A Thomas Was Alone-t is jegyző Mike Bithell legújabb, második játéka, a Volume egy erősen történetközpontú, modernkori Robin Hood-történetet mesél el, miközben ügyesen kacsint ki saját, ebben az őrült, gyorsan fejlődő digitális világban szocializálódott játékosaira is. A Volume mindezek ellenére nem akar többnek látszani, mint ami. Bithell alkotása egy mindenféle sallangtól mentes, végletekig lecsupaszított lopakodós játékot takar, ami bátran vállalja, hogy olyan korszak- és zsáneralkotótól merített ihletett, mint a Hideo Kojima nevével fémjelzett Metal Gear Solid, és abból is a fő inspirációt a Metal Gear Solid VR Missions szolgáltatta. A megfelelő alapok ellenére azonban akadnak apróságok, amelyek némi hiányérzetet keltettek bennem, de még így is az elmúlt hetek egyik legszórakoztatóbb és legtartalmasabb indie-játékával volt dolgom.
A Volume a disztópikus jövőben játszódik, Angliában. Az Egyesült Királyságot egyetlen hatalmas, megavállalat, a Gisborne Industries irányítja, akinek teljhatalmú ura nem más, mint a cég alapítója, Guy Gisborne. Mi egy ügynököt alakítunk, nevezetesen a Robin Hood előtti tisztelgés keresztségében született Robert „Rob” Locksleyt, akinek az a munkája, hogy kiképző szimulációkat futtat a kormány hadserege számára. Ebben segítségünkre van a Gisborne Industries egyik központi mesterséges intelligenciája, Alan is, akit azonban sikerül meghekkelnünk, ezzel megkísérelve, hogy megbuktassuk a korrupt kormányt és annak felsőbb körökben mozgó vezetőit és támogatóit. A Volume néven futó virtuális valóság mostantól egy olyan szimulációként működik, ami felfedi a felsőbb tízezer féltve őrzött titkait, köszönhetően az Anglia-szerte zajló élő közvetítésnek. Locksley arra használja a digitális társadalom hétköznapi eszközeit, hogy felnyissa az emberek szemét és ha képletesen is, de elvegye a gazdagok minden vagyonát, azt pedig szétossza a rászorult szegények között.
Ehhez pedig 100 pályán vezet az út, amelyek mindegyikén az lesz a feladatunk, hogy lehetőség szerint elkerüljük az őröket és csendben lopakodva, sunnyogva összegyűjtsük az adott pályákon elérhető drágaköveket, amelyek valós életből vett tárgyakat, értékeket szimbolizálnak. Néhány pályánként új, komolyabb kihívást ígérő ellenfelekkel, őrökkel találjuk szembe magunkat, miközben olyan új kiegészítések és segítségek is ütik a markunkat, amelyek segítségével a feladatok teljesítése olykor bántóan könnyűvé válik.
A küldetések mindvégig a "lopj el mindent és surranj ki"-kihívások mezsgyéjén haladnak. A játéknak pont az az egyik legnagyobb hiányossága, hogy méretesre hízott tartalmának köszönhetően egy idő után képtelen megújulni és kicsit csavarni a régimódi, de tökéletesen működő, csupasz lopakodós koncepción. És ez még akkor is zavaró, ha a feladatok teljesítése mindössze 1-5 percbe telik. Ugyanis a rövid küldetések azt is jelentik, hogy könnyű leragadni a játék előtt, a huzamosabb ideig tartó nyüstölés pedig könnyebben felfedi a hibákat. Igen, ez egy érdekes paradoxon és bár csak más játék is képes lenne ennyire lekötni az embert, de a kevesebb néha több.
Lekattanni nagyon nehéz a Volume-ról, mert hiába kell szintről szintre ugyanazt teljesítened, a pályatervezés annyira zseniálisra sikeredett, hogy az ember minden újonnan megnyíló helyszínre kíváncsi. Már csak azért is, mert a pályák kialakítása lehetővé teszi, hogy akár egy elhibázott küldetést is megmentsünk és visszahozzunk a sírból. Virtuális rablásaink során ugyanis nem minden hiba számít végzetesnek, ráadásul checkpointokból is bőven akad - talán túl sok is -, így azt se igazán érezni, hogy elhibázott döntésünk vagy mozdulatunk komoly büntetést vonna maga után.
És azért is nagyon nehéz letenni a játékot, mert egyszerű játékmenete ellenére ötletes, változatos pályatervezésének köszönhetően rengeteg lehetőséget, útvonalat, egyszóval szabad kezet ad a küldetések sikeres teljesítéséhez. A kapott segítségeket is az éppen kialakult szituációknak megfelelően használhatjuk fel, így nem csak elterelhetjük az őrök figyelmét, de arra is rávehetjük őket, hogy szokásos pozíciójukat elhagyva biztosítsák számunkra a továbbjutást, esetleg ezzel megtréfálva elveszítse nyomunkat. Ebben viszont néha a játék irányítása kissé akadályozni fog minket, az ugyanis kezdetben eléggé nehézkesnek fog bizonyulni vagy legalábbis PC-n idő kell hozzá, míg kiismerjük és megszokjuk, a bonyolultabb manőverek ugyanis igényelni fogják ezt.
De a tanulásra bőven lesz idő és lehetőség, az alapjáték részét képző, nagyjából 5-6 óra alatt teljesíthető 100 pálya után ugyanis nem áll meg az élet a Volume-ban. A játékhoz kapott pályatervező teljesen szabad kezet biztosít a rajongóknak, ráadásul használatának elsajátítása is pofon egyszerű. A készítők folyamatosan monitorozzák az elkészült alkotásokat, így egy-egy jobban sikerült alkotást ők maguk is kiemelnek, köztük a már újraalkotott első Metal Gear Solid pályájával.
A Volume apróbb hibái ellenére az elmúlt hetek egyik legjobb indie-játéka. Mike Bithell alkotása tökéletes lenyomata egy stílus eredetének, miközben a mai digitális korszak szülöttjei felé is bőven kikacsint. Eközben nem tagadja meg gyökereit se, sőt, tisztelettel tiszteleg előtte - előttük. Egyszóval keresve se találsz jobb felvezetést a Metal Gear Solid V: The Phantom Painhez.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.