THE BOSS

(Metal Gear Solid 3. - Snake Eater)

Oh...Metal Gear 3. Édes nosztalgia. A (többnyire) magányos hős harca a természet és a határtalan emberi gonoszság erőivel. Egy világtörténelemre elegendő konspiráció, árulás, ki-kivel van szituáció egy csillogó PS2 DVD-re sűrítve. Az über-evil főgonosz, a szokásos, dilinyós, szuperképességekkel megáldott válogatottja, az 5-6 méterig ellátó/halló golyófogó "szuper"katonák, a megszokott, "elkapjuk és jól megkínozzuk a főhőst" jelenet majd az ezt követő trükkös szökés, az ijedtségtől/fájdalomtól meglazult húgyhólyagok és az elmaradhatatlan gay-utalások (WTF, Mr. Kojima???)...oké, azért látszik, hogy a Konami géniuszában is vannak jól bevált (és valljuk be, időnként kissé erőltetett) sablonok, de ettől még az MGS3 egy nagyszerű és lebilincselő játék. Rengeteg újdonságot hozott a sorozatba, nagyon erős és jól kidolgozott sztorival operál, sok kihívást és felfedezni valót tartogat - és persze a karakterek...Kojima csapatának talán legnagyobb erőssége.

Snake ugye alap. A videojátékok Chuck Norris-a (megnéznék már tőle egy roundhouse rúgást Mustang Oregon jeans-ben...). Legyen akár Solid, Naked vagy Old. A mindig higgadt és bölcs Major, A jókedélyű, imádnivaló Para-medic, A laza Sigint, a szexuálisan kissé(?) túlfűtött Eva, Ocelot, aki fiatalként még királyabb rosszfiú, mint "kifejlett" formájában, Volgin, az elektro-diktátor sátánfajzat...és persze itt van The Boss, a jóság és hazafiság eleven megtestesítője. Legalábbis elvileg.

Egy középkorú nőről van szó, aki már csecsemő korában is egy AK47-est kapott a csöpp kis kezébe csörgő helyett. Snake mentora és kiképzője, egy hős, aki mindenét feláldozta a hazájáért. Mellékállásban igazi drámakirálynő, pszeudó-bölcsész és szadista gyilkológép. Sokak számára Raiden az első számú közellenség, ha az MGS-család legunszimpatikusabb alakjait vesszük sorba. Ebből a szempontból nálam a metroszex-szőkeség a közelébe sem érhet The Boss-nak.

Tulajdonképpen már el is soroltam, miért. A szememben The Boss nem hős. Az eredeti céljai talán nemesek, de mindeközben annyi kárt okoz, hogy mellette Volgin nem is tűnik olyan utálatosnak (pedig ritka nagy szemétláda ő is!). The Boss igazi fake-hero, aki a harctéri tisztességről szaval, de minden parancsot és "szabályt" felrúg puszta kedvtelésből. Beépül a gonosz seregébe, hogy belülről tegye azt ártalmatlanná, sokszor mégis szándékosan túljátssza a szerepét és feleslegesen árt a jó ügynek. Mivel fent kell tartania a látszatát, hogy már a sötét oldalhoz tartozik, időnként kénytelen lerendezni szegény Snake-et is - de valahogy ezt is túláradó lelkesedéssel teszi. Szinte minden egyes találkozásunkkor alaposan meggyötri hősünket, akkor is, ha erre egyébként a világon semmi szükség nem lenne! Ne feledjük: korábbi tanítványáról van szó, akit (állítólag) fiaként szeret. Egy oldalon állnak, egy a céljuk, mégis ok nélkül tesz keresztbe Snake-nek, hobbiszerűen kínozza őt testileg és lelkileg egyaránt, amikor csak alkalma nyílik rá. És ez már nem a kiképzés része! Eva utolsó, reveal-üzenetéből arra kellene következtetni, hogy The Boss egy önfeláldozó jótevő, akinek minden egyes cselekedete okkal történt, én mégsem így látom - és elnézve jó néhány netes fórumot, nem vagyok egyedül a véleményemmel. Egy jótevő nem kockáztatna meg egy atomháborút, csak azért, mert éppen rájött az esős melankólia és világfájdalom. Egy önfeláldozó jótevő, aki szerint csak egy Snake-nek van hely, nem játszadozna, tesztelgetné majd gyilkolná meg a tanítványát, hogy aztán maga is - előre kitervelten - elpusztuljon. Egy jótevő - szerintem - nem ilyen. Távolról sem.

Snake könnyeket hullajt, miután (kb. tizedik próbálkozásra...) végül legyőzi mesterét. Én, aki amúgy imádja az MGS fantasztikus, sokszor drámai filmjeleneteit, legszívesebben elnyomtam volna The Boss egész emo-haláltusáját, annyira bosszantott, hogy egy álnok hóhér mennybemenetelét kell végignéznem. Talán azt gondoljátok, érzéketlen vagyok. Alapvetően jó emberismerőnek tartom magam, aki nem akad fenn apróságokon és mélyebbre lát, ha egy-egy karaktert kell megítélnie. Lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, de érzéketlennek nem mondanám magam. A bénázó, visítozó, ijedős Sokolovot is nagyon sajnáltam, amikor lebukott, mert végül is ő is csak segíteni akart...Granint is sajnáltam, aki pedig sok mindenben bűnös volt, de mikor nagyon kellett, segített hősünknek (és egy csontját sem törte el...), ahogy egy igazi patriótához illik, aki hazáját féltve a sötét erőktől, politikai nézeteit háttérbe szorítva és önmagát is komoly veszélynek kitéve támogatja a jó ügyet..még ha kicsit vodkaszagú is a lehellete.:) Nem igazán kidolgozott, mondhatni semmilyen epizódszereplő, mégis, szerintem valami ilyesmi egy igazi önfeláldozó hős.

The Boss meg...nos, eddig is minden főnökömet utáltam. Van, ami sohasem változik...:)