TREASURES OF THE DEEP
(Black Ops / Namco)
A Playstation-éra középkorában (mely persze cseppet sem volt sötét) a Namco főokosai gondoltak egyet és bedobták a mélyvízbe a Sony gépén ekkorra már kiforrottá vált poligonos full 3D technológiát. A Treasures of The Deep (a továbbiakban csak TOTD) nem kimondottan buvárszimulátor, sokkal inkább akciójáték, amolyan aqua-FPS, de azért nem a golyózáporos shoot 'em up kategóriából: Egy lelkes kis underground (underwater?) team egyszemélyes akciócsoportjaként a rivális elemek teljes munkaidős pusztításán kívül ugyanis mindenféle történelmi ereklyék, elveszett kincsek felkutatása, illetve állat/környezetvédelmi és tengerbiológiai feladatok is vártak ránk a nagy mélységben. Nem kell persze bonyolult dolgokra gondolni, de mindezeket pont megfelelő arányban kaptuk, hogy még véletlenül se az esztelen lövöldözésről szóljon az egész.
A kellemes grafikai kivitelezést (az akkortájt szinte elkerülhetetlen ködösítés-effektus pl. még passzolt is a vízalatti világ képéhez!), a stílushoz képest meglepően kézreálló kezelést, a változatos kihívást, a felfedezés gyermeki örömét, a külön kiemelendő MŰVÉSZI zenei aláfestést (by Tommy Tallarico) és hanghatásokat plusz a mindeközben kellemes kikapcsolódást nyúljtó játékmenetet egyesítő TOTD nálam mindenképpen az ötletes, mondanivalóval is bíró, kiváló játékok elit-hall of fame-jének egyik előkelő tagja - ugyanakkor sajnos a szónikus torpedókkal felszerelt scuba-bike viaszszobrának a Méltatlanul Elfeledett Játékok panoptikumában is bérelt helye van - immáron több, mint 15 éve (az Endless Ocean más téma).
A TOTD tele van kihasználatlan potenciállal - teli torokból üvölt egy folytatásért, remake-ért, akármiért. Eddig hiába. Az óceán mélyén senki sem hallja a sikolyodat...
NEXT GENERATION RACING
(Curly Monsters / Infogrames)
Egy újabb versenyző a népes Playstation-istállóból, az ezredforduló környékéről - versenyjátékhoz képest szokatlanul alacsony aszfaltmennyiséggel, viszont annál magasabb szinten: Igen, Kérem Tisztelettel: Ez itt egy vadászrepülőgépjármű-kompetíció (Kazinczy valószínűleg forog a sírjában, de a Palik László díjért azért indulhatnék ezzel a megfogalmazással...:)), ahol a tuning Nissan Skyline szerepét egy nem kevésbé felspécizett F14 Tomcat veszi át, a sárban dagonyázó Impreza pedig szárnyakat és csűrőlapokat növeszt, valamint átkereszteli magát Harrier-nek.
Noha a koncepció végül közel sem tökéletes végeredményt fialt (arcade irányítással szórakoztató, de túl könnyű, pro módban pedig gyakorlatilag játszhatatlan), lett benne minden, amit a készítők ígértek - és ez már akkoriban is nagy dolognak számított! Sebesség, dinamika, izgalom, látvány, tuning, némi közelharc és persze a stílus elmaradhatatlan kelléke, a dübörgő techno aláfestés. Egy igazán kellemes, üde színfolt az arcade versenyjátékok egén (esküszöm, ez volt az utolsó ilyen sziporka mára...:)), merőben újszerű és könnyen fogyasztható megközelítésben. Hova tűnt Damon Hill? Átült egy Eurofighter-be!
Szép volt, fiúk!
És ennyi. Azóta híre-hamva sincs második menetnek vagy netán újraélesztési kísérletnek. Ahogy a varjú mondaná: Kár...pedig a TOTD-hez hasonlóan a jelenkor fejlett(ebb) technológiájával itt is csodákat művelhetne egy tehetséges és lelkiismeretes kis fejlesztőgárda. Kérdés, hogy a mai, totálisan elüzletiesedett játékiparban létez(het)nek-e még ilyenek egyáltalán.
Na de ez már egy másik történet...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.