A cyberpunk zsáner sosem volt ténylegesen halott, de szépen visszakúszott mindenki elméjébe, amikor a CD Projekt RED belengette a Cyberpunk 2077-et, aztán elképesztően felkapottá vált, amikor évek múltán ténylegesen láttunk is valamit a The Witcher-fejlesztők új játékából. A Conglomerate 451 is beszáll a buliba, méghozzá teljesen meglepő stílusban: egy old-school, gridalapú mozgással, körökre osztott játékmenettel rendelkező, neonfényben úszó roguelike formájában... De vajon az esős időjárás, a kibernetikai implantátumok, az élénk színskála és a disztópikus hangulat mögött akad-e belbecs?
A Conglomerate nevű nagyváros 451-es körzete felett teljesen átvették az uralmat az arctalan, korrupt nagyvállalatok és bűnbandák. A városvezetés egy különleges félkatonai ügynökséget bíz meg a rend helyreállításával, melynek igazgatói bőrszékében mi magunk trónolunk. A történetet hetekre bontva élhetjük át, ebből 75 áll rendelkezésünkre a játék végéig, és minden misszió megoldása egy hetet ölel fel.
Az alaptörténet körülbelül pont ennyi is, nincsenek nevek, gyanús főgonoszok, vagy bármi különlegesen izgalmas, amivel beszippant a világ - ez a felütés arra jó, hogy legyen ürügyünk nyomulni egy cyberpunk RPG-ben. Ügynökségünk mögött hatalmas erőforrások állnak, ráadásul különleges felhatalmazást kapunk klónok bevetésére, ami izgalmas játékmechnikákra adhat(na) okot. Mind a nyolc elérhető karakterosztályhoz (katona, kém, mesterlövész, szanitéc, ilyesmik) rendelkezünk egy sablonnal (feltehetőleg az eredeti személy DNS-éből), melyből létrehozhatjuk a klónt.
Bázisunk a legmodernebb technológiával és fejlesztésekkel van felszerelve, így hamarosan különböző mutációkat is behozhatunk katonáink gyártásakor, melyek más-más bónuszokkal ruházzák fel őket. A klónozás ott jön be a képbe, hogy a halál végleges, és emiatt pótolnunk kell valakit, vagy valami olyan sérülést szedünk be, amelyet nem tudunk/akarunk kezelni.
Itt még annyit jegyeznék meg, ha találtunk egy kényelmes partileosztást akkor semmilyen motiváló erő nincs arra, hogy kipróbáljunk másik karaktereket. Innentől az összes kontent annyit jelent, mint egy-egy küldetést letolni, ami mászkálásból, harcból és limitált számú, repetitív minijátékból áll. Oké, a küldetések között fejlesztéseket nyithatunk meg különböző fizetőeszközökből, illetve implantokat és modokat pakolhatunk a seregünk felszerelésébe, de ezeknél sem kell túl bonyolult dolgokra gondolni.
A saját katonáink 3D-s modellje elképesztően budget – bár őket nem is látjuk a karakterképernyőn kívül szerencsére. Egyébként sem szabhatjuk testre igazán a klónokat: az arcfestésüket, esetleg a portréjuk színét állíthatjuk, szóval a karaktergenerálás, vagy a ragaszkodás bármelyik szereplőnkhöz ezúttal biztosan kimarad. Ellenfeleink ábrázolása viszont egészen változatos: egy részük kifejezetten stílusos és ütős grafikával rendelkezik, de akad pár olyan is, amit mintha egy délután alatt dobott volna össze valaki. Ez a kettősség igaz a concept artokra, digitális grafikákra, amik a játékot kísérik: sokkal feelingesebbek, mint az ingame ábrázolásmód - de a pályákkal elégedett vagyok!
A Conglomerate a cyberpunk helyszíneken kívül nemigen tud kiemelkedőt felmutatni. A permadeath vagy a maradandó sérülések-hatások szempontjából hasonlítható az XCOM-hoz, vagy a Darkest Dungeonhöz is, de eszünkbe juthat még egy csomó turn-based roguelike vagy roguelite… amik azért mind mélyebb tartalommal és komplexitással rendelkeznek, nem csak csinos pofik. Grid-based irányból alsó hangon is a két Grimrock (és a Might and Magic X) juthat eszünkbe, ahol azért akadt egy-két ütős fejtörő a harc mellett, vagy akár a StarCrawlers, ha már sci-firől beszélünk.
A játék egyik legnagyobb hibája, hogy látszólag rengeteg energia ment el az “RPG-rendszerre”, van egy csomó stat, pajzs, HP-energiacsík, különböző erőforrások, amelyekkel gazdálkodni kell, azonban nemigen kerültem bajba sosem, és nem is kellett mélységében megismernem, hogy ténylegesen hatékonyan tudjak haladni. Ez számomra azt jelenti, hogy ez a komplex(nek tűnő) rendszer igazából teljesen felesleges, és a rakat bónusz, DNS és fegyvermódosítás is értelmét veszti, hiszen nem befolyásolnak érdemben semmit – ezzel súlytalanná téve bármilyen törekvésünket, hogy fejlesszünk. Három mesterlövésszel gondolkodás nélkül végigdarálhatjuk a játékot.
A mechanikák terén cikkünk alanya emiatt sajnos minden tekintetben közepes, amin nagyszerű történet, jól megírt világ, vagy kiváló karakterek sem segítenek, hiszen ezek alapvetően itt nem léteznek... Ezt a játékot ebben a formában nem tudom ajánlani, pedig nem kifejezetten rossz vagy szörnyű, csak inkább semmilyen az összes aspektusában. Kár érte, mert a cyberpunk crawler ötlet alapvetően jó, de jelenlegi formában egy early access-cím első kiadására hajaz, semmint egy kiadott teljes játékra.
A Conglomerate 451 kizárólag PC-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.