Annabelle filmkritika

A kísértetházas történetek klasszikusnak számítanak a műfajon belül. Mi szörnyűbb van annál, ha szeretteink már otthon se lehetnek biztonságban, ha gyermekünk arcára félelem, rettegés ül ki éjszakánként. A tavalyi év egyik legjobb horrorjaként bemutatkozó Conjuring (Démonok között) tökéletesen használta ki a stílus minden elemét. Egy öreg, titkokkal teli ház, egy lassan kibontakozó történet, és egy segítségért kiáltó családanya, ennyi kellett, hogy a legendás szelleműzőként ismert Warren házaspár farkasszemet nézzen magával a gonosszal. De mi vezetett a véres eseményekhez? Most kiderül.


Los Angeles, 1967. Négy évvel járunk a Conjuring előtt. John és Mia Form a fiatal házasok amerikai álmát éli, a férfi éppen orvosi diplomájának megszerzésére készül, miközben a nő első gyermeküket hordja a szíve alatt. Szerelmük harmonikus és kiegyensúlyozott, keveset lehetnek együtt, csak ennyi zavarja őket. John sokat dolgozik a kórházban, míg Mia háztartásbeliként otthon van minden nap, takarít, varrogat, és csinosítja a gyerekszobát. A helyzet miatt a nő ingerlékenyebb az átlagosnál, a férfi pedig igyekszik őt apró ajándékokkal kiengesztelni, így kerül a házba Annabelle baba is. Mia imádja a régi idők játékait, az ilyen figurákra rengeteg gyűjtő feni a fogát, nem kis dolog, hogy Johnnak sikerült beszereznie egyet. A bábu tökéletes dísze lesz a gyerekszobának, gondolják akkor.


Egy éjszaka azonban szörnyű események forgatják fel a csendes kertváros életét. A házaspár szomszédjába egy vallási szekta őrült tagjai törnek be, brutálisan megölve az ott élőket, a bűnözők pedig Johnnak és Miának se kegyelmeznek. A férfit megverik, a nőt meg hasba szúrják, a rendőrség az utolsó pillanatban érkezik meg, azonban van, amit már nem tudnak megakadályozni. Az egyik szektatag magára zárva a gyerekszoba ajtaját, öngyilkossága előtt elmond egy átkot, vére pedig Annabelle baba arcára folyik. Életre hívva így magát a gonoszt.


A démon sokáig várakozik, csendben figyelve a családot. A tragédia után John és Mia egy társasházba költözik, hogy így feledjék el a velük történt eseményeket, lassan megszületik a kicsi Lea, majd egyre furcsább dolgok kezdenek történni. Mia megmagyarázhatatlan dolgokat lát és hall, még segítséget is kér, de mindhiába. A gonosz megmutatja igazi arcát, a kezdeti ajtónyikorogtatások és átsuhanó árnyak életveszélyes támadásokká alakulnak, a lakás pedig a nő minden félelmének megtestesítőjévé válik. A démon a csecsemőt akarja. Szörnyű tervét pedig még a legerősebb kötelék, az anyai szeretet se állíthatja meg.


A Conjuringhoz hasonlóan az Annabelle is a klasszikus horrorfilmek elemeire épít. A traumán átesett magányos anyát a különlegesen rossz lelkiállapotán kívül a négy fal közé való bezártság, és a gyereknevelés terhe is nyomasztja, miközben a gonosz apró játékokba kezd vele. A jelenések mindig akkor kezdődnek, amikor a férj, a védelmező dolgozik, és hiába megy el a nő otthonról, egy délutáni séta átmeneti megoldás helyett csak még több büntetéshez vezet.


Az Annabelle tele van elképesztően jó jelenetekkel, mesterien vonultatja fel a legvérfagyasztóbb ijesztgetéseket, a történet, és maga a cselekmény viszont sokszor a szánalmas kategóriába sorolható. Minden mellékszereplőt láttunk már egymillió másik filmben, a középkorú könyvtárosnő azonnal elhiszi Miának, hogy démonok szállták meg a lakását, majd nem csak készségesen irányítja a megfelelő polcokhoz őt, de még a barátnője is lesz, és segít felvenni a harcot a gonosszal. És ugyanilyen a pap is. A keresztény egyház munkatársaként valószínűleg mindennapos lehet neki, hogy az ördög megjelenik egy ártatlan kismama lakásán, szeme se rebben a hír hallatára, és mindenre van válasza. Hogy mit akar egy démon, hogyan jelent meg, és mivel lehet ellene védekezni. 


Érdekes volt viszont, ahogy az Annabelle és a Conjuring eseményeit összekötik, és most egy kis spoiler következik. A babát a démon arra használja, hogy átjöjjön a mi világunkba, a film végén pedig egy új családhoz kerül. Az ottani történések nem ismertek, a Conjuringban viszont volt egy jelenet, amiben három gyerek a szellemvadász Warren házaspárnak beszél a babáról. Ezt a jelenetet mutatják meg nekünk az Annabelle elején, és úgy zárul a film, hogy a baba bekerül Warrenék privát múzeumába. Valami történik tehát még a két film között, aminek ez az új család lesz a főszereplője, és ahol újra feltűnik majd a démonvadász pár. Én már alig várom.


Az Annabelle nem lett az év horrorfilmje. A készítők csak a Conjuring sikerét akarták vele meglovagolni, a feladat egyértelmű volt, kell valami, ami köthető az elődhöz, de nem ugyanazt süti el újra. Az eredmény egy középszerű horrorfilm személyében született meg, félelmetes ijesztgetésekkel, de nevetséges történetvezetéssel. Mindenszentek éjszakájának közeledtével imádunk rettegni, a közelmúltban viszont ennél sokkal jobb alkotások is napvilágot láttak. Oculus, Haunt, Insidious 1-2, Dark Skies, Mama, Sinister, Dream House, Dark Water, ezek mind hasonló műfajt képviselnek, a régi receptekbe mégis képesek voltak új összetevőket keverni. És ettől lettek különlegesek, izgalmasak. Ez a plusz hiányzik most csak.

Az Annabelle című filmet a MiMozink Lurdy Ház jóvoltából néztük meg.

Rendezte: John R. Leonetti
Producer: Peter Safran és James Wan
Íra: Gary Dauberman
Főszereplők: Annabelle (hehh) Wallis, Ward Horton és Alfre Woodard
Zene: Joseph Bishara
Játékidő: 98 perc
Nemzetközi premier: 2014. október 3.
Magyar premier: 2014. október 16.

IMDB értékelés: 5.8
Rotten Tomatoes értékelés: 31%
Gamekapocs értékelés: 6.0