Ezzel a kérdéssel szembesülnek ugyanis a Roots of Yggdrasil túlélői, akik egy letarolt világ kellős közepén találják magukat, méghozzá teljesen reménytelenül. Egyetlen esélyük, ha a hátrahagyott romokat eltakarítva újra benépesítik a világot, ehhez azonban számos viszontagságon keresztül vezet az útjuk, amiben egyedül csak mi, játékosok segíthetünk nekik. Nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen minden ellenünk dolgozik, de kellő kitartással, ügyes stratégiával és némi szerencsével felvértezve sikerülhet a lehetetlen, azaz, hogy ismét élettel töltsük meg a ködbe vesző északi vidékeket.
A sikeres Kickstarter kampányt maga mögött tudó játék tehát elég érdekes alapfeltevéssel indít, hiszen a Ragnarök utáni időszak korábban szinte sosem került bemutatásra, főleg nem hétköznapi emberek szemén keresztül. Itt azonban pontosan ez a helyzet, hiszen az Istenek elpusztultak, így aztán a hátramaradottak hiába is imádkoznának Odinhoz, Thorhoz, vagy bárki máshoz, nincs, aki meghallgatná fohászukat. Ez viszont csak a kezdet, hiszen a készítők nem érték be egy jól átgondolt háttértörténettel, idővel ugyanis jócskán bonyolódik majd a helyzet. A sztori egyébként többnyire a központi helyszínként szolgáló Holtban kerül elmesélésre, ahol emellett még különféle fejlesztéseket is vásárolhatunk magunknak, a kiválasztott telepeseinknek, valamint az épületeinknek egyaránt.
Kezdetben ugyan sok mindent nem tudunk csinálni, de ha sikeresen teljesítünk pár expedíciót, akkor már érdemes lehet körbe nézni, hátha meg tudjuk valahogy könnyíteni a saját, illetve túlélőink életét. Ez azért is lesz kardinális kérdés, mivel a játék alapvetően roguelite elemekre épül, ergo permanens segítségeket csakis ezeken keresztül intézhetünk magunknak, de bizonyos épületek, valamint kezdő karakterek feloldására is itt nyílik majd lehetőségünk. Utóbbiakat az aktuális próbálkozás előtt állíthatjuk be magunknak, és bizony alaposan megváltoztatják azt a játékmenetet, amibe a készítők nem féltek belesűríteni számos műfaj megannyi elemét. Ez akár rosszul is elsülhetett volna, azonban az így létrejött katyvasz nemcsak, hogy jól működik, de egyenesen lehengerlő élményt nyújt.
De lássuk is, hogy miről van szó. Ha meguntunk a Holtból áradó nyugalmat, akkor irány a veszedelmes vadon, ahol a fentebb már említett paraméterek megadása után máris kezdetét veszi a túlélés. A madártávlatból vizslatott területek véletlenszerűen generáltak, feladatunk azonban mindig ugyanaz lesz: megkeresni és ismét zöldbe borítani a környéken található korhadt fákból pár darabot. Természetesen plusz jutalmakért cserébe mindegyiket visszahozhatjuk az életbe, de ez korántsem lesz egyszerű művelet, mivel általában mindegyikhez más és más nyersanyag, illetve extra teendő szükségeltetik. Mindezt pedig természetesen időre kell teljesíteni, hiszen a körökre osztott nappal hamar eltelik, amit követően beköszönt az éjszaka, ahol már valós idő közepette nézhetjük végig a végtelen gonosz, azaz a Ginnungagap felébredését és ezzel együtt az elkerülhetetlen bukásunkat.
Ennek hála a folyamatos előre tervezés és készleteink menedzselése különösen fontos lesz, bár a korai hozzáférésben fellelhető balansz problémák miatt sokszor a hibátlan játék sem elég az üdvösséghez, míg máskor akkor sem tudunk elbukni, ha hibát hibára halmozunk. Ez leginkább a különféle eseményekben érhető tetten, amiket véletlenül kapunk az aktuális kalandunk során és korántsem mindegy, hogy a számos pozitív és negatív hatású lehetőség közül melyikkel kínál meg minket a rendszer. Ugyanakkor mivel egy-egy próba sosem tart tovább 20-30 percnél, egyelőre annyira nem érződik zavarónak a szerencse ilyen mértékű jelenléte, főleg, mivel az épületeink, illetve a különféle nyersanyagok menedzselése még ezekkel együtt is elképesztően szórakoztató.
Összesen három különféle alapanyagot gyűjtögethetünk, melyek mindegyike másra lesz jó. A pénzből építkezünk, a haderőből fedezhetünk fel új területeket, míg a mágiával különféle varázslatokra tehetünk szert. Ezek mennyiségét többnyire épületek felhúzásával befolyásolhatjuk, melyekből kezdetben mindig kettő érhető el, de ahogy növekszik a populáció, bizonyos mérföldköveket követően újabbakat is szerezhetünk. Ilyenkor a játék mindig három lehetőséget kínál fel, amikből egyet választhatunk, de ha nem tetszik az adott felhozatal, akkor akár párszor újra is pörgethetjük őket. Szerencsére épületből már most is rengeteg van a játékban, és mivel mindegyik más és más helyzetben hasznos, rengeteg próbálkozás kell ahhoz, hogy az összessel találkozzunk.
Itt szeretnék kitérni arra, ami különösen tetszett ezen a téren, miszerint a felhúzott építmények csak a legritkább esetben fejtik ki a hatásukat önmagukban, rendszerint ugyanis mindig szükség lesz erre-arra a közvetlen környezetükben. Ez lehet nyersanyag, vagy akár más épületek is, mint például a barakkok esetében, amik attól függően adnak több vagy kevesebb hadierőt, hogy mennyi lakóépület helyezkedik el a szomszédságukban. Ugyanakkor a maximalizálás miatt sokszor az egész átcsap pixelvadászatba, mivel nincsenek rácsok, vagy bárminemű más korlát, hogy hova építkezhetünk, bárhová tehetünk bármit, szóval ember legyen a talpán, aki be tudja szorítani a városok kellős közepébe azokat a fránya extrákat biztosító lapokat.
Utóbbi nem elírás, még nem esett szó róla, de egy pakliból kaphatjuk kézhez a felhasználható épületeinket, képességeinket, valamint egyéb extráinkat (illetve az idő közben belekerült átoklapokat), ami remekül belesimul a többi játékelem közé és egyáltalán nem zavaró vagy idegesítő. Sőt, a különféle lapokkal való üzérkedés kifejezetten ötletes megoldás, ráadásul, ha ügyesen játsszuk ki őket, akkor akár teljesen minimalizálhatjuk a szerencsefaktort. Persze ehhez rengeteg játékóra és próbálkozás szükséges, de higgyétek el, annyira élvezetesek az alap játékmechanikák, hogy mindenféle zokszó nélkül vetjük majd bele magunkat az ismeretlenbe újra és újra, egészen addig, míg végül a reggeli nap beszűrődő sugarai vissza nem rántanak minket a kevésbé színes valóságba.
Az már azt hiszem ennyiből is kitűnik, hogy a Roots of Yggdrasil játékmenete, ugyan még korántsem hibátlan, de kellően érdekes és addiktív ahhoz, hogy szemet hunyjunk a vélhetően korai hozzáférésből fakadó problémák felett. A legszebb az egészben pedig az, hogy mindehhez egy olyan elképesztően gyönyörű és stílusos látványvilág társul, amire öröm ránézni. Úgy tűnik tehát, hogy a ManaVoid csapatánál egy valódi kis gyöngyszem van készülőben, ami műfaji besorolása, valamint szűkösebb marketingbüdzséje miatt lehet, hogy nem jut el sok emberhez, de aki rátalál és rászánja az időt, az hozzám hasonlóan garantáltan szerelembe esik majd vele. Pontosan emiatt már most, korai hozzáférésnyi tartalommal megspékelve is érdemes lehet a vásárlásra, csak aztán óvatosan, mert az itteni Ragnarök nemcsak a világunkat, hanem a szabadidőnket is pillanatok alatt eltünteti.
A Roots of Yggdrasil január 24-től elérhető, kizárólag a Steamen, korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.