Biztos akadnak olyanok, akik a hamarosan végéhez érő jelenlegi konzolgenerációban ismerkedtek csak meg a Yakuza-sorozattal. A Sega kifejezetten nekik készítette el a Yakuza Remastered Collectiont, aminek tökéletes felvezetést biztosított a remekül sikerült Yakuza Kiwami 2 is. Viszont amíg a második rész esetében a japán stúdió tényleg alaposan gatyába rázta az egyes komponenseket, addig a harmadik, negyedik és a most megjelent ötödik epizódot magába foglaló csomag inkább csak tatarozást kapott. A kollekció utolsó felvonásaként debütált Yakuza 5 sem vonultat fel komolyabb újdonságokat, csak az tekinthető érdemi változásnak, hogy a felbontást 1080p-re, a framerate-et pedig 60 fps-re tornázták fel a készítők. Igaz, az eredetileg 2012-ben megjelent ötödik résznek ez egészen jót tesz, jól láthatóan nem öregedett csúnyán a játék.
A Yakuza 5 egy éveken át tartó építkezés és kísérletezgetés eredménye, amit a széria egyik legjobb felvonásaként tartanak számon. A készítők a negyedik részben bevezetett többszereplős koncepciót vitték tovább, de nyugodtan tehették ezt, hiszen azok a változások jól sültek el, közben pedig tudták, betonbiztos alapokra építkezhetnek. A jól bevált recept azonban nem csak a szokásos "legyen minden változatosabb és legyen mindenből több" elvet követte. A Sega nem volt rest tanulni a negyedik rész hibáiból, hogy aztán azokat átgondolva még tovább csiszolja a koncepciót. Természetesen kapunk még több és változatos mellékes tevékenységet, még kifinomultabb harcrendszert, továbbá most már öt játszható karaktert, öt különböző helyszínnel (Tokió, Osaka, Nagoya, Fukuoka és Sapporo), miközben a fókusz még mindig Kiryu Kazumán és a Tojo klánon van.
Ami a történetet illeti, az a Yakuza 4 lezárása után veszi fel a fonalat. Kiryu Okinawát maga mögött hagyva Fukuokában telepedett le, ahol álnéven, taxisofőrként tengeti a mindennapjait. Mellette felbukkan még a negyedik fejezetben megismert Saejima, aki ismét a rácsok mögött ül, de megismerkedhetünk Akiyamával is, aki Osakában keres új üzleti lehetőségeket, illetve visszatér az első Yakuzából ismerős, akkor még kislányként szereplő Haruka, aki mostanában popsztári álmait hajkurássza. Végezetül pedig ott van a Yakuza 5 új karaktere, Tatsuo Shinada, aki egykoron népszerű baseballsztár volt, mostanra viszont nincstelenként él. A történet az öt hős önálló fejezetein keresztül bontakozik ki, hogy aztán a végén természetesen összeérjenek a szálak.
A készítők ráadásul mindezt úgy tálalják, hogy az egyes fejezetek végre teljesen önálló élményt kínálnak. Nem csak a helyszínek vagy a hősök harcrendszere tér most már el, hanem konkrétan a teendők listája is. Bepillantást nyerünk Kiryu taxis hétköznapjaiba, amit hihetetlen részletességgel élhetünk át. Figyelnünk kell a forgalomra, a lámpákra, az úttáblákra, a járókelőkre, a fékezésre és a hirtelen gázadások következményeire. És persze az utasainkra is, akikkel nem árt, ha csevegünk is. Éjszaka illegális versenyeken vehetünk részt, amolyan Crazy Taxi-stílusban. A Saejima-szál egy hófödte vidéken játszódik, ahol a vadászat lesz a fő tevékenységünk. Csapdákat helyezhetünk el vagy puskát ragadhatunk, a lényeg, hogy az élővilág változatos kincseiket begyűjtve szerezzünk minél több pénzt. Később megpróbálhatjuk újra beindítani Shinada rég elmúlt baseball karrierjét, míg Harukának az énekes-pályafutását kell egyengetnünk, ami alapvetően egy kőkemény énekléssel és tánccal egybekötött ritmusjáték formájában teljesedik ki.
És akkor még neki sem estünk a játszható karaktereknek szóló mellékküldetéseknek és elképesztően változatos minijátékoknak, amelyekkel könnyedén 100 óra fölé rúg a teljes játékidő. A kampány nagyjából 50-60 óra alatt tudható le, de higgyétek el, az elsőre unalmasnak és szöszölősnek tűnő tennivalók pillanatok alatt fognak beszippantani, így jobb, ha egy időre előre búcsút mondtok a közösségi életeteknek. A Yakuza 5 minden egyes játékmechanikai eleme komoly addikciót okoz, nem véletlenül tartják a széria egyik legjobbjának.
Az összképen ezúttal az sem képes rontani, hogy a Yakuza 5 korábbi betegségei, hiányosságai és hibái még mindig jelen vannak. A kamerakezelés még mindig tud meglepetéseket okozni, az animációk néha botrányosak, a nagyobb felbontás miatt pedig még fájdalmasabbak ezek a pillanatok. Kár, hogy a kollekció egyik darabjánál sem fordított figyelmet a Sega a technikai ráncfelvarrásra, de ahogy ezek korábban, úgy most sem okoznak élményt romboló fejtörést. Ha rajongó vagy, úgysem tántoríthat el semmi attól, hogy újra átéld Kiryu és barátai kalandját, ha pedig már megkezdted az ismerkedést a sorozattal, akkor már önmagában az ötödik rész nyújtotta élményért megéri beszerezni a kollekciót.
A Yakuza 5 Remastered PlayStation 4-re jelent meg. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.