Sziasztok!

 Mivel a 90-es évek gyermeke vagyok, ezért ezek a játékok igen közel állnak a szívemhez. Mai napig emlékszem, hogy melyik játékkal mennyi időt játszottam, meddig izzadtam vért mire megoldottam olyan feladatot amelyen valószínűleg ma már igen csak könnyedén átsuhannék...
...Hittem mindaddig míg újra el nem keztem őket.
Voltak részek amikre tisztán emlékeztem, ezek megoldhatóak és könnyűek. De voltak olyanok, amiknél már nem a "kutya fáját" vagy esetleg a "basszuskulcs" gyermekként használt szidkozódások hangzottak el. Ezek a régi (ám de nagyszerű) játékok még a mai napig órákra le tudnak kötni. 

Kezdjük is a személyes kedvencemmel, ami minden évben valahogy előkerül és telepítődik a gépemre, majd napokig rabságban tart. Ez nem más mint a Prehistorik 2. Így elsőre aki nem játszott heteket vele még annó, vagy ha nála nem kerül elő valahonnan a polc mélyéről, akkor foggalma sincs, hogy ez mi is lehet. Nade... ha akár csak egy képet is mutatnék, akkor biztos mindenki a fejéhez csapna és jönne az a bizonyos mondat: "Téééééényleeeeg!"

 
Így van, ő a kis ösemberünk a bunkósbottal.

A játék legfőbb feladata, hogy irdalmatlanul püfölj meg mindent hátha kaja, vagy valamilyen tárgy repül ki belőle ami természetesen pontot ér. Eszméletlen, hogy néha honnan ütöttem ki az ételt...
Ha éppen egy farkasba botlasz, akik persze random a földből jönnek elő és nem tudod időben megagyabugyálni, akkor egy életedet elveszíted. Ha megöljük azt az álatot aki bántott minket, akkor kis csontocskák repülnek ki belőlük, amit ha gyorsan és ügyesen felszedünk akkor visszanyerhetjük elvesztett életünket.
Ha ezzel megvagyunk haladhatunk is tovább. Bevallom pár éve jöttem rá, hogy egy kicsit fentebb is van mit püfölni, ugyanis feljebb is vannak lebegő földdarabok amikre fel lehet jutni. Ugráltam, püföltem a levegőt, a köveket, majd megint a levegőt, aztán megint a köveket. Sehogy sem jöttem rá, hogy a fenébe lehet oda feljutni. Miközben gumilabdásat játszottam, ráugrottam az alattam éppen elsétáló farkaspajtira és lőn megvilágosodás! Nagyobbat pattanok és ha ütögetem az eget (mert mi értelme lenne ha látszódna is, hogy ott bármit lehetne csinálni) akkor előbukkan egy kis földdarab, majd mégegy és mégegy. A fenti nagy kökupacot 6-7x megcsapkodva rengetek pontot tudtam szerezni és ami a legjobb, hogy ezt akár 2x is megtehetjük. Persze nem rögtön egymás után és nem minden esetben.

 


A játék kis jelzőlámpáknál automatikus mentéseket csinál nekünk, hogy ha éppen elfogyna az életünk és kipurcanna karakterünk, akkor ne kelljen ismét a legelejétől elkezdenünk. Ha ezeket püföljük akkor egy magas pontszámú dolgot fog nekünk adni. Minden pálya végén leszámolja, hogy hány százalékosan teljesítettük az adott pályát és mennyi ételt tudtunk összegyűjteni. Ezt persze nem kilógrammba vagy tonnába fogja nekünk mutatni, hanem pontok formájában. Minden pálya nehezebb szintű lesz idővel. Van ahol kicsit elsötétül a képernyőnk, vagy furcsa mód rózsaszínűek leszünk, esetleg betüket is össze kell gyűjtenünk nem csak ételt ill. tárgyakat. Bizonyos pálya vége felé találkozunk boss féle ellenféllel is akit, vagy hősiesen ugrálva és taktikával legyőzünk, vagy furfangosan tőrbe csaljuk. 

Nekem ez a kedvenc régi játékom amit valahogy soha nem tudok megunni! :)