Azért írom ezt a blogot, mert néha (szinte mindig) tele van összes komment szekció a PC PS4 Xbox fikázással. A szokásos érvekkel, mint hogy trilliókat kell költeni a Pc-re, hogy csúcs grafikával tudj játszani, avagy a konzol ipar, ami megöli teljesen a fejlődést játékiparban, mind grafikailag, mind játékmenetbeli minőségben. Meg hogy New Generation és 30 FPS 900 p blőőőőőő fúj.
Most pedig leírom az én történetemet az én saját véleményemet és, hogy én miért választottam a konzolt. Ezek kizárólag az én gondolataim és semmi tudományos kutatás nem támasztja alá, hogy bármiben is igazam lenne.
Kezdjük is az elején, ahogyan sok mindenki más én is PC-n kezdtem el játszani az első gép Commodore64 volt és imádtam. Szerencsére, akkor még egyszerű volt az élet, mert elég volt beírni néhány sort a kék háttérbe és már futott is a játék. Aztán elmentem az unokatesómékhoz, ahol megláttam a DOS-os gépet, amin éppen a DOOM futott. Bárki, aki játszott commodore-on tudja jól, hogy mekkora ugrás van a egy C64 és egy 3D shooter között. Na ilyenkor már nagyon irigykedve néztem, mindig az unokatestvéremék gépét, nekik mindig jó gépeik voltak szinte mindig a legújabb játékokkal játszottak. Mire nekünk lett hasonló gépünk addigra ezek a játékok már rég elavultak voltak. Mondjuk akkoriban ez egyáltalán nem zavart örültem, hogy tudok játszani.Nem úgy volt, mint ma, hogy felmentem a Youtubra és már a megjelenés előtt 4 évvel teaser; Pre trailer; trailer; gameplay trailer; launch trailer; dinner trailer; commented trailer; no comment trailer várt a legújabb játékokról. a haver felhívott magához és megmutatta a legújabb szerzeményét, így tájékozodtunk a legújabb játékokról. Az én Pc-s életem sokáig arról szólt, hogy a havernál megláttam a játékot és rá 3 évre lett olyan gépem, amin el is futott a játék. Később pedig durvult a helyzet nem volt elég, hogy 3 évet vártam, de egyre bonyolultabb lett a játékok telepítése és indítása. (Akkor a fórum; torrent, de még az internet sem volt ott segíteni; ez még jócskán a Cd másolásos időszak volt és igencsak kevésnek adatott meg, hogy volt Cd írója). Jöttek elő a szokásos problémák hiányzó *.dll inkompatibilitás.
Erre két megoldás volt vagy addig kattingattuk a gépet, míg tönkre tettük (szerencsére ilyen nem volt) vagy megvártuk, míg jön egy haver, akinek hasonló problémája volt és megoldotta.Így teltek az én Pc-s éveim sok-sok izzadsággal és kutatással, hihetetlen mit meg nem tett az ember, hogy egy-egy játék elinduljon, akkor minden lehetőség fent állt, teljesen összefüggetlen dolgok. Például Worms Armageddon-t úgy tudtam elindítani, hogy elindítottam az exe fájlt és akkor vele egy időben elindítottam a betárcsázós internetet, majd amikor a hosszúsípolás elindult kihúztam a modemet és ez volt az módja, hogy a játék ne fagyjon le. Elképzelhetitek, hogy mennyi idő türelem és kitartás kellett, hogy erre rájöjjek.
A játékok elindítása nem volt egyszerű procedúra és akkor nem is beszélve azokra a kompromisszumokra, amit az ember kötött, hogy egy egy játékkal játsszon. A GTA3-at annak idején, hogy ne szaggasson úgy vittem végig, hogy 60%-ban az aszfaltot néztem, mert akkor nem akadozott annyira. Ráadásul a mentést egy darabig nem is lehetett betölteni. Szóval amennyire szerettem PC-n játszani annyira kihívás is volt számomra. Amikor már jóval többet tudtam a számítástechnikáról, akkor sem lett sokkal jobb a helyzet, mert tudtam, hogy milyen konfiguráció kell egy játék elindításához, azonban sajnos azzal is tisztában voltam, hogy a szüleim soha nem adnak ki ennyi pénzt egy darab műanyagra, csak azért hogy bent üljek a szobában. Ekkor jött el a LAN partis időszak. Szerencsére ilyenkor kezdtek elterjedni az Internet kávézók ez a CounterStrike1.3 és quake3 kora volt( Megj.: Ebben az időben annyira idegen volt egérrel célozni, mint pár éve kontrollerrel). Szinte a legtöbb délutánt ezeken a helyeken töltöttük. Jó volt a társaság és mindig volt, akivel lehetett játszani. Aztán a haveroknak egyszer csak lett ADSL net és már nem járt senki le többet játszani. Így vetett véget a gyors internet, eme szép időknek.
Ebben a korszakomban csak néha-néha találkoztam a konzolokkal az első természetesen a házmester fiának a nintendoja volt, ahova néha néha lejártunk Donkey kongozni és Mortal Kombatozni. Általános iskolában meg a osztálytársamnál játszottam Playstationön a crash-t meg a tekkent. De akkor még komolyabban nem foglalkozatott a dolog. Aztán egyszer a bátyám beszerzett egy PS2-t én meg kölcsön kértem tőle, mert unatkoztam. Nagyon megtetszett, hogy csak beteszem a lemezt és már pörög is a játék, kivéve, ha az alábbi kép jött fel.
FPS-t meg RTS-t továbbra is PC-n toltam, de minden mást a PS2-n szegény bátyám többet nem is látta. Ekkor még én sem tudtam, hogyan lehet FPS-t játszani konzolon, de a lényeg, hogy a PS2-n mentesültem minden problémától, ami eddig PC-n fent állt. Nem kellett installálni nem kellett a gépigény miatt aggódni vagy azért, hogy úgy kell elindítsak egy játékot, hogy 3-szor körbefordulok az óramutató járásával ellenkezőleg és hátra köpök kettőt. Amikor nyári munkából összejött pénz, akkor 2007-ben vettem egy használt Xbox360-at. Imádtam és tök jó volt, hogy újból össze tudtunk ülni a haverokkal játszani. Lassan megtanultam a kontrollerrel is célozni. (ugyanúgy kezdődött, ahogyan egérrel a plafon és talaj között váltakozott a nézet, de szépen lassan megtanultam irányítani). Így lassan leszoktam a Pc-ről és már csak Stalker, Heroes és néhány RTS volt fent a PC-n, de nagyrészt az Xbox 360-on játszottam. Őszinte legyek teljesen kiszolgált ugyanis 2013 novemberében 3Leddel távozott a nappali bútoromból. Megvárta a generációváltást. A legcsodálatosabb ebben az 5 évben az volt, hogy soha nem kellett aggódnom, amiatt, hogy elindul-e a játék, illetve milyen teljesítménnyel fog futni. Szóval az az érv miszerint a konzolos lusta és csak azért vesz konzolt, mert beteszi a lemezt és megy ez rám teljesen igaz. Azóta van egy PS4-em és azt is nagyon szeretem. A játékokat általában használtan sikerül megszereznem így játékárban sem vészes, de azért a steames akciókat nézve néha elfog a sárga irigység. Máig olvasva a PC-sek kommentjét viszont nem hiányzik, hogy azon aggódjak, hogy elfut a gépemen és folyamatosan beírjam a konfigurációmat és a többieket kérdezzem, hogy elfog-e futni Low-on vagy sem. Nekem a 30 fps is álom volt Pc-n úgyhogy igénytelen vagyok ilyen téren. (Mint aki trabantból egy Opel-ba ül, lehet a BMW sokkal jobb, de aki a trabanthoz szokott annak az Opel is bőven megteszi.) Ergo ennyi az én történetem, hogyan hagytam fel a PC gaminggel és tértem át a konzolra.
Egyébként nem rosz blog, bár 1 mondatban is le lehetett írni szerintem: Van akinek a konzolok valóak inkább játékra valóban, ennyi, nincsen ezzel gond.
MediaMarkt-ban vettem az első CD-s játékomat, a Might & Magic VI-ot, amit azóta is nyúzok. De effeckt-őrült is voltam, fontos volt mindig egy viszonylag korszerű videokari és egy jó soundblaser is az 5.1-es hangrendszerrel.
Idővel azonban láttam olyan konzolos címeket, amik mellett nem tudtam elmenni. A Forza Horizon volt az első, ezért megpróbáltam szerezni egy boxot, de a 0 %-os thm-re a hitelt egy banális hiba miatt nem kaptam meg. Karácsonyra viszont meglett a PS3.
Egy ideig egyszerre játszottam PC-vel és PS3-mal. Akkoriban mindent 1920*1080-ban toltam PC-n, így a konzolos 720p-s felbontás nekem komoly megrázkódtatást okozott. Kerestem at minimum 4x-es élsimítást és 16-szoros AF-et, és nagyon csalódott voltam.
Aztán játszottam a God of War első és vitáról portolt részeivel, és a PC-hez képest gyengébb grafika ellenére egyszerűen el voltam ájulva. És ugyanezt tapasztaltam meg a Heavenly Sword-del, majd - természetesen - az Uncharted-del. A Last of Us-t már nem is mondom, lélegzetelállító csoda volt az egész PS3-on.
A PC-s játékos tevékenységem egyszerűen elhalt, mert azt vettem észre, hogy sokkal jobban lekötnek a konzolos játékok. Nem vonzottak vissza az RTS-ek, egyszerűen nem maradt hiányérzetem, még a multiplatformokat is konzolon toltam, a gyengébb kivitelezés ellenére is.
Nincs értelme a konzol vs PC vitának, mert egyszerűen szuper mind a kettő. Ha valaki teheti, hogy tart mindkettőt (mindhármat, stb.) és szenvedélyes gamer, csak jól jáhat vele.
A blogírásról meg csak annyit, hogy nem értek egyet azzal, hogy belső bizonytalanságból ered. Szerintem a játékos-társadalom tele van sztereotípiákkal. Amíg PC-s voltam, uáltam a konzolokat és azt gondoltam, mindegyik szar. És ha volt egy exkluzív játék, anyáztam a Sony-t meg az MS-t. Ha akkor valaki leírja, miért tart ki ezek mellett, az nem a belső bizonytalanságából ered, csak reagál a tirpákságomra, mert sokakat zavar (akár tudat alatt) ez a fajta igénytelen és éretlen szellemi okádék és megpróbálják feltakarítani.
Szerintem is mindenki küszködik valahol, egy csomó minden tör felszínre állandóan rengeteg formában.
Én magamon is látom, de engem már valahogy nem is érdekel. Én túl sokat foglalkoztam komoly dolgokkal, most meg úgy érzem inkább gyerek lennék megint csak már nem tehetem meg. Szerintem maga ez a fajta idegesség is onnan származik, hogy már nem magunkért játszunk elsősorban (hogy a témánál legyünk) hanem mert hozzá vagyunk szokva. Mikor az első játékomat vagy CD-met vettem még bújtam a kiskönyveket is, lerajzoltam a kedvenc borítóimat. Ma már csak bemegyek a boltba és megveszek egy csomó mindent, sokszor már meg se hallgatom a zenét meg ilyenek csak berakom az albumot azt szevasz. Aztán az egész itt jön, egy csomószor trollkodok én is, nekem a trollkodás a véleményem, kritikám. Egyik nap még szeretek valamit, imádom a játékot, másnap valami frusztrálóra akadok benne, (amelytől a mai játékok elszoktatnak, ez a fejlődés oka is) akkor már széttöröm a lemezt. Persze kell is a fejlődés, de mostanában jöttem rá, hogy a régi kedvenceimet már nem szeretem. Elővettem Fallout 3-szétvitte az agyamat a lassúság. Resi 5-szintén.
Meggyűlöltem gyerekkorom kedvenceit? Franc tudja mi van velem.
Régen bírtam a régebbi Star Wars, Star Trek mozikat. Most már rájuk se bírok nézni, már elszokott a szemem a műanyag jelmezektől.
Sőt, ami már 1-2 éves arra is úgy tekintek mint valami sötét kor maradványaira. Emlékszem mikor a Pap-Háború a vámpírok ellent néztük haverokkal suli után és bepisáltunk a fantáziától meg mindentől. Meg is van fémtokos blu-ray-en. Hát, tegnap elővettem és már egyáltalán nem jött be-ELAVULTAK AZ EFFEKTEK, AZ A JELMEZ SEM ÉPP A LEGJOBB-mondtam magamban a hülyeségeket.
Persze ez lehet, hogy az idővel jár. Ahogy telnek az évek, az ember visszagondol és rájön, hogy mennyire jobban megtudná csinálni azt amit akkor is jól csinált mellesleg.
Szóval igazad van, ideje egy kicsit visszavonulni. Lebutulni, lecsökkenteni a saját elvárásainkat meg megpihenni.
„bizonygatni csak azt kell, ami legbelül még bizonytalan.” (Bartha Tamás)
„Lényegében mindig érzelmi alapon döntünk. Az első érzelmi benyomások eldöntik a vásárlás létrejöttét vagy meghiúsulását. Az érvek csak arra valók, hogy utána bizonygathassuk, mennyire jól döntöttünk.”(Sas Tamás)
Én pl. azóta nem érzek késztetést a blog írásra, amióta már nem akarok bizonyítani semmit sem. Mostanában meg visszajöttem néha kommentelni, mint pl. most is, de tudom, hogy ez megint annak a jele, hogy újabb belső konfliktussal küzdök, ami itt kompenzálok, itt vezetek le. És így már talán érthető is, hogy miért van annyi vita itt is, meg más portálokon is. A gond az, hogy a legtöbben nem veszik észre, hogy bár másokkal vívnak szócsatákat, másokkal háborúznak, de a valódi ellenségük igazából önmaguk. Másokat akarnak meggyőzni a maguk igazáról, mások szemét akarják felnyitni, másokat kritizálnak, másokra mutogatnak, másokat hibáztatnak, stb., stb. a helyett, hogy magukba néznének, önkritikát gyakorolnának, magukban vennék észre a hibákat, és nem másokat akarnának megváltoztatni, hanem inkább saját magukat. A legtöbben szerintem menekülnek önmaguk elől. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy mi ez az őrületes magamutogatás. Kommenthuszárok, megmondóemberek, trollok, fanboyok, okoskodók, bloggerek, video bloggerek, és a népszerűség hajhászás, nézettség, kattintások, feliratkozások hajszolása.
https://www.youtube.com/watch?v=rAWNYrwXhHk
De ez csak a jéghegy csúcsa. Az a helyzet, hogy bevettem a piros pirulát, és azóta mindent másként látok. Bevallom, néha azt kívánom, hogy bárcsak a kéket választottam volna….
Bocsi, hogy szét off-oltam a blogot. Külön elnézést kérek a blog szerzőjétől, és mindenki mástól is, ugyanis amit én itt csináltam az pont az, amiről épp az imént írtam, a saját lelki konfliktusaim másokra való kivetítése. Még egyszer elnézést mindenkitől.
Sok ember manapság ott fut hibába, hogy egy bizonyos ár alatti PC-n problémák lesznek a játékokkal. Egyszerűen normális áron kell venni gépet, amikor veszel, külömben valami olcsó, hamar elavuló, vagy már elavult jó alkatrészt kapsz. 200-ért vettem a gépet 5 éve, és még évezredekig ki fog szolgálni (bár egyszer kellett egy vidikari, mert szimplán nem müxött a bennelévő). Ha veszel gépet, akkor vagy adj bele egy kis keretet, vagy inkább ne is vegyél amíg nincs, ez az én tippem.
Manapság nálam 2 módszerrel kerülnek játszható állapotba a játékok: vagy lejön steamen, és telepítés meg minden nélkül fut, vagy lejön torrenten, kicsomagolom ahova akarom, és telepítés nélkül fut. Nekem semmi bonyolultság nincs benne.
Persze nálam a legutolsó szempont az ami alapján te döntesz. A PC mint platform tele van olyan címekkel és kapocsokkal, amik nekem elengedhetetlenek. Ne azt értsd ezalatt, hogy felsorolok 2-3 AAA-t mint egy konzolos flameboy szokta, hanem dögivel van. Tonnaszámra. Esélytelen, hogy valaha is konzolt vegyek, mint egyetlen, és fő játékplatformot.
Hát ne haragudj, de amilyen tapasztalataid voltak pc-n, az elég hajmeresztő még nekem is, pedig ez már a sokadik ilyen sztori, amit olvasok. Maradjunk annyiban, hogy a pc tényleg nem neked való… Ezzel nem is lenne gond, csak már megint (mint mindig) úgy van beállítva a totális hozzá nem értés, és user error, mintha a platform hibája lenne... Az lenne a kérdésem, hogy mi volt a blog célja? Mi késztetett arra, hogy ezt megírd, és megoszd másokkal? Mi a mondanivaló, üzenet, tanulság? Mit akartál ezzel bizonyítani?
Egyébként szerintem érdekes kérdés úgy általánosságban is, hogy a konzolosokat mi motiválja arra, hogy sorra gyártják ezeket a blogokat (kommenteket) amiben leírják, hogy miért váltottak pc-ről konzolra, és bizonygatják, hogy milyen jó döntés volt. Mit akarnak bizonyítani, és miért? Miért érzik úgy, hogy ezt le kell írniuk? Miért kell állandóan bizonygatni, hogy milyen jó döntés volt váltani? Miért kell mindig mondogatni, és bizonygatni, hogy milyen jó konzolosnak lenni?
Tudom, hogy nehéz elhinni, de nem támadni akarok, és nem kötözködni, csak érdekelne a dolog. Én csak megérteni szeretnék másokat, és esetleg gondolatokat ébreszteni. Szóval ne tessék besértődni. A kissé nyers, és támadónak ható stílusért pedig elnézést, de nincs kedvem fél óráig fogalmazgatni, és szépítgetni a dolgokat.
Szép lassan kezdtem leszokni a PC-s gamingről, amit abból vettem észre, hogy egyre ritkábban tuningolom a bestiát. Ha volt pénzem egy új vidikártyára, inkább vettem néhány játékot PS2-re. Végül kiköltöztem külföldre, ahol úgy éreztem, a videójátékok terén nekem csak konzol kell, semmi más. Így hát beruháztam az akkoriban megjelenő PS3-ra, bár előtte már PSP-t is vettem. Azóta sem panaszkodom, mert annyi remek címet kitoltam, és még annyi van, és még annyi jelenik meg, hogy nekem több akkor sem kéne, ha fizetnének érte.
Lehet, hogy ígénytelen vagyok, de sohasem érdekelt, hogy full hd, meg 30 vagy 60fps, vagy legalábbis nekem, aki a kvarcjátékokkal kezdte, biztosan nem lehet panaszom. Ha 8 éves játékot veszek elő (pl Uncharted 1), ma is lenyűgöz a látványa, tehát ezen a téren abszolút megvagyok elégedve. Persze ha tényleg ronda a látvány, azt én sem bírom, ami inkább arra igaz, hogy vannak bizonyos játékok, amelyek megkövetelik a szép grafikát, mint pl GT, Forza, akció-fps...
Továbbá én sem értettem soha azt a 'lusta' jelzőt, amit a PC gamerek a konzolosokra aggatnak néha. Ha videójátszani akarok, akkor azt akarok, nem pedig bütykölni hozzá. Mint ahogyan, ha pl restibe megyek, enni akarok, nem pedig főzni. Mindnek megvan a maga jó és rossz oldala, és ezt elfogadni kéne, nem pedig újjal mutogatni, hogy ez azért szar, az pedig azért. Elvégre mind Gamer-ek vagyunk, nem?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.