Érdekes, hogy nem minden műfaj a nyerő egy adott gémernél, hiába fantasztikusan jó játékokról van szó. Ám ennek okai vannak, és nem ott van vége, hogy például 'nem szeretem a sportjátékokat'. Én speciel szeretem némelyiket! :) Szóval apró részletek rejlenek az unszimpatikus műfajok mellett, amelyek miatt nem szívesen kockulunk velük. Vannak persze kívételek, olyan emberek, akik szinte mindenféle-fajta játékkal örömmel nyomulnak. Ritka, mint a józan kocsmavendég! Én sem véletlenül kerülök bizonyos játékokat, de ugyanakkor élek-halok egyesekért.

FŐELLENSÉGEK:

 Az egyik legkedvencebb részem a videójátékokban! Nem tudom miért, de imádom a bossharcokat! Ez is az egyik oka annak, amiért anno annyira bejött nekem a Contra. Lehengerlő élvezetet nyújtott az ötletes főellenfelek lábalól eltevése.  Ami ezután álleejtős meglepit okozott, az a PS1-es MGS game volt. Följebb ment a léc, mert itt nemhogy csupán ötletes főellenekkel kerültem szembe, de mindhez logikus, kreatív gondolkodás kellett, hogy sírba küldjük. Azóta szinte mindegyik részében így van, és ezzel mindig levesznek a lábamról. A következő lépcsőfokot ezen a téren a God of War széria hozta számomra, ugyanis akkor döbbentem rá, hogy a gigászi bossok elleni harcoktól virtuális orgazmusom van. Nem tudom szavakba önteni, mennyi izgalommal, adrenalinnal, és élménnyel jár ezekkel megbírkózni. Sajna eddig olyan címek maradtak ki, mint a Shadow of the Colossus, pedig ebben a kategóriában talán ő lenne nálam a győztes... talán. Meg ott van még az Asura's Wrath, ami állítólag nem lett valami nagy durranás. Most tolom a DMC-t, és ott is akadnak jó kis dögök! :D

MŰFAJOK:

 Ami akció, kaland meg vegyítve, azért nem sajnálom a pénzt, persze a játék is legyen pazarul megheggesztve. Főleg a TPS-eket részesítem előnyben, de abban szinte mindet: Hack'n Slash, sima akció, kaland, túlélő horror, stb. Nem tudom miért, de engem ez köt le leginkább. Emellett FPS-ezni is imádok, és nem utolsó sorban a platformerektől is elolvadok. Pláne az olyanoktól, mint a Crash Bandicoot, Donkey Kong, vagy az új Rayman. Továbbá sport (ebből is inkább a foci), autóversenyzős (mostanság ritkán játszom ezt a stílust), Fighting (MK forever, de a Tekken sem piskóta!), oldalnézetes űrhajós, meg egyéb Indie játékfajták (egyszerűen imádom őket).

 Amivel sehogyan sem tudok megbarátkozni, az az rpg meg stratégiai játékok. Főleg a körökre osztott harccal megáldott ilyen stuffoktól dobok hátast. Miért? Számomra akkor jó egy game, ha megy a pörgés, és a küzdelem is élesben folyik. Milyen az, amikor egyszer az egyik lép, aztán a másik? Legalább az ilyen dolgok épüljenek egy játékban a realitás elemeire, mert ugye az életben ilyen nem fordulhat elő. Hacsak nem sakkról beszélünk, de Jesszus, hogy jött ez most ide? :D Nem szeretek szöszmötölni a játékokban, még ha tps-ről is van szó. Mondjuk pont ezért nem vittem végig az L.A Noire-t sem, de épp ezt szerettem a Heavy Rain-ben, mert van ahova beleillik az ilyen huzavona, attól függ milyen a kivitelezés.

 Tehát, ha akció - kaland - platformer, jöhet bármilyen, kevés az esélye annak, hogy nem fogom kegkedvelni. Például a Rango the Video Game is megtetszett, pedig nem egy elsőosztályú játék. A szimulátorokat is csípem, ha arról van szó, de itt igen finnyás tudok lenni, főleg az olyan kőszimulátoroknál. :D

LEHETŐSÉGEK, MONOTONÍTÁS, NYÍLT TEREPEK:

 Senki sem szereti, ha monoton egy játék, én nagyon rühellem! De ha van benne valami egyéb, ami tetszik, akkor simán kipörgetem. Például a Bioshock Infinite: a játék közepétől szinte csak ugyanaz a nóta, ugyanabban a tálalásban. Szerencsére a sztori nagyon ott volt, ezért kitartottam mellette. De mondjuk a GTA 4 hiába sandbox, tele minden jóval, a küldetések nagyon monotonná váltak, ezért a végéről nyugodtan lemondtam. A GTA V már teljesen más tészta, nagyon változatos, mindvégig izgalmas. Persze ezek nyílt terepű játékok, itt ritkán rontják el ezt a dolgot. Inkább a csőjátékokra igaz a monotonítás, de rengeteg ellenpélda is van. Apropó!

 Sehogyan sem tudok megérteni egy érdekes jelenséget! Amikor lineáris játékokról esik szó, mindenki lehurrogja őket. Miért? Én ugyanúgy szeretem, mint a többi fajtát. Számomra attól, hogy lineáris, vagy csőstílusú egy game, még lehet szórakoztató. Mondjuk a The Last of US is ide sorolható, mégis mekkora egy alkotás! Persze ennél a játéknál érdekesképp sokan hallgatnak emiatt. Tehát nem mindegy milyen? Csak legyen érdekes, szép, és izgalmas!

 A sandbox alapú játékok előnye, hogy jól megnövelik a szavatosságot. Lehet én öregszem már, de amikor egy játék kampánya több, mint 20-25 óra, kezdem unni. Nekem a 15 óra is megfelelő, főleg az én bámészkodós, mászkálós, mindenhovabenézős tempómmal. Na de kívételek mindig akadnak! :)

A SINGLE és a MULTI:

 Single párti vagyok. Természetesen akadnak stuffok, ahol multizni is szeretek, de ezek számát egy kezemen megtudnám számolni. A Fifa pont az ellenpéldája, mert ha nem lenne multi, elő sem venném, de a sportjátékok többségénél ez a megszokott. Nem tudom miért, de talán azért nem az én asztalom, mert előszőris rengeteg időt képes felzabálni az ilyen móka, másodszor meg, halálraunnám magam egy multis shooter játékban, hiszen folyton ugyanaz megy. Úgy értem semmi sztori, semmi következő pálya nehezebb ellenfelekkel és bossokkal. Ez biztos nem nekem való, holott régen nagyban nyüstöltem, de talán pont ezért untam rá.

 Teljesen más, amikor a barátokkal játszunk együtt valamilyen party cuccost! Na az eszembe jutattja a régi szép időket, amikor leültünk a szoba közepére, és különféle társasjátékokkal ütöttük el az időt. Ez is olyasmi, csak jobb (?).

MINDEN EGYÉB:

 Nem emeltem ki külön, mert szeretném rövidebbre fogni, de az egyik óriási kedvenc elemem a videójátékokban, a fejtörős részek! Sajnos manapság igencsak hanyagolva van ez a kis "desszert", és emiatt hiányom is van utána. Külön ünnep számomra, amikor akadnak ilyen áldással megszórt gammák! Például a Limbo, az Unchared 3-ban is volt néhány, Heavy Rain, vagy akár a God of War-ba is csempésztek párat. Anno ezért (is) imádtam a Resident Evil 1-2-3-at, Tomb Raider-ek régi részeit, Silent Hill-t, meg barátaikat. Ma főleg az akciót helyezik előtérbe... Na majd a Kojimás Silent Hill!

 Nagy imádatom még, amikor egy elsőosztályú játékban faszántos sztori is van! Ebből sincs sok, de azért szép számmal akad! Pár saját kedvenc: MGS, TR, TLoU, Heavy Rain, Bioshock, God of War, The Walking Dead, DMC, Indigo Prophecy, Metro, Hitman, Oddworld, Splinter Cell, ennyi jutott hirtelen eszembe. Számomra nagyot sokat dob egy játékon a jó történet!

 Az élvezetes akcióktól sem tudok elszakadni, mint például a legutóbbi Tomb Raider-ben, mert az valami ominózus élmény volt, amikor osztottad az ólmot, meg a nyílakat! Hack'n slash-eket is ezért szeretem, meg a jó bunyós stuffokat, mint az Arkham széria. Viszont utálom, ha egy játék CSAK az akcióról szól, és még a sztorija is kalap sz*r, nyakonöntve monoton kivitelezéssel. Dögölj meg Deadpool! :D

 Legutóbbi kisebb szenvedélyemmé vált a trófeák begyűjtése is. Nem hajkurászom őket, de igyekszem bezsebelni minél többet. Imádom, ha beleraknak egy játékba keresgélnivalókat, megnyitható képeket, artokat, és egyéb cuccokat. Ám ha ezért rendesen megkell szenvedni, az már nálam könnyen tönkreteheti a játékélményt, úgyhogy igyekszem többet ésszel, mint erővel. :)

 Az is hozzáad nálam, amikor minél reálisabb a játék. Ehhez szükséges a jó grafika, de főleg művészi megvalósításban, továbbá rombolhatóság, hiteles mozgások és arcmimika, profi szinkronhangok no meg gyönyörű effektek! Persze attól is függ, milyen játékról van szó, mert nem mindehová kellenek ezek, hogy jó legyen a végleges produktum.

 Akadnak még egyebek is, de ha a cikkben leírtak megvannak egy játékban, vagy legalább a negyedük, engem máris kilóra megvettek! Ti mit szerettek/utáltok egy játékban, és miért?