Rise of the Tomb Raider teszt

Sok minden változott. A Yamatai-ban történt események óta Lara Croft megszállottan keresi azt, amiben sosem hitt. A természetfelettit és annak minden megjelenését a világban. Bizonyítékot akar rá, hogy nem őrült, és Richard se volt az, kutatását sokáig kudarcok kísérték, most viszont úgy tűnik, nem dolgozott hiába. A kép összeállt, a nyomok pedig Kitezh ősi városába, a messzi és csodálatos Oroszországba vezetnek. Egy évvel járunk a Tomb Raider után, édesapja munkáját folytatva Lara pedig újabb expedíciót indít, hogy feltárja a régmúlt idők titkát, meglelve azt, ami korábban senkinek se sikerült. Az örök élet forrását.


A Crystal Dynamics egy legendát támasztott fel. A tavalyelőtt megjelent Tomb Raider és annak újrakiadása, a Definitive Edition méltó folytatása volt az eredeti kalandoknak. Az elmúlt évek a nagy nevek visszatéréséről szóltak a videojátékok és a mozifilmek világában is, Lara Croft pedig küldetését a legjobban teljesítette. Harcolva a természet erejével, az időjárással, a vadonnal és a rá támadó zsoldosok egész hadával, bebizonyította, hogy a mesés kincs reményében továbbra se fél bemocskolni a kezét, sőt, úgy veti bele magát a feladatba, mint soha korábban. A kalandok közvetlen folytatásaként pedig most megérkezett a Rise of the Tomb Raider, melyben ezúttal a misztikum és a természetfeletti ismeretlen kapta a főszerepet. A legenda kibontakozik.


Kalandjaink a legújabb részben a halálos Szíriáitól a fagyos Szibériáig vezetnek, Lara Croft a halhatatlanság titkát követve pedig nem csak a helyi zsoldosok és más rosszfiúk seregével kénytelen szembeszállni, de egy titkos szervezettel, a Trinityvel is. A játékmenet az előző Tomb Raider által jól kitaposott utat követi. Hősnőnk egyedül vágva neki az ismeretlennek, maga mögött hagyja a civilizáció minden kényelmét, hegyet mászik, vadállatokkal harcol, sírokat tár fel, és küzd azért, ami a legfontosabb. Az életben maradásért. A világ pedig ezúttal is több részből áll, vannak szabadon bejárható területek, ahol kötöttségek nélkül fedezhetjük fel a tájat, vadászhatunk és kalandozhatunk, míg vannak lineáris küldetésrészek, melyek klasszikus akciójáték-elemeket vonultatva fel tesznek minket próbára. Ellenségek tucatjai próbálnak az életünkre törni, az események jól megrendezett átvezető animációkban kapnak értelmet, a játékban töltőképernyő sincs, a beszélgetős részek alatt töltődik be a következő pályarész, lövöldöznünk kell, vagy csendben eltenni ellenségeinket láb alól.


De fontosak még a menekülős részek is. Lara a legújabb kalandok során is sokszor kerül olyan helyzetbe, ahonnan a futás jelenti az egyetlen kiutat, egy beomló alagút, egy felrobbanó katonai bázis, vagy egy kivégzőosztagot felvonultató ellenség, olyan dolgok ezek, amik nem sarkallnak maradásra. És míg ezek reflexeinket és gyorsaságunkat teszik próbára, addig a sírokban már az ügyességünkre lesz szükség. Tökéletesen kiszámolt ugrások, életünkre törő csapdák, fejtörők és gazdag kincsek várnak ránk, ha kalandjaink során szakítunk időt ezek feltárására. A történet szempontjából persze kihagyhatóak, és később pótolhatóak csak úgy, mint a mellékküldetések és a kihívások. Előbbi esetében mindig van valaki, aki kér tőlünk egy szívességet, jobb fegyverrel, vagy más kiegészítővel jutalmazva kedvességünket, míg utóbbi minden állomáson változik, feladatokat kapunk, amit ajándékért és tapasztalatpontért lehet teljesíteni.


A környezet ezúttal is lenyűgöző lett. Szibéria fagyos hegyeiben óriási hóviharok, életveszélyes gleccserek, és jeges szakadékok várnak ránk, a hideg szinte belemar a lelkünkbe, Lara haját is dér borítja, vacog, küzd a lehetetlennel. Aztán enyhül az idő, de a tajga mentén is zord világ fogad minket, medvékkel, farkasokkal, és szűnni nem akaró esővel, végül pedig vár ránk a kopár Közel-Kelet, a mindent belepő homokkal, és a pusztító szárazsággal. A teljes végigjátszás nagyjából 30-40 órát vesz igénybe, a történet során pedig folyamatos visszaemlékezéseket is láthatunk, megismerve Lara édesapját, és halálának rejtélyes körülményeit. 


Ami pedig működött az előző részben, azt ezúttal se rontották el. Az irányítás tökéletes lett, hősnőnk pontosan és gyorsan mozog, a kalandok során egyszer se vétettem el egyetlen ugrást se miatta, ha ügyetlenebben is vagyunk, akkor is belevágja a csákányát a sziklába, és legalább fél kézzel megkapaszkodik, hogy ne essen le. De hasonlóan tökéletes lett a harcrendszer is. Tudunk lopakodni, és szemtől-szemben is támadni, előbbinél felmászhatunk a fára, megzavarhatjuk ellenségeinket zajkeltéssel, használhatunk íjat, de támadhatunk bokorból, vagy víz alól is, egyenként iktatva ki mindenkit, míg utóbbinál a színtiszta akció kerül középpontba. Lövünk, és folyamatosan tisztítjuk meg a terepet, fedezékről-fedezékre nyomulva előre, az ellenség ilyenkor összehangolt válaszcsapást mér ránk, és riadóztatja a társakat is, de míg bírjuk tölténnyel, addig baj nem lehet.


Fegyverből egyszerre összesen négy darab lehet nálunk. Van késünk, többfajta íjunk, pisztolyunk, puskánk és gépfegyverünk, a megszokott rendszer szerint pedig mindegyiket tudjuk fejleszteni, erősíteni. Alkatrészekkel növelhető a pontosságuk, a tűzerejük, a kapacitásuk és a sebességük, de az íjnál is bekeményíthetünk, mérgező, lángoló, vagy robbanó nyilakat készítve. A crafting egyébként egyszerű és gyors, a pályán elszórt szemétből készíthetünk gránátokat, füstbombákat és Molotov-koktélokat, jó hír pedig, hogy átalakult a hegymászócsákány is. Már nem csak a sziklákat és jéghegyeket hódíthatunk meg vele, de van benne egy kilőhető kampó is, melynek segítségével a korábbinál magasabb helyekre mászhatunk fel, de átlendülhetünk a szakadékok felett is, mely sokszor életmentő lesz, és nem csak a menekülős részeknél. Ehhez hasonlóan pedig Lara képességei is fejleszthetőek, a kalandok során gyűjtött tapasztalatpontok a finoman ropogó tábortűz lángjainál túlélési és harci képességekre válthatóak be, a már ismert jellemzők szerint.


A látvány fantasztikus. A Rise of the Tomb Raider az egyik legszebb akciójáték, amit Xbox One konzolon valaha láttam, és sok játékot láttam már, a Foundation Engine remekül végzi a dolgát, a főhős, a környezet, és a játékvilág minden részlete egyszerűen döbbenetes. A hegyi tájak gyönyörűek, néha egész városok, és kilométeres panorámák tárulnak fel előttünk, néha pedig szűk járatokban állunk meg, hogy nézzük kicsit, ahogy a huzat mozgatja Lara haját, ruháját, vagy a pókhálókat a nyirkos falakon. Minden részlet kidolgozott és tökéletes, a csaj pedig egyszerűen imádnivaló, ahogy egy hosszas úszás után kimászva a vízből, igazgatja a copfját, de helyszínnek és időjárásnak megfelelően cserélhetőek a ruhái is. Ez utóbbiak egyébként önálló menüpontból ezúttal a fegyverek alá kerültek, mint különleges felszerelések, konzervatív amerikai játékként pedig ne számítsunk semmi különlegesre, a feszes bőrruhák és szexi csipkék maradnak a japó címeknek.


A valaha készült legjobb Lara Croft-játékot köszönthetjük most. A Rise of the Tomb Raider megtartotta az előző rész minden lenyűgöző erényét, és még magasabbra emelte azokat. A kalandok elképesztőek, a látvány, az irányítás és a hangulat tökéletes, ha negatívumot kéne mondjak, akkor talán az újdonságok csekély száma, ami nem tetszik a játékban, de minden másra már egy rossz szavam se lehet, tényleg. A Crystal Dymanics és a Square Enix kitett magáért, és elhozta az idei karácsony legnagyobb megjelenését, a Rise csak azért kapott az előzőnél egy hajszálnyival kevesebb pontot, mert az annak idején nagyobbat ütött. A játék Xbox 360-ra és Xbox One-ra november 13-án jelent meg, míg a PC-s változat valamikor 2016 tavaszán, a PS4-es pedig 2016 őszén érkezik majd. 

Kapcsolódó cikk

• Rise of the Tomb Raider előzetes