Claymen

Claymen

8-Bit, az Aranykor

Link másolása
Aki élt akkor, az tudja igazán miről beszélek. A kis sárga kazettás csodák aranyozták be minden délutánunkat. Én a mai napig rajongok ezekért a játékokért, és testvéremmel gyakran utazunk vissza a 8 bit világába.

A régi kor hőse: 8-Bit




Gyerekkorom szerves részét képezték a játékok, legelőször egy Commodore szolgált éppen kialakuló szenvedélyemnek, majd később, a Nintendo. Illetve a "tévéjáték". Leginkább egy jutalomként tekintettem rá, mivel hazaérve meg kellett csinálnom a házi feladatot, takarítani vagy bármi egyéb. Természetesen először én is bepróbálkoztam a lehetetlen küldetéssel. "De anya! Csak 5 percet had játszak, utána tanulok!" Nos, a sikereim száma erősen a nulla felél konvergált. Én akkor azt hittem nincs rosszabb mint, tanulni. Életem egyik hatalmas ökörsége. Persze ezt már felnőtt fejjel tudom. Gyerekként minden figyelmem a tévéjáték körül forgott, amikor nem a többiekkel játszottunk a környéken. De ha esett, vagy csak ketten voltunk, vagy új játékot kaptunk akkor ismét rászabadultunk a tévéjátékra.

Emlékszem, hogy egy valóságos csodával ért fel, mikor a játék az volt, ami a borítón szerepelt. Az esetek nagy többségében valami egészen más játék fogadott. Persze majdnem mindegy volt. A lényeg az volt, hogy játszottunk. Én leginkább a "mászkáló" kalandjátékokat szerettem. Persze életem egyik legszebb emléke egy lövöldéhez kötődik.

Nem tudom, hány éves lehettem, apa hazajött, és ideadott egy újabb kazettát. Mondanom sem kell, rögtön jött az eufória. A borítón két nagyon kigyúrt, nagyon kemény pasas volt. Csodával határos módon valóban ők voltak a főhősök. A retró játékosok már biztos rájöttek, hogy a Contra volt. Apával ketten végigvittük a délután alatt. Az az érzés mikor a jól megérdemelt záró képernyőt nézem, együtt vigyorgunk, hogy igen, százhúszadik nekifutásra sikerült! A helikopter pedig messze repül a naplementébe. 



 

Gyakran eszembe jut, hogy hiába van néhány játéknak olyan grafikája, hogy kis túlzással filmnek lehet nézni, ritkábban van olyan hangulata mint a régi játékoknak. Nyílván nem lehet összehasonítani gyerekkorom játékaival, mert ott már a hozzájuk kötődő emlék eldönti a versenyt. Viszont régen megvolt a játékok varázsa. Akár Arcade akár tévéjáték. Volt bennük valami, ami azt éreztette veled, hogy igen, ez itt és most csak rólad szól. Te mented meg a királylányt. A világot, vagy bármit. Érezted, hogy fontos vagy, és izgultál. Nálam a modern játékoknak elenyésző része képes ezt kiváltani, és szerintem ez azért van mert eladták a hangulatot a grafikáért. 

Amint kijön egy új játék híre, mi az első? Milyen motor hajtja, mekkora lesz a gépigénye? lehet-e rajta 16x élsimitást beállítani. Nem azt jön elő, hogy mi lesz a történet, vagy milyen zene lesz alatta. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem egy játék bebizonyította már, hogy hiába gyönyörű, rém unalmas. 

8-biten erősen korlátozottak voltak a lehetőségek. Mégis tudtak olyan játékokat csinálni ami még húsz év távlatából is nagyszerű. Olyan zseniális játékokat hoztak létre, mint a Contra, Super Mario, Ninja Gaiden, Kirby. Nem tudom felsorolni mindet. Viszont ezekben a játékokban mind közös az, hogy nem a grafika tette őket naggyá. A hangulatuk, a játékmenetük és a zenéjük. Én a mai napig imádom a 8-bites zenéket. Bármikor szívesen hallgatom őket, mert némelyik egy valóságos mestermunka. 
Itt egy összeállítás a kor legnagyobb zenei alkotásairól:



Ezek a játékok sem voltak tökéletesek. Némelyik olyan szinten értékelhetetlen, hogy játéknak sem lehet nevezni. Van olyan is, ami egyszerűen zseniális lenne, ha nem lenne a lehetetlennel határos végigvinni. Mégis, órákat, napokat, heteket ültünk előtte, kézről kézre adva a joystickot, hogy na majd neked sikerül. Sok esetben unfair volt a játék, vagy csak simán csalt.

 

Ilyenkor kezdődött el a rituálé. Először csak dühösen morogtunk, utána már hangosan morogtunk. Nem sokkal később már hangot is adunk az érzéseinknek, és amikor ezt már két házzal odébb is hallják, ránk üvöltenek, hogy : "ha nem tudsz normálisan játszani, fejezd be!" ezek után némán, haraggal telve folytatjuk elkeseredett harcunkat.

Ugyanakkor az az érzés, amikor valami akár hetek után sikerült, valami fenomenális. Nem netről nézted meg, vagy töltöttél hozzá valami segítséget. Te voltál, aki megoldotta, legyőzte a játékot. Te oltalmaztad meg a világot az örök sötétségtől. Mikor egy játék végére értünk nem az volt meg bennünk, hogy oké, esc, és játszunk valami mással. Gyakran néztük végig a lezárást (már ha volt). Azután valami olyasmi fogadott, ami mára sajnos teljesen kiveszett a játékokból.

 

Bizony. Ilyen is volt. Szerintem nem én vagyok ez egyetlen, aki őszinte mosollyal ült a tévé előtt ezt a feliratot látva. Érezted, hogy foglalkoznak veled. Megköszönték, hogy játszottál. Ez nem másik hatszáz gyereknek, hanem neked szólt. Megkaptad a jutalmad, amiért órákat töltöttél kitartó munkával. 

És szerintem ez az, ami ezeket a játékokat halhatatlan legendává tette. A hangulatuk. Gyerekként én számtalan alkalommal éreztem, hogy hős lovag, az igazság bajnoka, vagy valódi győztes vagyok. Ezeket az érzéséket manapság valahogy nem igazán tudják átadni a játékok. Nem akarja veled elhitetni, hogy te ott vagy, és te vagy a hős. Inkább mutogatja, ő milyen szép.

Akinek felkeltette az érdeklődését, vagy szívesen kipróbálná miről is beszélek, látogasson el ide:  http://www.romnation.net/
Emulátorok és játékok egyaránt megtalálhatóak. 

Összességében én bármikor boldogan ülök le a gép elé, hogy "Nintendózzak" egy kicsit. Gyerekkorom boldog és szomorú pillanatinak nagy részében végigkísért. Ugyanakkor a vége mindig jó. Lehet, hogy időnek kell eltelnie. Vagy nagyon sok időnek. Én több mint 15 év után tudtam végigvinni a Castlevania-t vagy a Ninja Gaiden-t. Emulátorral, néhány esetben mentéssel. De végigvittem. A történet lezárult, a jó győzedelmeskedett. Ez az érzés pedig felbecsülhetetlen.


Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

 

20.
20.
hheemmoo
ÉLJEN A SÁRGA KAZI! :)
19.
19.
DON GONDOCS
#8: Végre valaki aki átlátja a helyzetet. A régi játékok azért voltak jók, mert akkoriban nem voltak elvárásaink és akkora választék sem volt, megvettük leültünk és játszottunk, nem úgy éltük meg mint most felnőtt fejjel.
Mostanra azért kinőtte magát a játék piac és elárasztanak minket a termékeikkel és azok közül mindenki megtalálja a magának megfelelőt. Voltak jó és selejt játékok régen és most is.
18.
18.
Claymen
#16: Így nézve könnyen lehet, hogy igazad van :)

Köszi a blogokat :)
17.
17.
Norbiii
#14: "Csak én valahogy mostanában, nem igazán találtam olyan játékot ami magával ragadott volna."

Egyetértek, bár mostanság pár kivétel akadt. :) Ha már Yanez kollega megemlítette néhány blogját, akkor engedd meg, hogy én is megemlítsek egyet. Többet is tudnék, hiszen az írásaim 90% retró jellegűek, többségében ilyenekről írok:

http://www.gamekapocs.hu/tag/norbiii/blog/4849/pub_videojatekoktol_az_asztali_jatekkonzolokig
16.
16.
Yanez
#12 : "Csak én valahogy mostanában, nem igazán találtam olyan játékot ami magával ragadott volna." - ha most is gyerek lennél és az egyetlen gondod az lenne, hogy iskolába meg haza, akkor fogadjunk, hogy sokkal több játék fogna meg, amelyekre évek múltán szivesen emlékeznél vissza és játszanád újra. :)

Tessék a blogok. Az első az Interjús:

http://gamekapocs.hu/tag/yanez/blog/5656/interju_egy_ket_gemerrel_6

És ime a Te blogodhoz hasonló blogom:

http://gamekapocs.hu/tag/yanez/blog/5481/videojatekok_es_gamerek_akkor_es_most

És itt van még egy régebbi irásom, egy kis nosztalgia csokor.

http://gamekapocs.hu/tag/yanez/blog/3820/kisert_a_mult
15.
15.
Solid Snake1984
#12: Bejön Japán mi? Nekem is! Tokyo Drift. Skyline:D. Imádok mindent, ami japán. Mitsubishim van, Hondám lesz... Ennyi.
14.
14.
Claymen
#10: Feel the Power. The Nintendo Power! :)

Szerintem akinek gyerekként volt hozzájuk szerencséje az a mai napig szereti őket.
13.
13.
Claymen
#11: Köszönöm, örülök, hogy tetszett :)
12.
12.
Claymen
#8: Persze, a kor csodája volt :D És ahogy írtam én is, a hozzájuk kötődő emlékek (is) teszik őket felejthetetlen játékokká.

Csak én valahogy mostanában, nem igazán találtam olyan játékot ami magával ragadott volna. A shadow Warrior nagyon tetszett. A története és a játékmenete egyaránt. A Mass Effect széria is nagyon tetszett, sőt az elmúlt évek legnagyobb meglepetése nekem a Mark of The Ninja volt.Mondjuk engem Japán mindig is vonzott, a kultúra, és hagyományok egyaránt. A Shadow Warrior pontosan ezért fogott meg nagyon.Teljesen jól eltalálták a történetet .Nem is emlékszem mikor fogott meg játék annyira, hogy a vége után is csak némán ültem a monitor előtt.

A blogot el tudnád küldeni? Szívesen elolvasnám.
11.
11.
Yanez
Ja azt elfelejtettem hozzátenni, hogy remek blog lett! Az ilyen témájú irásokat én is mindig örömmel olvasom. :)
10.
10.
Norbiii
#7: Amúgy tényleg. 7 évvel vagyok nálad fiatalabb, és retró (Nintendo stb..) témájú blogokat írok, mióta regisztráltam, pedig elég picike voltam akkora. XD Én is örömmel olvastam ezt a blogot. :)
9.
9.
Claymen
#7: Köszönöm, nagyon jó érzés, hogy ennyi embernek tetszik, az pedig már egyenesen privilégium ,hogy Frank és a te elismerésedet is elnyertem vele :)
A játékok és az olvasás szeretetét a szüleimnek köszönhetem. A játékok iránti rajongásomért pedig az öregem felelős :) Ő adta nekem életem első Comodore gépét, később pedig a TV játékot. Se ő, se anya soha nem volt annyira fáradt, hogy ne tudtak volna legalább 10-20 percet játszani velem :)
Ezeket a játékokat önmagukban is szeretem, de a gyerekként átélt közös emlékek teszik őket felbecsülhetetlen kincsekké a szívemben.
A blogot elolvastam, nagyon tetszett :)
Igaz nekem a focis rész kimaradt, nekem egy verekedőshöz volt szerencsém, ahol a végén 2 tigris álarcos harcos volt a főellenség, sajnos a nevét nem tudom, csak azt, hogy apával végigvittük, és annyit, de annyit röhögtünk a fejeken, meg a karaktereken ( Apa az ázsiai betűket felolvasta, nekem :D a következő jelenet játszódott le: na, pálcika, hóember, bástya, kiskapu, sátorvas, motorblokk. Gyerekként én visítottam :)
8.
8.
Yanez
Én is mai napig tolok sok játékot ezek közül, egyik kedvencem pont az a két izmos srácú Contra. :D A témáról bővebben írtam már az egyik blogomban, de azért röviden:

Én már rájöttem, hogy a mai játékoknak is van lelkük és semmivel sem rosszabbak. Anno egy gondtalan gyerekkort éltünk meg, amely minden emléket szebbé és varázslatosabbá tette. Értsd úgy, hogy nem kellett melózni, rohangálni ezért-azért, idegeskedni hülyeségeken, csak suliba és vissza. :) Ma felnőttebbek vagyunk és nem csak a videójátékok léteznek számunkra. A gyerekkor és annak környezete csodákra képes! Videójátékok kínálatában pedig mindig volt, van és lesz is jó meg szar felhozatal. A lényeg, hogy minden korban találunk nekünk valót.
7.
7.
Solid Snake1984
Sikerült meglepned! Nagyon! Gratula a bloghoz. Örülök, hogy vannak ilyen fiatalok, mint te( 30 vagyok, fiatal, de másik generáció), akik így gondolkoznak ezekről az oldchool játékokról. Szerintem most sok barátot szereztél az oldalról! Remek írás lett. Nagyon jól megfogtad a lényeget. Tök fura, hogy nálunk fiatalabb írta ezeket a sorokat. Látom másnak is tetszett. :). A blogjaim között találsz ilyen témájú blogot. Ajánlom még Yanez blogját, ahol engem és Frankiet interjúvolta. Így tovább!
6.
6.
Claymen
#5: Köszönöm :)
Nekem az Snes-hez már csak emulátoron volt szerencsém, kölyökként csak 8-bites csodamasinám volt. Nekem sok olyan játék van amit a mai napig gyakran végigjátszok. Ilyen a Kirby vagy már Snes-en a Wild Guns.
5.
5.
Norbiii
Örülök, hogy vannak még ilyen gondolkodású emberek, akiknek nem vesztek el ezek a játékok, és fontosnak tartják őket, én is ilyen vagyok. Nekem a NES, SNES korszak volt az aranykorszak, akkor még olyan játékokat gyártottak, amik még nekem is tetszettek, és mai napig hú maradtam ezekhez a játékokhoz. Retrós voltam, az is maradok. Mai napig, több ilyen játékkal játszom, mint maival. Amúgy akkoriban tényleg csodának számított pl: az, hogy egyáltalán volt mivel játszani, manapság ez már (sokak szerint) alap dolog, sőt: de számomra nem. Gratula a blogért! :)
4.
4.
Claymen
#3: Köszönöm:)
igen leginkább az ügyességi játékokat szerettem nagyon. a Goonies volt a nagy kedvencem, csak mindig féltem, hogy kihagyok egy gyereket :D
3.
3.
DON GONDOCS
Nagyon jó blog lett. látom neked is akció ügyességi platform játékok maradtak meg.
Ninja Gaiden, Contra, Alter echo, Tmnt, Aladin számomra mind felejthetetlen játékok
2.
2.
Claymen
#1: Köszönöm :)
Nekem saját pc-m sokáig nem volt, ismerőshöz jártam át, ott játszottunk a DOS csodáival. :D
1.
1.
FrankBlack
Hát haver, szívemből szóltál ebben a blogban. Én is pont így érzek a régi, és új játékokkal kapcsolatban. Jómagam pl. nagy Commodore fan voltam (C64, aztán Amiga), és egészen 2000-ig nem is volt semmilyen konzolom se, és pc-m se. Egészen addig toltam a 2D játékokkal a jó öreg Commodore gépen. Nagyon jó blog lett :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...