Nálam minden 2006-ban kezdődött, amikor is egy jó barátom megkérdezte, hogy nem e ugrom be "statisztának" a készülő "filmjébe". Akkoriban tizenévesen, úgy gondoltam, miért is ne, hiszen tök muris kis nyári program lesz a szünetben, és legalább nem fogom magam szétunni. Ő két másik jó ismerősömmel az előző év telén megalapítottak egy filmes csapatot, amely, bár jó ideje nem forgatott filmet (egész pontosan 4 éve) mégis, a mai napig létezik, és zakatol. Az első teljesen spontán próbálkozás a Terminator 4 című film volt, ami mai szemmel igen nézhetetlen lehet egyesek számára, mégis elindított egy folyamatot. Azt a folyamatot, amivel jobban elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy hogyan is épül fel egy film, milyen apró lépések kellenek ahhoz, hogy a sok-sok leforgatott jelenet a vágás után, egy egész produkcióvá álljon össze.

Megcsináltunk 6 filmet, illetve van egy ben nem fejezett projekt is, mégi azt kell mondanom, hogy ezeknek a produktumoknak rengeteget köszönhetünk, hiszen amíg ezek elkészítésével voltunk elfoglalva, nem terelődtünk el rossz irányba, és összekovácsolt egy kis közösséget. Több kritika ért mindekt az évek során, mint amennyi dícséret (van egy oldal, ahol kifejezetten nem örültek nekünk) mi mégse adtuk fel, és folytattuk tovább. Több másik amatőr csapattal sikerült megismerkednünk ezalatt, sokmindent el tudtunk tanulni másoktól. Sokan azért nem szerettek minket, mert azzal jöttek, hogy a minőség pocsék, és addig ne is akarjunk semmit csinálni, amíg ezen nem tudunk javítani. De mi ezzel is úgy voltunk, hogy le van cseszve, a lényeg, hogy nekünk, és a közvetlen körünknek tetszik. Utolsó kész filmünket sikerült a lakhelyünk közösségi házában, majd' 30 ember előtt bemutatni, és a hallani azt, ahogy a poénokon nevetnek (mások szerint inkább mirajtunk, mintsem a poénokon, de mind1 :) ) az egy kimondhatatlanul jó érzés volt. Mintha Cannes-ban lettünk volna, és épp megnyertük volna az Arany Pálmát.

De ez mindig így van ha az ember dícséretet kap valami olyanban, amit szeret csinálni. Eleinte csak akció filmeket akartunk csinálni, a legnagyobbat mégis, az egyetlen vígjátékunk ütötte. Ebben a filmben benne volt szinte minden baromság, ami csak az eszünkbe jutott, és egyfajta paródia is volt amely megmutatta azt, hogy mindig van új poén egy-egy filmmel kapcsolatosan. Szerettük csinálni, és ha lenne időnk rá, valószínűleg elkészülne abetervezett folytatása is. Ami lehet egyszer majd eljön, de csak hosszas tervezés után, miután minden készen áll.

Felnőtt fejjel visszagondolva ezekre az évekre, azt kell mondanom, hogy fiatalkorom meghatározó élménye a mai napig. Igaz, 5 éve, hogy nem forgattunk semmit, mégis jószívvel emlegetem fel ezen élményeimet. És, hogy miért is írtam le ezeket a sorokat? Talán csak azért, hogy az eltelt évek alatt bennem maradt dolgok kitörhessenek. Ma már nem veszekednék úgy a kritikusainkkal mint akkoriban tettem. Sokszor nem bántóak akartak lenni, mi mégis úgy éreztük, hogy azok voltak. Valószínűleg sokszor volt igazuk, amit most szeretnék elsmerni. És megnyugtatni őket, hogy azóta áttértünk a játékszinkron készítésre, és egyelőre ez jobban leköti az időnket mint a filmkészítés. De ne aggódjanak azok se, akik esetlegesen várták, hogy jelenjen meg valami új a csapattól, a filmezésről se mondtunk le teljes mértékben. Csupán átalakulás alatt vagyunk, és azt szeretnénk, hogyha egyszer visszatérünk, az méltó visszatérés legyen. És ezzel buzdítani is szeretnék sokakat, hogy ha ilyen ambíciójuk van, ne féljenek belevágni. Az elismeréshez sok buktatón átt kell magát verekednie az embernek, és ha minden bukás után fel tud állni, akkor előbb-utóbb elismerik, és paradicsom helyett taps lesz a jutalom.

Nem kellenek millós felszerelések, nem kellenek hollywood-i sztárok, nem kellenek mutatós CGI effektek. Csupán egy jó történet, pár barát, és óriási nagy lelkesedés...

Web Counter