Könyvajánló - Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Link másolása
„Ki az, aki a legjobban szeret téged? A helyes válasz: Sztálin. Te kit szeretsz a legjobban? A helyes válasz: (lásd fentebb) (a rossz válaszokat fel kell jegyezni!)"

Fülszöveg

 

Amikor a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött:

Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg.

Lev és felesége, Raisza mindent kockára tesz, hogy a vérengző fenevadat megállítsa – még ha ezzel az Állam ellenségeivé válnak is. És a holtak száma egyre szaporodik…
A 44. gyermek valós eseményekre alapozott, hátborzongató thriller – és megrázó irodalmi mű arról, hogyan terrorizálhatja egy kormány a saját népét, hogyan lehet túlélni egy diktatúrát, és mi történik, ha egy magányos ember elhatározza, hogy visszavág.

 

 

Cselekmény

 

Ez a könyv, igazándiból több műfajnak is a keveréke. Thriller is, krimi is, és történelmi regény is. Mindezt egyben.

Bevallom, én nagyon szeretem a történelmet, főleg a huszadik századit, a kommunizmust pedig mindig érdekesnek találtam abból a szempontból, hogy hogyan is működhetett egy olyan rendszer, ami önmaga „kiparodizálása” volt, és aki ezt hangoztatta, azért jött a fekete autó.

A regény ezt a történelmi részt nagyszerűen eltalálta. Teljesen átérezhető, hogy mennyire kétségbeejtően nehéz volt akkoriban az élet, mennyire nem bízhattál meg senkiben, és milyen könnyedén felléphetett ellened a rendszer, ha éppenséggel az volt a legegyszerűbb megoldás, függetlenül attól, hogy ez jogos volt-e vagy sem.

 

A nyomozók feladata az volt, hogy az ártatlanságra utaló jelekkel nem törődve mielőbb feltárják a gyanúsított bűnét. Ha semmilyen bűnt nem sikerült előásni, annak csakis egy oka lehetett: nem kutattak elég kitartóan.

 

Azt hiszem, a fenti idézet tökéletesen szemlélteti, mire is gondolok.

A krimi, a könyv első harmadában háttérbe szorul, hiszen „a mi társadalmunkban nincs bűnözés”. Az a része főképpen a viszonyrendszerekre fókuszál, amit elsősorban a főszereplő szemszögéből ismerünk meg ekkor, vagyis egy MGB tisztéből, aki rendelkezik bizonyos kiváltságokkal. Később, mikor előtérbe kerül a krimi szál, fokozatosan szembesülhetünk a „kis ember” véleményével, hétköznapi nyomorúságával is. Ezt is sikerült jól kidolgozni, ami ugye köszönhető annak is, hogy a gyilkosság sorozatot valós történések alapján alakította ki az író. Azt kell mondjam, hogy éppen annyira volt érdekes, hogy fenntartsa az izgalmat és kíváncsiságra sarkalljon.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a könyv felénél a „gyilkos szemszögéből” is lejátszódik néhány fejezet, így már akkor megtudhatjuk, ki is ő – a szánkba nem rágja az író, de könnyen kitalálható -, ugyanakkor ezután még jobban felkeltette az érdeklődésemet ez a szál. Főleg egyetlen kérdés érdekelt: miért?

A thriller az egész könyvet átszövi, néhol már rettentő naturalista stílusban, kegyetlenül ábrázolva az adott körülményeket. Ezt én nem éreztem öncélúnak, sőt, tökéletesen passzolt a könyv hangulatához, még fokozta is azt. Remekül kiegészítette mind a történelmi, mind a krimi részeket. Ennek köszönhetően a gyilkos cselekedeteit is nagyszerűen sikerült ábrázolni – itt nem csak arra gondolok, hogy ölt, több dolgot is elvégez ő annál.

 

„Most már semminek sem hitt, még azoknak a dolgoknak sem, amelyeket maga körül látott, amiket megérinthetett, érezhetett. Mindenről, amiben eddig hitt, kiderült, hogy hazugság.”

 

Szereplők

Amint az ajánló is említi, egy főszereplőnk van, ő pedig Lev. Ügyesen kihasználja az író, hogy karakterét először a rendszer szolgálatában ismerhetjük meg, ezáltal bepillantást nyerünk annak abszurd működésébe és abba, mit is gondolnak róla az átlagpolgárok. Később ugye fordul a kocka, és már ő is egy lesz a tömegből, ekkor pedig annak lehetünk tanúi, milyen könnyedén is bánhatott el az állam azzal, akiket nem tartott méltónak a „szeretetére”. Ennek következtében magatartása is változik a regény során, ugyanakkor az benne a jó dolog, hogy a jelleme nem! Miközben MGB tiszt, szintúgy érezhető, hogy bár töretlenül hisz abban, amit „belé neveltek”, a gyilkosságok, és az állatorvos elfogása során szerzett tapasztalatai szépen, lassan, felőrlik ezt a rendíthetetlen hitet.

További fontos szereplő még a felesége, Raisza, aki a katalizátora lesz annak az esemény sorozatnak, melynek következtében Levet kitaszítja a rendszer. Az egyik legnagyobb csavar az ő karakterével kapcsolatos, őszintén szólva nem számítottam rá – naiv voltam. Ennek ellenére abszolút logikus volt a dolog, sőt, miután szembesültem vele, nem is értettem, hogyan nem gondolhattam arra.

Nyesztyerov tábornokkal a könyv felénél fogunk találkozni, akiben először szintúgy ég a gyanakvás Levvel szemben, ám később mellé áll – ez nem spoiler. Bár nem kap sok szerepet, ennek ellenére számomra szimpatikus volt, hogy nem sikerült azon nyomban meggyőzni őt, hiszen a sztálini Szovjetunióban még a szülőkről sem lehetett teljes bizonyossággal tudni, hogy nem besúgók-e.

Vaszilij, mint az ügyeletes ellenlábas karaktere, aki sok probléma okozója volt…nos, az ő jelenlétére szükség volt a történet szempontjából. Ő a szimbóluma az engedelmes és nagyravágyó pártkatonának, aki nem kérdez, hanem cselekszik. A Levvel szembeni gyűlöletét nagyon jól érzékeltette az író, ám én sérelmeztem, hogy ennek oka nem derült ki a történet során.

Végül a gyilkosról is írnék néhány szót. Természetesen egy kegyetlen, vérengző fenevadnak tűnik, és mint említettem, a regény felénél már rettenetesen könnyű kitalálni, ki is ő, azelőtt pedig sejthető – én rá is hibáztam. Ám ez, az az igazság, hogy egyáltalán nem vesz el a „rejtély” értékéből, sőt, számomra még fokozta is. És a vég, mikor találkoznak vele szereplőink és kiderül a motivációja…talán furának hathat, de én ezek után végtelenül megsajnáltam és együtt éreztem vele. Nem tudtam zsigerből gyűlölni őt a tetteiért, nem ment. Soha nem éreztem még csak hasonlót sem, egy-egy könyv „fő gonoszával” kapcsolatban.

Természetesen rajtuk kívül sok-sok mellékszereplőt kapunk még, akik hamar eltűnnek a történetből, mégis emlékezetesek maradnak. Az árvaházi kisfiú, aki betegesen vonzódott a sárga színhez…nos, ő volt számomra a legmaradandóbb. Életszerű, és szánni való volt is egyben.

 

„Elsősorban azokat ellenőrizd, akikben megbízol.”

 

Benyomás

Nos, a könyv a maga műfajában egy zseniális mű. Az arányokat nagyon jól sikerült eltalálni benne, a történelmi részek, hivatkozások lebilincselőek, a gyilkosságok meghökkentőek, a nyomozás pedig kellően lendületes ahhoz, hogy egy pillanatra se érezze úgy az olvasó, hogy „majd csak holnap folytatom”.

A maga műfajában ez egy kiváló regény.

A kötet 530 oldalas, és keménykötetes, ami plusz pont. Az első és utolsó oldalakon pedig ugyanazt a térképet találhatjuk meg, a 44 gyilkosság helyszínével, amiért egy hatalmas piros pont jár a kiadónak!

A fordítás a könyv első harmadában meglehetősen sok szóismétléssel operál, utána viszont ez kiveszik belőle.

Kell-e ismerni a történelmet ahhoz, hogy érthető legyen a könyv? Nem. Illetve a történet során megkapjuk a szükséges információkat ahhoz, hogy térben és időben is elhelyezhetőek legyenek az események.

 

 

Végül a filmről

 

Gondolkodtam rajta, hogy ez kapjon-e egy külön blogot, de végül úgy határoztam, hogy nem. Röviden is ki tudom fejteni, hogy borzalmas. Korábban már jelent meg róla cikk a főoldalon, amihez hozzáfűztem a véleményemet. Csupán csak azt másolom be nektek:

 

„Most vonatkoztassunk el attól, hogy a film ritkán múlja felül a könyvet (A remény rabjai), de ez valami borzalom volt.

Komolyan, ha nem ismertem volna a részleteket a regény miatt, csak kapkodtam volna a fejemet, hogy ez most ki, mi, hogyan? Oké, nem lehet egy az egyben vászonra vinni, de így sem volt több értelme, már az elején kilógott a lóláb, amikor teljesen máshogyan kezdődött a könyvhöz képest.
A gyilkos motivációját, hogy ki is volt valójában és miért gyilkolt, nos ezt sikerült totál kiirtani, egy sima pszichopatának tűnt, míg a regény során már kis híján együtt éreztem vele és végtelenül sajnáltam. Itt meg csak csodálkoztam, hogy ennyi?! A legnagyobb csavart kihagyták a filmből?! Az igen!

Az egyetlen pozitívum az, hogy itt kiderült, Vaszilij miért gyűlöli annyira Levet. De ezért kár volt végigszenvednem azt a több mint két órát.”

Azóta kiderült, hogy a film első vágása, öt és fél órára sikeredett. Ez sok mindent megmagyaráz. Minisorozatban jobban működött volna.

 

Free Hit Counter
Free Hit Counter

4.
4.
#3: A bővítést a filmre értettem, a könyvek szerintem a bukástól függetlenül is megjelennek tehát azokra nem kell 15-20 év :)
Az említett írótól csak az Őrség sorozat első két részét olvastam. Azokról film is készült. (Éjszakai, Nappali őrség) Erről az Ugrás ciklusról még nem hallottam, de az ajánló érdekel, megvárom a véleményed aztán ha megtetszik ráteszem a "jó hosszú listámra" :)
3.
3.
Scat
#2: Kösz szépen. Örülök, hogy te veszed a fáradtságot és kommentet írsz, jó a visszajelzéseket olvasni :)

15-20 év? Ennek egy sorozat kellene, főleg, hogy a könyv, ha minden igaz, egy trilógia első része. Futólag utána jártam - nem akartam spoilerbe botlani -, ha minden igaz, akkor már csak a fordításokat kell megvárnunk, mert angolul már kiadásra kerültek.

Nem tudom, az Ugrás-ciklust tervezted-e olvasni Lukjanyenko-tól vagy sem, de egy kisebb regény - Antijég - után, az lesz a következő ajánló.
2.
2.
Jó ajánló lett. Örülök, hogy egy minőségi kiadvánnyal van dolgunk. Készültem is a vásárlásra, de ahogy ígértem megvártam a beszámolódat és most már biztosan olvasásra kerül. Félek nem bírom majd letenni én sem.
Hát a filmről annyit, hogy én is megnéztem. Pedig még bíztam is benne.
Lévén Vincent Cassel, Paddy Considine elég jó színészek és a többiek sem katasztrofálisak. Viszont az, hogy óriásit bukott a pénztáraknál szerintem kiöli a reménynek azt az utolsó csíráját is, hogy majd a "rendezői változat" megoldja.
Majd talán 15-20 év múlva kiadják bővítve is :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...