Duke Nukem 3D

 

Első soron szeretném leszögezni, hogy objektíven nem tudok írni erről a játékról. Gyerekkorom legmeghatározóbb, és a legelső igazi akciójátéka is egyben.
Ismeretségünk ott kezdődött  mikor igencsak ifjú koromban rohantam át apa gyerekkori jó barátájához játszani. Akkor még a Nintendo avagy "tévéjáték" hőskorát éltük, és számítógépe igencsak kevés embernek volt. Apával együtt sétáltam át, és mikor felmentünk Miska éppen ezzel játszott.
Apa szerint nem volt nekem való, mert lőnek, meg fröcsög a vér, úgyhogy a dosos Herculessel és valami autós játékkal mulattuk az időt. A következő alkalommal egyedül mentem.
Szerintem senki nem fog meglepődni, hogy 2 perc után már a játék főcímdalában gyönyörködtem.
Az az érzés valami leírhatatlan, mikor játszani kezdtünk. Igen, kellet nekem segíteni, mivel nem tudtam összehangolni a nyilak mozgását a lövést meg az ugrást.

( Néha vigyorogva eszembe is jut, hogy mutató ujjal, egyesével nyomogattam a nyilakat nézve, hogy mi fog történni :) )

Szóval játszottunk és nekem nagyon tetszett. Főleg mikor beszélt. Eleinte egy árva szót se értettem az egészből, de nagyon frankón hangzott. Csak később kerített nekem hozzá magyar szinkront. Azokat a mondatokat pedig soha nem felejtem el. 



Nagyon megfogott a játék. Mai szemmel nézve ronda, vagy gagyi. De ha visszarepülünk 1966-ba , messze ez a legjobb játék. És aki évezni akarja, és hagyja , hogy a játék magával ragadja, az a mai napig remekül fog szórakozni a játék minden egyes percében. 

Akkoriban még igen sok munka volt egy-egy játék elkészítése. Néhány pálya leginkább labirintus volt. Percekig kelett keresni egy kulcskártyát, vagy éppen az átjutáshoz szükséges rejtekajtót. Manapság ennek még csak az árnyéka sincs meg. Lineárisan elrohanunk A-ból B-be és vége a pályának.



A játék pályái elég változatosak. Igazán több nagy fejezetre van felosztva, és ezek játszódnak nagyvárosban, űrállomáson vagy a kínai negyedben. Mindegyiknél újabb ellenfelekkel találkozhatunk. Van aki lassú de nagyon erős, vagy szinte cikázik, de pár töltény elég hozzá. Némelyiknél taktikázni kell, különben gyorsan elpatkolunk. 

Fegyverek terén is igen változatos a játék. Kapunk pisztolyt, gépfegyvert, sörétes puskát  (ezt gyerekként elkereszteltem pumpálós shotgunnak, mivel a "pump action" nekem semmit nem mondott, de a pumpálásnak volt értelme :) ) rakétvatőt, fagyasztó ágyút, kicsinyítősugarat, és egy dupla rakétavetőt. 
Mindegyik fegyver jól működik, és gyakran érdemes váltogatni, mert egy - egy szituációban akár az életünk múlik a helyes fegyverválasztáson. 

A játék során különböző tárgyak voltak a segítségünkre, mint saválló csizma, búvárruha, jetpack, eü-s csomag, holoduke (holografikus felület. az ellenség a hologrammot lőtte helyettünk)
Ezeket találhattuk, vagy a játék néha elénk rakta. De volt olyan, hogy úgy eldugta a továbbjutáshoz szükséges tárgyat, hogy ha pálya legelején nem vetted észre, mehettél érte vissza. Például a búvárfelszerelés több mint hasznos, ha a pálya kétharmada a víz alatt játszódik.


 
A játék nekem a mai napig az egyik nagy kedvencem. És ehhez a hangok és a hangulat is nagyban hozzájárult. Duke Hangját már említettem.
De az ellenségnek is olyan remek hangeffektek jutottak, hogy néha tényleg kirázza az embert a hideg. Pédául van egy ilyen fura szörcsögő, csúszkáló hang, amitől a szőr áll a hátamon ha meghallom. Vagy a disznók röfögését hallva már felkészülhetünk, hogy valahol a közelben találkozunk néhánnyal.

A játéknak a sok sok pozitív dolog mellett egy negatívat is köszönhetek. Illetve kettőt.
Gyerekkori traumaként éltem meg a "polippal" való találkozást. Megmutatom.

 
Nem annyira félelmetes. De nekem gyerekként ez visszatérő rémálmom volt. Még 14-15 évesen is a hideg rázott, mikor tudtam, hogy a követező teremben találkozok vele játék közben.
A másik pedig a víz. Amióta csak tudom irtózok játékokban a víz alatt haladni. Olyan feszültség lesz rajtam úrrá ilyenkor, hogy a legegyszerűbb akciójátékban is feszélyez, ha a víz alatt megy tovább a pálya.

Talán ez a pálya tehet róla...


 
Itt végig a víz alatt haladunk. És jól gondoljátok. Csak, és kizárólag a polipok jönnek ellenségként.

Összességében azonban ez a gyerekkorom leghatalmasabb játéka. A hangulata, a zenéje, az akciói. Mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy velem együtt több millióan imádják ezt a játékot a mai napig. Mert itt te vagy a hős! Te mented meg a nőket, lősz szét minden ellenséget, és még félvállról odavetett beszólásokra is fut az erődből .Én a főhős karakterét csak idősebbként ismertem meg.
Ez tovább fokozta az imádatomat. Azok a szövegeke a játék közben egyszerűen zseniálisak. Annyira jól visszaadják, hogy a főhős, egy öntelt, nagyképű, egomán terminátor. 
Félelmetesen jó szövegek vannak benne. 
Néhány eredeti, van ami a kor nagy filmjeiből lett átemelve. De a szinkronszínész (Jon St. John ) munkájának köszönhetően még egy sima szóból is süt Duke jelleme.

Remélem, hogy aki eddig nem találkozott ezzel a zseniális játékkal, ad neki egy esélyt. Aki pedig ismeri és szereti, az talán újra előveszi, hogy sokadik alkalommal is megtisztítsa a földet, és megmentse a nőket.

Hail to the King, baby!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.