A korai hozzáférésben megjelenő játék ugyanis több sebből vérzik és ezekből csupán párat írhatunk fel a 1.0 alatti verziószám számlájára. A kissé fapados körítés, valamint a tartalmi hiányosságok a későbbiekben még biztosan változni fognak, az egyetlen pálya mellé bekerülhet többféle lehetőség és valószínűleg a menüből elérhető, egyelőre meglehetősen puritán ismertetőt is lecserélik majd a fejlesztők. Kis csapatról lévén szó ezek felett könnyedén szemet hunyhat az ember, mondván egy hosszas projekt elején tartanak, sajnos azonban akadnak itt olyan megoldások is, amik már véglegesnek tekinthetőek és teljesen agyonvágják az amúgy kiválóan megteremtett atmoszférát.
Utóbbi tekintetében ugyanis kiváló munkát végzett az Ares Dragonis csapata, akik láthatóan nem csak ismerik, de imádják is a Cthulhu mítoszt. A hatalmas bejárható erdő egészen elképesztő hangulatot áraszt magából, a zöldes színekkel operáló, baljóslatú táj szabályszerűen beszippantja az embert, amire még a különféle hangeffektek is rátesznek egy jókora lapáttal. Az első lépések mind egyedül, mind pedig többedmagunkkal szinte tökéletesek, csak sajnos a majdhogynem hibátlan körítéshez tartozik egy játékmenet is, ami már korántsem annyira élvezetes.
Dögunalom. Talán ez a legjobb szó arra, hogy jellemezzük azt, amit a játék megkíván tőlünk, ráadásul mindezt úgy, hogy pár bekezdésen kívül szinte semmilyen fogódzkodót nem nyújt számunkra. Adva van egy bejárható sziget, ahol a fő feladatunk egy démoni portál bezárása, ehhez azonban olyan, bevásárlólistára emlékeztető missziókon kell keresztül vergődnünk, amik pillanatok alatt megidézik bennünk a több évvel ezelőtti, ZS-kategóriás flash-szerű horrorjátékok értelmetlen vergődését. Ráadásul nem elég, hogy teendőink listája meglehetősen bő lére lett eresztve, még nehezítő tényezőket is kapunk melléjük, amikkel együtt az egész játékmenet borzasztóan frusztrálóvá válik.
Miután a központi hubként funkcionáló területen kiválasztottuk hősünk külsejét, és eldöntöttük, hogy hányan is szeretnénk belevágni a sziget megmentésébe, csónakba pattanunk és máris ott találjuk magunkat a veszedelmek partjainál. Kis körbenézést követően megkapjuk a felszerelésünket, egy lámpást némi olajjal, egy meglehetősen hiányos démoni könyvet, valamint pár üres fiolát, melyek mindegyike szükséges lesz a végső győzelemhez. Első feladatunk az üvegcsék vérrel történő megtöltése, hogy aztán ezt felhasználva a négy darab oltár egyikénél csináljunk egy rituálét. Ha mindegyiknél elvégeztük a véráldozatot és felépítettük Cthulhu szobrát, akkor megnyílik egy kapu, amin átlépve megküzdhetünk a Nagy Öreggel, ami rabul ejtette a szigetet. Ehhez fegyverre is szükségünk lesz, amit a könyvünk képvisel, ahhoz azonban, hogy használható legyen, meg kell találnunk a kitépett lapjait, egészen pontosan harmincat(!), más különben a biztos halálba rohanunk.
Természetesen ezen tevékenységünket a sötétség erői sem nézik tétlenül, minden egyes véroltár aktiválását követően egyre több és több entitás lohol majd a nyomunkban, akiket a lámpásunkkal tudunk elriasztani, feltéve, ha van benne elég olaj. Ellenfelekből egyébként nincs sok és hiába ígértek nekünk tanuló AI-t a fejlesztők, valójában csak agyatlanul ránk rontanak, aztán vagy elkergetjük őket, vagy megölnek minket. Mondjuk az tetszett, hogy a halálunk által még nincs vége a játéknak, ugyanis, ha nem egyedül játszunk, akkor a társaink felkaphatják a levágott fejünket, hogy azt egy lefejezett testre helyezve visszahozzanak minket a játékba. Ezen kívül azonban a többjátékos lehetőség inkább átok, mintsem előny, ugyanis térkép híján elképesztően könnyű eltévedni és elveszíteni egymást, ráadásul könyvből is csak egy van, ami igencsak kellemetlenné teszi a kitépett lapok utáni keresgélést.
Az olvasmány ugyanis hiába jelzi a közelben található és zöld aurával világító jegyzeteket, ezt a fluoreszkáló iránytűt csak az láthatja, akinek éppen a kezében van. Ha nem szeretnénk foglalkozni ezzel, akkor átadhatjuk bármikor valaki másnak, de akkor vaktában fogjuk róni a környéket, hátha találunk valami hasznosat és ahogy már fentebb említettem, térkép hiányában iszonyatosan könnyű utat téveszteni. Ezeket a problémákat megelőzendő kapunk egy beépített voice chatet, amit használva szólhatunk a társainknak, de csak akkor, ha elég közel vannak hozzánk, ezt használva viszont felhívjuk magunkra a környékünkön garázdálkodó förmedvények figyelmét, ami egyébként egy egész jópofa ötlet, kár, hogy sokszor össze-vissza érzékel mindent és nem működik normálisan.
Ez pedig valahogy az egész játékra igaz, mivel hiába a kiváló atmoszféra, a varázs röpke tíz perc után tovaszáll, onnantól pedig kezdetét veszi a frusztrációval és unalommal nyakon öntött körbe-körbe rohangálás, hátha találunk valami használhatót. A szörnyekkel történő találkozásaink is csak az elején félelmetesek, pár alkalom után ásítva szaladgálunk körülöttük, ha pedig szorulna a hurok, akkor vagy lopakodunk kicsit, vagy berohanunk egy védelmet nyújtó épületbe. Kicsit visszásnak érzem, hogy míg a horrorjátékok esetében többnyire a kooperatív lehetőség öli meg a hangulatot, addig itt ez nem áll fenn, cserébe viszont minden más az, ami garantáltan elveszi majd a kedvünket a későbbi próbálkozásoktól.
Azért még nem akarok teljesen pálcát törni az Eresys felett, hiszen a játék menüjében is egy 0.5-ös verziószám díszeleg, azaz hosszabb távon még bőven kijöhet belőle valami jó értelemben vett rémületes kaland, egyelőre azonban ez igencsak távolinak tűnik. Az atmoszféra a helyén, a bejárható erdő ugyan kicsit nagynak érződik, cserébe egész jól fest és bugok terén is egész korrekt a helyzet, bár bele lehet futni pár elcsúszott textúrába, illetve az animációk is eléggé fapadosak, de egyik sem olyan, amit ne lehetne megoldani a jövőben. A gond nem ezekben rejlik, hanem magában a játékmenetben, ami egyszerűen nem érdekes és hihetetlen gyorsan frusztrációba és unalomba fullad. Pontosan ezek miatt jelenleg még a 8 eurós vételárat is sokallom érte, talán később, ha már kapott pár javítást, illetve tartalmi bővítést, akkor érdemes lehet visszanézni rá, addig meg bőven elfér a kívánságlistán, hiszen onnan sehogy sem tud majd minket az őrületbe kergetni.
Az Eresys április 20-án jelent meg korai hozzáférésben, kizárólag a Steamen.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.