Harry Potter és a Tűz Serlege

Mikor J.K. Rowling megírta az első Harry Potter könyvet, nem csupán egy szempillantás alatt vált szegény tanárnőből fényűző életet élő multimilliomossá, hanem egy legendát, egy mítoszt is létrehozott egyúttal – megteremtette Harry Potter világát…

S a könyvek egyre csak gyarapodtak, gyarapodtak, s ma már a hétrészesre tervezett sorozat hatodik regényénél tartunk – a művek sikeressége révén többen is úgy gondolták, hogy hasznot húznak a kicsiké(k)ből. A Warner Bros. rögtön jelentkezett vaskos csekkfüzettel a kezében, hogy mi lenne, ha a film készülne a varázslatos univerzumról – őt követte az EA (vagyis inkább megbízást teljesítettek), hogy játékot készítene a filmek kapcsán. (Apróbb kiegészítés, javítás, miegymás: Ugyan nem néztem utána, de úgy emlékszem, hogy a Potter könyvek megfilmesítési joga már akkor a Warner kezében volt, amikor még alig pár darabot adtak el a könyvből. A Warner fivérek pofátlanul olcsón, mondhatni fillérekért jutottak hozzá a jogokhoz, és ők futtatták fel a könyvet is. - Daks) Bár a negyedik mozifilm december elsején kerül a filmszínházak vásznaira, mégis az ötödik HP-játékot tesztelhettem. Miért is? Az első rész kezdetben szépen teljesített véleményem szerint (Harry Potter and the Sorcerer's Stone), majd a második fejezet (Chamber of Secrets) már túlontúl monotonná vált számomra. Lévén 2003. karácsonyára nem készült el a harmadik film, így a kiadó kénytelen volt új játék fejlesztésébe fogni – e gondolat során született meg a Quidditch World Cup, mely igen gyengusra sikerült nagy bánatomra. A Prisoner of Azkaban a maga kategóriájában kiemelkedőt alkotott, példás iránymutatásra képes még ma is, hiszen pörgős játékmenete, a felfedezés varázsa még az idősebb korosztályt is könnyedén magával tudta ragadni. Az EA tehát magasra tette a mércét e résszel – lássuk, sikerült-e ezt a mércét megütni az új epizóddal?

Gondolom, többé-kevésbé kihámozható volt a cikk eddigi soraiból, hogy a Goblet of Fire (Tűz Serlege) is a közelgő film sztori-vonalát veszi fel. Eszerint Harry és két jó barátja (Ron és Hermione) már negyedévesek a varázsló- és boszorkányképző szakiskolában, a Roxfortban. Harrynek nemcsak azért van mozgalmas élete, mert egyedül sikerült túlélnie a világon a nagy, gonosz sötétvarázsló, Voldemort átkát, hanem mert a nagyúr valamilyen formában minden évben megpróbálja megkeseríteni életét, így az ifjú varázslónövendék évről-évre újabb és újabb kalandokon megy keresztül: akárcsak most. Ez évben a Roxfort rendezi meg a híres Trimágus Tusát! Három iskola 1-1 versenyzője próbáltathatja meg magát tanintézete dicsőségére – ám ezúttal a Roxfortból valamilyen hiba során két tanuló nevét dobja ki a Tűz Serlege: Cedric Diggory és Harry Potter a „szerencsések". Négyen fognak versengeni, nekünk pedig Harry győzelemre vezetése lesz a célunk – azonban Harry nem véletlenül került be a Trimágus Tusa versenyzői közé: Voldemortnak pontosan ez volt a célja…


Az új rész érdekessége, hogy ezúttal nem csupán Pottert, hanem Ront és Hermionet is irányíthatjuk – a fejlesztők sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a kooperációra. Minden pálya elején kiválasztjuk kivel szeretnénk nyomulni, majd mehet a menet barátaink társaságában. Az együttműködés leginkább a harcokban és a platform részeknél nyilvánul meg: igaz, jószerint csak ilyen jelenetekkel fogunk találkozni a GoF-ban. Akadnak olyan varázslatok, melyeket csak többen tudunk végrehajtani, illetve csak úgy tudjuk előhozni, ha egy társunk előkészíti az adott áldozatot. Bár a varázslatokról később regélnék, az Avifors-ot témához kapcsolódóan megemlítem: míg egyikünk a Wingardium Leviosa mágiával az égbe emeli a kissé kábult ellenfelet, addig valaki más egy sötét varázslattal küldi meg szerencsétlent, hadd pusztuljon. A harmadik résszel ellentétben, most gyakrabban kell háromszoros erőt befektetni, s itt nemcsak egy-egy nagyobb ellenfél legyőzésére gondolok, hanem egy-egy terjedelmesebb tűz eloltására, vagy egy méretesebb szikla megemelésére. Egyébiránt szinte kényszerítve vagyunk a csapatos varázslásra, mivel a program minden pálya végén összegzi, hogy milyen mágiákból mennyit végeztünk el együtt – így fejlődhetünk egyre magasabb tudásszintre (ilyenkor varázslataink is komolyabbak lesznek). Utólag tenném hozzá a kooperációhoz, hogy konzolokon van lehetőség együtt, haverjainkkal végigtolni a játékot, ám ez – annak rendje és módja szerint – kimaradt a PC-s verzióból.


A GoF világa nem egy összefüggő játéktér, szabadon való garázdálkodásról szó sincs. Véleményem szerint iszonyatosan sikerült elrontani a játék e részét a pályákra való felbontással – igaz, mindegyiknek többször is neki kell majd futni a továbbjutás végett. A pályák ügyesen vannak felépítve, mégis nincs bennük élet. Emlékeztek még a korábbi részek járkáló diákjaira, kik kereskedni szerettek volna velünk, avagy feladatuk volt számunkra? Nos, ők már nincsenek, elmúltak. Teljesen kihalt pályákon robotolunk végig, ami egyszeri játék alkalmával még kevésbé zavaró, ám mivel biztosan neki kell futni egy-egy fejezetnek többször is, így egy idővel unalmassá válik a játék atmoszférája, egésze.


Miért is kell újratolni egy fejezetet? Egyszerű: minden új pálya feloldásához bizonyos számú Trimágus Pajzsot kell összegyűjtenünk, s ezek beszerzésével haladhatunk tovább – azonban egy ilyen páncél megtalálásával véget ér a rész, ergo a következő kincs begyűjtéséhez kezdhetünk mindent elölről. Szomorú, hogy a srácok így tudták csak meghosszabbítani a játékot, nemhogy írtak volna 4-5 új pályát. Feladataink közé tartozik minden pályán öt sárkányszobor megtalálása, és öt egyéb – pályához kapcsolódó – tárgy fellelése (pl. gomba, ásó), valamint egy fontos kártya megkeresése. Ezek a feladatok tetszettek nekem igazán, lévén kényszeríttettek arra, hogy figyeljek a pálya minden részletére, ugyanis pl. a szobrok - sunyi módon - rendesen el vannak dugva. A pálya maximális teljesítéséhez össze kell még gyűjtenünk 10 darab mini-páncélt, melyekhez szintén kis furfanggal juthatunk hozzá - és ebben rejlik a játék egyik különös íze! Gondolkodni kell: egynéhány tárgyhoz nem egyszerű hozzáférni, gyakran például a pálya túlsó végéből kell egy követ aláreptetni, hogy elérjük. Bogoly Berti-féle Drazsét most is fogunk gyűjtögetni – ezekből különböző kártyákat vásárolhatunk (ezekről is később). A harmadik rész „drazséból sütőtökké" átváltós rendszere elmaradt – megjegyzem jobb is, mert teljesen felesleges volt. A tökök és üstök ezúttal életerőnket hivatottak javítani.


Az előbb említett kártyák ezúttal nemcsak a gyűjtögetés élményét kívánják teljessé tenni (s nem is a filmből vett fotókkal szeretnének elkápráztatni minket előlapjukon), hanem a játékmenetre is kevésbé befolyással vannak. Mindegyik kártya hátulján olvashatunk egy kis szöveget, melyből megtudhatjuk, hogy milyen tulajdonságunkat fogja az adott lap feljebb tornászni. Ugyanis ezúttal van három tulajdonságunk: állóképesség (életünk nagysága), „Jinx" (támadások erőssége), „Accio" (az Accio varázslattal magunkhoz hívhatjuk a mozdítható tárgyakat – tehát ennek hatáskörét növelhetjük). Pályák elején minden egyes karakterhez kérhetünk véletlen kiosztást: ilyenkor a gép kiválaszt szúrópróbaszerűen három lapot – majd addig ismételhetjük ezt a műveletet, míg nekünk nem tetsző felállást kapunk. Megjegyzem, ez a játékmeneten alig változtat, így véleményem szerint feleslegesen bonyolították túl a játékot.


Varázslataink száma igen meggyőző, emellett remekül használható mágiákat sikerült belepakolni a gammába. A Wingardium Leviosa gondolom sokak számára ismerős: ilyenkor tárgyakat tudunk a levegőbe felemelni, s a gravitációt leküzdve, bárhova elhajítani. A Carpe Retractum is érdekes mágia: a pálcából egyfajta varázskötél ugrik ki, mellyel kapukat nyithatunk ki, s a kötél gumiszerű mivoltából kifolyólag elrepíthetjük ellenfeleinket. A már említett Accio is felettébb hasznos bűvészkedés, akárcsak a Herbivicus, mely felgyorsítja a növények fejlődését, így pl. vizen való továbbjutásunkhoz hatalmas vízililiom leveleket növeszthetünk. Az Aqua Eracto segítségével elolthatjuk a tüzeket – látható, hogy mennyi varázslat van, s ezek csak a legfontosabbak! Ellenfeleink sorát olyan lények fogják erősíteni, mint a tüzes szalamandra vagy az óriás méhecske – a többi felfedezését Rátok bízom. ;)


Már a játék indításakor mellbevágás ért: a gamma még a menü előtt megkérdezi, hogy milyen nyelven szeretnénk játszani, s szeretnénk-e élni az automatikus mentés lehetőségével – mindig. Mert egyszer még ok, de a konzoloknál tipikus művelet már nagyon idegesített a huszadszori játékbetöltés után. Majd ott néztem hatalmasat, mikor a beállításokban két opciót (automentés, feliratozás) találtam: hölgyeim és uraim, a grafikát nem állíthatjuk be! Ilyet én régen nem láttam játékban, s nem értem miért kellett kivenni ezt a lehetőséget – az előző rész beállításait rendesen megpiszkálhattuk, akkor most miért nem? A grafika némileg fejlődött: kissé részletesebb textúrák, kidolgozottabb helyszínek és karakterek jellemzik a programot – játékban Havok fizikai motor dolgozik, így erre panaszunk nem lehet. Az irányítást is sikerült elrontani: ezennel a kezelést leredukálták csupán a billentyűzet szintjére, ám még azzal is elég zavaros – minden főbb varázslatnak külön gombja van, ugrás nincs, tehát az ugrálós részek is kimaradtak. A zenével kapcsolatban nincs ellenvetésem, nekem tetszett: az eredeti filmszereplők hangjait utánzó szinkronhangok nagyon jól sikerültek.


Bár eddig is írtam egy „kevés" negatívumot, ám a lista itt nem fejeződik be! Sajnáltam, hogy a pályák nem kapcsolódnak egymáshoz történetileg, így aki nem tudja miről szól a GoF, annak halvány lila gőze sem lesz, hogy miről van szó – megértem, hogy a készítők nem akartak túl sok mindent lelőni a filmből, de ez akkor is zavart. A harmadik rész hangulata is elveszett a teljesen kihalt pályák révén, de legalább a játék rövid: egészen pontosan egy délután alatt végigtolható. A beállítások hiányát egyenesen pofátlannak tartom, lévén a grafika nem egészen tűnik szépnek 800*600-as felbontásban a 17 hüvelykes monitoromon. Suxx. A hibák révén az új Harry Potter játék nemhogy nem érte el az előző rész színvonalát, de még csak meg sem közelítette! Bíztam a srácokban, hogy ismét sikerült összehozni egy jó kis kalandjátékot, de imáim sajnos nem találtak meghallgatásra. Szerencsére a film ellenben nagyon komoly lesz (már, ha minden igaz…): sötét, akció-dús, és még izgalmasabb – én már alig várom a december elsejei premiert! Addig pedig azt tudom ajánlani, hogy a nagy rajongók tegyenek egy próbát a játékkal - a többiek neki se kezdjenek, mert azt se fogják tudni, hogy miről van szó…