Earth Defense Force: World Brothers teszt

Az első Earth Defense Force-játék 2003-ban látta meg a napvilágot, még Monster Attack címmel. Azóta a széria kétszer is nevet váltott, több fejlesztőstúdiót is megjárt, jó pár vadhajtást, spin-offot is megélt. Csak a koncepció maradt állandó: az EDF tagjaként megállítani az óriásrovar-inváziót egy pörgős, külső nézetű akciójáték formájában. Most pedig lehetőségünk nyílik arra, hogy újraéljünk - vagy először tapasztaljunk meg - mindent, amivel a megszálló idegenek eddig próbálkoztak.

Az Earth Defense Force: World Brothers a (soft)reboot iskolapéldája. Elhagyta az eddig rá jellemző komolyabb hangvételű, „realisztikus” grafikai dizájnt, és egy színes-szagos, játékosan rombolható voxelvilágba helyezte az eseményeket. Közben felsorakoztat minden megismert játékelemet, ellenfelet, és egy új veszedelem, a Dark Tyrant irányítása alá helyezi azokat. A rajzfilmszerű könnyedséggel tálalt cselekmény pedig azonnal a Föld hat részre szakadásával kezd.

Ebből a vesztes helyzetből indulunk neki világmegmentő küldetésünknek, azonban végig vigyorogva fogjuk irtani a százával érkező óriásrovarokat. A meglepően erősen jelenlevő, de a játékmenetet soha nem lassító narratíva bájosan és élvezetesen fűzi egybe a humort és az akciót. Elképesztően szórakoztató, hogy miként cserél receptet egy cowboy és egy nindzsa, miközben lézerágyúval szeleteljük a ránk törő ellent, vagy azt hallani, hogyan jön zavarba a flörtöléstől a játék legtankosabb karaktere, miközben három anyahajó rakétái között próbálunk lavírozni.

A játékmenet alapvetően két részből áll. Először a menüben összeállítjuk négyfős csapatunkat, majd kiválasztjuk a soron következő, esetleg egy korábbi missziót, és már indulhat is a bogárirtás. Egy ilyen küldetést, pályát nehézségi fokozattól függően teljesíthetünk tíz-húsz perc alatt, de még a különlegesebb események, bossharcok sem hosszabbak fél óránál. A fokozatok pedig látványosan eltérnek. Az easy mód szó szerint gyerekjáték, a normal mód esetén megfelelően kell használnunk kedvenc csapatunkat, hard módban pedig előre kell terveznünk. A végigjátszással feloldható két extra nehézségről pedig ne is beszéljünk!

Tervezni pedig bőven tudunk, hisz rengeteg karakter, fegyver és kiegészítő közül szemezgethetünk. A választható katonák egyik fele az előző játékok legjobb felhozatalából lett összeállítva: irányíthatunk Troopert, Fencert, Wing Divert és még sok mást. A másik felét pedig olyan új karakterek töltik ki, mint egy kalóz, a már említett nindzsa és cowboy, egy arab herceg, vagy egy tizenhét éves popsztár, de ez a lista is túl hosszú egy sima felsoroláshoz.

Minden katona egyedi mozgáskultúrával, cooldown képességgel - ami általában a közlekedést segíti - és feltöltendő SP Move-val rendelkezik. Ez utóbbi egy erős támadás vagy támogatás. Hogy igazán megkavarják a dolgokat, minden karakterből három variánst is feloldhatunk - alfa, béta és gamma - eltérő passzív tulajdonságokkal, mint a páncél, a sebesség vagy az ugrás.

Ha mindez nem lenne elég, tíz fegyverkategóriából választhatjuk ki mordályunkat. Kezdve a sörétesekkel a test a test elleni küzdelemhez, a fél pályán átívelő puskákig. Ezeknek eltérő sebzése, sebessége, hatótávja, és újratöltési idejük van, valamelyik automatikus célzással is rendelkezik. Mindnek igen hasznos tulajdonsága, hogy a célkereszt jelzi, mikor az ellenfél lőtávon belül van, így nem kell a virtuális távolságokkal ügyeskednünk. Vannak emellett csak a vicc kedvéért megtervezett példányok, mint például a bokszkesztyű, vagy a Télapó zsákja.

A tökéletes katona eléréséhez azonban még egy kiegészítőre is szükségünk lesz. Ezek általában passzív bónuszok, szorzók, amik egy karaktert vagy a teljes csapatot segítik a harcok során. Az ellenfelek által eldobott gyógyító és SP-energialádák értékét variálják. Sokat tudnak segíteni, éppen ezért legtöbbjük valamilyen negatív hatással is rendelkezik, de később találhatóak csak pozitív hatásúak is.

A hosszú leírás ne riasszon el senkit sem, egy percre sem lesz kaotikus az egységünk menedzselése. Nem kapunk mindent kézhez, sőt a felsoroltakhoz képest kevés felszerelés áll eleinte rendelkezésünkre, mindent a missziók során kell begyűjtenünk. A pályákon három fivérünk vagy nővérünk várja, hogy megmentsük - a játék hivatkozik így a bevethető bajtársainkra. Hollétüket feltűnően jelzi a minitérkép és egyetlen gombnyomással le is tudhatjuk az interakciót, de hogy hol kit, milyen fegyverrel és kiegészítővel találunk, véletlenszerű, így a „duplikálások” állandóak lesznek. Ez nem feltétlenül baj, hisz ezen alapszik a fejlesztés.

Minden tárgy és karakter fejlődik, ezek a szintlépések pedig automatikusan történnek, mihelyst újra megtaláljuk a már meglévő testvért, eszközt. Ez a katonák esetében a legizgalmasabb, a szintjük határozza meg ugyanis, hogy milyen fegyvert használhatnak. Először mindenki a saját osztályához tartozó fegyverkategóriából választhat, de minden fejlődés véletlenszerűen felold számára egy új kategóriát. Így fordulhat elő, hogy egy kis életerejű, repkedő mesterlövészből egy hatalmasat ütő, lándzsás égi vadászt faragunk, vagy az egyszerű géppuskás közkatonát sörétes medikké nevelünk.

Változatosságra a harctéren tehát nem lesz panasz. Érdemes is lesz kihasználnunk és megtanulnunk mindezt, hiszen a missziók során mi fogjuk irányítani a négyfős csapatunk minden tagját. Természetesen nem egyszerre: mindig csak egy karaktert irányíthatunk, a többiek pedig őt fogják követni. Habár szabadon tüzelnek, túl nagy segítséget nem jelentenek, ráadásul a képességeiket is nekünk kell manuálisan aktiválni. Ezt ellensúlyozandó ekkor minimálisan, vagy egyáltalán nem sebződnek. Egyetlen gombnyomással válthatunk köztük, ilyenkor egy pillanat alatt az első aktív katonánk mellé teleportál a kiválasztott karakter, és azonnal átvesszük felette az irányítást. Ez a váltás gyors, kézreálló, ráadásul taktikázni is lehet vele, például egy jetpackes karakterrel biztonságos helyre repülni, majd mesterlövészre váltani.

Az egész kampány végigjátszható egyedül, a játék nyújthat kellemes kikapcsolódást vagy igazságos kihívást. Aki viszont társaságban szeretné élvezni a mészárlást ,az választhat az osztott képernyős megoldás vagy a négyfős multi között. Ezek az alkalmak a nehézségi szinteket jócskán eltolják, barátainkkal a hard sem fog túlságosan megizzasztani. Kooperáció esetén is négyfős csapatokban mozgunk, ami úgy tűnhet, hogy csak zűrzavarral fog járni, de még három idegennel karöltve is végig átlátható marad a csatatér.

Az egész játékban alig akad valami hiba, érezni, hogy arra tervezték, jól érezzük magunkat miközben játszunk vele. Mégsem lehet mesterművé kikiáltani. Az egyik apróság, hogy a célkereszt a pár másodpercig felszínen maradó „holttestekre” is jelzi, hogy lőhető ellenfelek, ami eléggé eltereli a figyelmet. De a legfőbb hibája talán az, hogy szűk közönségnek szól. Hatvannál is több húszperces-félórás missziói hosszú távra elosztva remek esti kikapcsolódást nyújtanak, de valódi mélysége az állandó farmolással, a pályák ismételgetésével érhető el igazán. Feladataink se túl változatosak, általában az ellenfél teljes likvidálása a cél. Mégis, ha valakinek a figyelmét felkeltette ez a stílus, vagy konkrétan ez a sorozat, ennél jobb alkalmat nem is találhat ahhoz, hogy fejest ugorjon az óriáshangyák mészárlásába. Rajongóknak pedig, mondani sem kell, kötelező darab!

Az Earth Defense Force: World Brothers elérhető PC-n, PlayStation 4-en és Nintendo Switchen is. Mi PlayStation 4-en teszteltük.