Ruined King: A League of Legends Story teszt

A Ruined King egy Riot Forge-projekt: egy olyan kezdeményezés, amely kiadóként funkcionál, és az égisze alatt különböző fejlesztők (a Riot Gamesszel karöltve) League of Legends témájú címeket készítenek. Az első "League of Legends-sztori" a tavalyi bejelentés után teljesen szníkiben jelent meg az ősz végén, és egy igen kellemes taktikai szerepjátékot szállított az Airship Syndicate, akiknek olyan címeket köszönhetünk, mint Battle Chasers: Nightwar vagy a Darksiders-spinoff ARPG, a Genesis. Ez a szerepjáték a LoL esetében megszokott grandiózusság és mennyiség helyett kisebb skálán mozog, a minőségre koncentrál: Bilgewater, a csempészek, szörnyvadászok, bűnbandák kikötővárosa és az Árny-szigetek szolgálnak a sztori helyszínéül, és nem sokkal járunk a zsarnok kalóz, Gangplank halála után.

Miközben Miss Fortune küszködik, hogy megtartsa a város feletti irányítást, leszáll a Fekete Köd, amely szörnyetegeket, halált és pusztulást hoz magával. A szokásos champ-dömping helyett ezúttal pár kiválasztottat irányíthatunk majd, és Sarah Fortune mellett, a kraken-papnő Illaoi, a szamuráj Yasuo, Braum, Ahri és Pyke is feltűnnek, mint játszható szereplők, és képességeiket természetesen megfelelően átdolgozták, hogy belesimuljanak a körökre osztott formátumba. Akinek a fenti illusztris gárda nem sokat mond, nekik sem érdemes csüggedniük: a Ruined King narratívája remekül sikerült, és kifejezetten pompás alkalom arra, hogy megismertesse a világban kevésbé járatos játékosokat a helyi viszonyokkal és hősökkel.

Amennyiben eltekintünk a lore-tól és a LoL-kötődéstől, nincs meglepetés a karakterek terén, hiszen archetípusokra épülnek, mint megannyi más hasonszőrű szerepjátékban: harcosainkat besorolhatjuk a tank, a gyógyító és a sebző szerepek valamelyikébe, és célzottan is fejleszthetjük őket a megfelelő irányba. A testreszabást és a kísérletezést pedig kötöttségek nélküli respecializáció teszi lehetővé, ami kifejezetten előnyös, ugyanis a Ruined King fő történetszála egészen lineáris, nincs benne végtelen nekifutás. A cselekményt jópofa mellékküldetések, craftolás, fejtörők, horgászat, gyűjtögetés színesítik, de alapvetően egy League of Legends-hősöket felvonultató játékban mégiscsak a harcok kapják a hangsúlyt.

Az első ütközetnél szembetűnő, hogy a Ruined King klasszikus, JRPG-csatákkal operál – a két fél a képernyő egy-egy oldalán helyezkedik el, alul pedig kezdeményezőérték/sebesség alapján a cselekvőket követhetjük nyomon. A helyváltoztató mozgás és pozícionálás nem része a taktikázásnak, de a kezdeményezés sorrendjének felborítása igen, a főszerepet a képességek használata, a játéktér előnyeinek és hátrányainak kihasználása és azok ügyes kombinálása kapja. Ebben a más címekben még nemigen látott, sajátos Attack Lane-rendszer okos kiaknázásával válhatunk remek stratégává. Alapvetően, ha a karakterünk következik, választhatunk az azonnali manőverek (egyszerűbb, sima ütések ezek, esetleg taunt, self buff, amelyeknek a hatása akkor és ott létre is jön), illetve az ezeknél komplexebb, erősebb, hatékonyabb sávképességek közül.

Ez utóbbiak háromféle módon is elsüthetők: ha a gyors lane-en használjuk őket, veszítenek erejükből, cserébe hatásukat hamarabb fejtik ki, mint az alapértelemzett balance-sávban, illetve a power lane-en elköltött akciókkal később kerülünk sorra, de bármit is csinálunk, az nagyobbat szól. Hogy mire jó ez az egész? Nos, változatos ellenségeinknek akadnak különböző buffjai vagy ránk tolt debuffjai, amiket egy megfelelő lane-en bevitt támadással semlegesíthetünk. A pályákon emellett különböző előnyök (healing, gyorsítás és hasonlók), illetve olyan hátrányok, mint a méregfelhők találhatók.

Mivel a harcban nincs mozgás, ezek a kihívások a cselekvési sorrendet jelző csíkon kaptak helyet, amelyik résztvevő köre beleesik a sáv ezen részébe, arra aktiválódik a hatás. A megfelelő lane-képességekkel ott jönnek a képbe, hogy segítségükkel bele-, vagy éppen kiüthetünk ellenfeleket ezekről a régiókról, vagy persze magunkat hozhatjuk előnyös helyzetbe – így már nem elég arra figyelni, hogy jó célpontot üssünk jókor, hanem számolnunk kell az esetleges lane-függő effektek következményeivel is.

A normál nehézségi fokozatot valamennyire erőből is le lehet tolni instanttámadásokkal, bár ez csökkenti az élvezeti értéket, és magasabb kihívási fokon amúgy sem tudjuk kikerülni ezt az újítást. Az Attack Lane-rendszer frissnek hat, és kiemelkedik a szokásos megoldások közül, bár némi finomítást még el tudok képzelni rajta, illetve azt is, hogy más játékokban is feltűnik hasonló megoldás. A csaták egyéb megoldásai nem nyújtanak különösebb extrákat, az overcharge megoldást is láttuk már a Battle Chasersben, és amit a Ruined King sem tudott elkerülni, az a tényleg elképesztően sok, grind jellegű harc. Márpedig igenis számítani fog, hogy a következő komoly ütközetig mennyi mindent fedeztünk fel, lootoltunk ki, és mennyi XP-t gyűjtöttünk be.

A Runeterrát és a hősök sztoriját kibővítő cselekményhez pompás grafikai design és kellemes dallamok is járnak. Előbbiért részben, az Airship Syndicate-alapító képregényrajzoló és nerd-körökben ismert Joe ‘Mad’ Madureira felel, a stílusa az átvezetőkben és párbeszédekben mutatkozik meg igazán, belesimulva a LoL egyébként is élénk, rajzfilmes stílusába, a zenék pedig hangulatos aláfestést nyújtanak a kalózos kalandnak, és az új dallamok mellett több, régi tracket is hallhatunk az alapjátékból.

A repetitív (vagyis mennyiségre rengeteg) harc mellett akadnak továbbá kiforratlanságok: PC-n az irányítás egérrel és billentyűzettel meglehetősen döcögős (pár óra után inkább kontrollerre váltottam), de a ládák, vázák és egyebek kifosztása is gyakran pixelvadászat-jelleget öltött, még gamepaddel is. A felhasználói felület sem az igazi, sokszor esetlen, átláthatatlan, a térkép szintúgy, ráadásul nagyon sokat kell backtrackelni és mászkálni, amely kifejezetten kényelmetlen - ezen bizony lett volna még mit javítani. 

A Ruined King végső soron egy jópofa RPG-spinoffja a nagytesónak, de adja magát a kérdés, hogy élvezhető-e anélkül, hogy súlyos időt, pénz és hajszálakat áldoztunk volna a LoL-ra előtte? A válasz egyértelműen igen: a cím néhány irányítási malőrtől eltekintve a taktikai-RPG műfajon belül is korrekt alkotás, ráadásként pedig alkalmas platform a TV-képernyőket megtöltő Arcane mellett egy kerek League of Legends-történet elmesélésére, amire a MOBA alapjáték önmagában esélytelen. Jó szívvel ajánlom a forrásanyag kedvelőinek, ha egy kicsit más típusú szórakozásra vágynak, de maradnának Runeterra határain belül, és a körökre osztott szerepjátékok rajongóinak is abszolút érdemes kipróbálniuk!

A Ruined King PC-re, Xbox One-ra, PS4-re jelent meg és Switchre jelent meg; az Xboxon Smart Delivery, PlayStationön pedig ingyenes upgrade dukál, hogy a next-gen változatot is megkaparinthassuk, amint megérkezik. Tesztünk a PC-s változat alapján készült.