Törtetők filmkritika

Talán azzal kéne kezdenem a cikket, hogy elmondom, én vagyok a világ legnagyobb Entourage-rajongója. Körülbelül hússzor láttam a teljes szériát az elejétől a végéig, ami vélhetően már egy közepesen elmebeteg dolog, de ez van. Imádom minden egyes pillanatát, és tartom, hogy a legjobb sorozat, ami az utóbbi tíz évben készült. Sőt, a Jeremy Piven által alakított Ari Gold a legjobb karakter, akit az utóbbi tíz évben tévére írtak. Tulajdonképpen az Entourage élvezetéhez egy dologra van szükség: két golyóra a lábad közé, hiszen leginkább egy férfi álom-életstílusáról szól. Gyönyörű házak, még gyönyörűbb autók, és még sokkal gyönyörűbb lányok áradata, mellé pedig Hollywood, filmek és a hírnév.


Sokan úgy gondolják, hogy a sorozat buta, és a történéseket benne nehezen lehet átérezni, hiszen hogyan is lehetne szimpatizálni egy hollywoodi milliomos problémáival - ez azonban egy naív és felületes, kontextus nélküli vélemény és megközelítés. Ugyanis aki végignézte, pontosan tudja, hogy nem erről van szó. Egyrészt eleve egy valódi ember valódi életéből, és annak problémáiból merít, hiszen az Entourage (ugyan lazán), de Mark Wahlberg és brigádjának saját élményeire alapoz. Nyilván felnagyítva és eltúlozva, de szépen bemutatja a hollywoodi kapcsolatok és munka hátterét, működését. Betekintést nyerhetünk az ügynökök, a stúdiók, a menedzserek, a sztárok és a hozzájuk kapcsolódó haveri kör természetébe, ez pedig mindenki számára érdekes téma, akit kicsit is érdekel a filmes világ.


Ráadásul karakterfejlődés tekintetében is tisztán láthatóan haladt valamerre a sorozat, főleg az utolsó évadokban. Ez elvezetett egy kicsit elkapkodott, de alapvetően kielégítő lezáráshoz, és ebből erednek az első problémák a filmmel kapcsolatban. A sorozat végére ugyanis Vince megnősült, Ari feladta a munkáját és Olaszországba ment a családjával, Eric láthatóan megtalálta a számítását Sloannal, és úgy tűnt, hogy Drama is végre elérte a sikert az Andrew Dice-Clayjel közösen készített animációs sorozatával. Ráadásul Loydból is ügynök vált. Ez tehát azt jelentette, hogy ezen a ponton az Entourage az addigi stílusában és történetvezetésében nem folytatódhatott volna, hiszen a karakterek sztorijai egy egészen más szituációban értek véget, mint ahogy addig a sorozat zajlott.


Ezen a ponton mit tehetnek a készítők? Nos, választhatták volna azt a verziót, hogy a film ténylegesen a sorozatot folytatja, és kizárólag a régi nézőket, rajongókat szolgálja ki. Ebben az esetben az Entourage-film vélhetően nem lett volna reprezentatív a sorozat egészét tekintve, hiszen a karaktereknek egy egészen más élethelyzetben kellett volna bizonyítania, mint korábban. Ez szerintem rendkívül érdekes lehetett volna: megnéztem volna, hogy Vince miként éli a házas életet, a munkamániás Ari hogyan boldogul a hosszú szabadságon, Loyd mennyire tud Ari nélkül működni ügynökként, Sloan és Eric miként indítja el a családot, és persze szívesen láttam volna a sikeres üzletemberré váló Turtle-t is. A készítők azonban nem ezt a verziót választották, ehelyett tulajdonképpen nyomtak egy baszott nagy reset gombot a sorozat befejezésére, és visszatértünk oda, ahonnan elindultunk.


Vince mégsem nősült meg, Drama sorozata mégsem futott be, Eric és Sloan mégsem jöttek újra össze, Ari pedig rövid úton visszatért Hollywoodba. Ez nyilvánvalóan nem az a film, és nem az a történeti alap, amire a sorozat kedvelői vágytak, így tehát leginkább azzal magyarázható ez a forgatókönyv, hogy a készítők alapvetően az új közönségnek (is) meg akarták mutatni egy film tömörebb keretein belül, hogy tulajdonképpen mi is az Entourage esszenciája. Talán még ezzel sem lett volna baj egyébként, ha a film rendesen működne, de az írók láthatóan küszködtek a sorozatos keretekből kiszakadva, és ami pörgőssé, élvezetessé, és végtelenül szórakoztatóvá tette a szériát, az egyszerűen nem tud rendesen kifutni a moziban.


Az Entourage-film történetének lényege ugyanis, hogy Vince már nem csak főszereplője, hanem rendezője is új nagyfilmjének, a Hyde-nak. Ari azonban most már nem az ügynökeként, hanem stúdiófőnökként segít neki, Vince pedig egyre több és több pénzt kér a film befejezéséhez. Ehhez a texasi befektetőhöz, Larsen McCredle-höz (Billy Bob Thornton) kell fordulni, aki azonban csak úgy hajlandó odaadni egy újabb aktatáskát, ha az utómunkálatokat az elkényeztetett balfasz fia, Travis (Haley Joel Osment) felügyelheti. Végső soron ő mondja majd meg, hogy befejezhetik-e a filmet, vagy nem. Az egészből azonban nagyon kevés jön át: ha ez a sztorivonal a sorozatban lenne, ott láthattuk volna a forgatást, hogy Vince miként rakja magát oda rendezőként, milyen konfliktusok alakulnak ki menet közben. Meg egyáltalán azt, hogy mitől is lenne olyan nagy dobás ez a filmje, mert amit így látunk belőle, az alapján egy marha nagy blődségnek tűnik. És persze vélhetően azt is megmutatták volna, hogy Ari hogyan vezeti a stúdiót, és hogyan győzi meg az igazgatótanácsot arról, hogy egy 100 milliós filmet jó ötlet rábízni egy tapasztalatlan rendezőre. Ezer meg egy érdekes sztori adja magát.


Így azonban az egész háttér súly nélkül lebeg csak, tulajdonképpen se eleje, se vége, és a közepéből is csak felszeletelt darabkákat kapunk meg. De más területen is ez a helyzet: Turtle rá akar hajtani a női MMA-híresség Ronda Rousey-ra (aki szintén önmagát alakítja), és kapunk is ebből néhány jelenetet, de az egész a semmiből indul és sehova nem vezet. Vagy mondhatnánk Sloan és Eric kapcsolatát, illetve gyerekük megszületését. Akik nem látták a sorozatot, azok nem ismerik a két karakter komplikált kapcsolatát, így számukra eleve súlytalan lehet az egész, a régi rajongóknak pedig túlságosan semmitmondó a megvalósítás, közel sem olyan katartikus, sokat jelentő élmény, mint amilyennek lennie kellett volna.


A sorozatban közönségkedvenc Loyd is tulajdonképpen csak azért kapott egy kis szerepet, hogy a közönség ne mondhassa azt, teljesen kihagyták, de Dana Gordon és még a jó öreg Billy Walsh is méltatlanul kevés játékidőhöz jut. Akik szerencsére nem maradtak ki, azok a hollywoodi celebek, akiknek véletlenszerű megjelenése már a sorozatnak is nagy hitelességet adott. Gary Busey, Bob Saget, Thierry Henry, David Arquette, Jon Favreau, Piers Morgan, Mark Cuban, Emily Ratajkowski és persze Mark Wahlberg is feltűnik, többek között, és ezek a megjelenések általában jóra, viccesre sikerültek. 


Alapvetően az Entourage tehát nem egy jó film. Sem a régi rajongóknak, sem az újoncoknak nem fog igazán tetszeni. Az egyetlen szerencséje, hogy továbbra is nagyon jók benne a szövegek, pattogósak, élettel teliek és rendkívül viccesek a dialógusok, és ezeken keresztül még mindig nagyon hatásosan tudja átadni a szoros férfibarátságok tesztoszteronnal teli megnyilvánulásait. A probléma azonban, hogy még ezt is teljesen, de tényleg teljesen tönkreteszi a szinkron, ami már a sorozatnál is borzalmas volt. Drama és Eric úgy beszél, mintha teljesen retardált lenne, stílusuk nem csak, hogy elveszik, de az ember legszívesebben beküldené őket a sárgaházba. A fergeteges szövegeiről, és agresszív kirohanásairól ismert, eltökélt Ari Gold pedig pontosan a nullával válik egyelővé a szinkronnal. Arról a karakterről beszélünk, akinek a megformálásáért Jeremy Piven megkapta a Golden Globe-ot (és amúgy 2005-től 2010-ig végig jelölték), és háromszor egymás után nyerte el az Emmy-díjat. 


Érezni, hogy ennek a filmnek azért alapvetően lelke van, csak éppen két szék között a padlóra esett. Nagy kár érte, mert ebben az évben nem vártam semmit jobban, minthogy végre újra együtt lássam Vince bandáját. Talán majd legközelebb.

Törtetők
Eredeti cím: Entourage
Rendezte: Doug Ellin
Írta: Doug Ellin
Szereplők: Kevin Connoly, Adrian Grenier, Kevin Dillon, Jerry Ferrara, Jeremy Piven, Emmanuelle Chriqui, Rex Lee, Debi Mazar, Rhys Coiro
Játékidő: 104  perc
Magyarországi premier: 2015. június 25.