A Digital Jesters nemrégiben megjelent játékáról szinte semmit sem lehetett hallani, lévén elég kis project volt. Nekem valamiért mégis megtetszett a témája, meg az első képek. No nem mintha leestem volna a székről tőlük, erről szó sincs, inkább úgy mondanám, hogy hiányzott már egy kis könnyed, laza játék. A Coffee Break erre tökéletesen megfelelt, de többre nem.
Hogy miről is van szó? Mi az a Kávészünet? Egészen pontosan nem lehet semmilyen kategóriába sem sorolni, már a témája is elég különösen hangzik elsőre, bár a The Sims után már semmin sem lepődünk meg. Nem más a feladatunk, mint a választott főhősünk munkahelyi feladatait ellátni az irodában. Persze ez így vadul hangzik, mégis ki akarna a munkából hazatérve a számítógép elé leülni és a változatosság kedvéért ott is dolgozni? Nos, mint a cím is mutatja, itt ugyan el kell végezni a napi teendőinket, de a hangsúly a kávészüneten van, ami minden valamire való irodában sokkal nagyobb hangsúlyt kap a valóságban is, mint a munka.
A főmenüből bizony nem sok választási lehetőségünk nyílik: új játék indítása, betöltés, bónusz, beállítások, valamin kilépés azoknak, akik nem túl kitartóak és már a menüben jól kijátszották magukat. A beállításokon belül is igen szegényesen bántak a választási lehetőségeinkkel, leginkább a jelenlegi minőségen tudunk rontani, ami szinte teljesen szükségtelen. Csak úgy, mint a bónusz menüpont, ahol a játék során már látott videókat tudjuk újra megnézni. Semmi érdekes sincs bennük, ami indokolná az újbóli megtekintésüket, hiszen csak ingame párbeszédek, ahol többnyire a feladataink hangoznak el.
A "történet" egy irodaház egyik emeletén terjeszkedő cégen belül játszódik, ahol is két jó barát kolléga agyament és agyafúrt tevékenységét követjük végig, a nem túl sok 2-2 misszió erejéig. Minden misszióban adott egy fő probléma, melyet egy munkahét alatt meg kell oldanunk. John két küldetése könnyebb, míg David-é nehezebb. Legalábbis nekem annak tűnt, de ennek lehet, hogy az volt az oka, hogy Daviddel kezdtem és mire John feladataihoz értem, akkorra már ismertem minden trükköt és elég átlátszóak voltak a részfeladatok.
Kiválasztva a szimpatikus személyt az irodában találjuk magunkat, melyet nem hagyhatunk el, noha van lift és lépcső is, de oda nem tudunk bemenni. A folyosókon azonban szabadon bóklászhatunk és bemehetünk minden kollégánk szobájába. Rendelkezésünkre áll egy PDA, amin megnézhetjük a heti teendőinket napokra bontva, a munkatársainkkal való viszonyunkat, illetve a fontosabb feljegyzéseket. Napi teendőinket három kategóriába sorolhatjuk: a fél, illetve egy órát igénybevevő, de időhöz nem kötött feladatok, az időhöz kötött megbeszélések, amiről nem szabad elkésni, végül a személyes feladatok, melyeken a hangsúly lesz. A mindennapi kis feladataink olyanok, mint fénymásolás, telefonbeszélgetés lebonyolítása, vagy a számítógépünkön különböző dokumentumok irogatása. Ezeket bármikor elvégezhetjük, a lényeg, hogy a nap végére mind meglegyen, különben figyelmeztetést kapunk és könnyen kirúghatnak. Ugyanez vonatkozik a megbeszélésekre is, annyi különbséggel, hogy annak a kezdetén pontosan kell megjelennünk. Szerencsére ezeket az unalmas részeket a játék áttekeri és előre ugrunk az időben.
Személyes feladataink is sokszor napokhoz van kötve, de némelyiket át lehet vinni a következő napra is. Ezek a kis részfeladatok mindig valami végső célt szolgálnak. Itt jön a játék szórakoztató része, hiszen a kapott feladatokon jókat lehet mosolyogni, főleg a megoldásukon. Előfordul, hogy egy új fiú kerül a céghez és arra készül, hogy kitúrjon minket a helyünkről. Már majdnem mindenkit maga mellé állított, így feladatunk, hogy megfordítsuk a helyzetet. Mivel minden munkatársunk külön egyéniséggel rendelkezik, ki kell ismernünk, hogy kire mivel lehet hatni, de általánosságban igaz, hogy próbáljunk mindenkivel kedveskedni, mert fontosak a jó kapcsolatok. Feladataink megoldásait könnyíti, ha a lehető legtöbb emberrel jóban vagyunk, és ők a beszélgetéseink során sok mindent kikotyognak.
Az említett feladat során például először is szoros barátságot kell kötnünk kollégáinkkal, majd sorban mindenkinek bebizonyítani, hogy az új fiú átverte őket. Ehhez ki kell hallgatnunk beszélgetéseket, diktafonra kell rögzíteni azokat a beszélgetéseit, amik mások háta mögött történnek, majd ezt megmutatni a kitárgyalt személynek. Később fotót szerezve a célszemélyünkről, egy kicsit átmontírozva azt egy kompromittáló képpé, melyen épp egy másik férfival teszi azt, amit nem kellene, eldöntjük sorsát a cégnél.
Minden feladat általában egy másikat von maga után, ugyanis például hiába tudjuk, hogy egy szükséges tárgy kinek a szekrényében van, ha az a személy nem hajlandó elhagyni a helységet, nem kutakodhatunk a szeme láttára az irodájában. Ekkor ezt az apró akadályt először el kell hárítanunk, melyet akár kávéba tett hashajtóval, vagy altatóval könnyedén megoldhatunk.
Természetesen összetettebb feladványok is nehezítik majd dolgunkat, de hogy dicsérjem is a játékot, ezek megoldása adja a játék legélvezetesebb részét. Ráadásul mindezt hangulatos és nem kevésbé poénos formában. Noha nem teljesen ugyanaz a stílus, de legjobban a Pokoli szomszédokhoz tudnám hasonlítani a játék hangulatát.
A négy küldetés nem sok, de sajnos már ennek a végén is megunható a játék, nem azért, mert addig nem volt jó, hanem hiányzik belőle még néhány olyan további ötlet, lehetőség, ami fokozná a játékos érdeklődését. Ahogy már említettem korábban, John küldetései során már túlzottan el sem tudtam mosolyogni a monitoromon lejátszódó eseményeken, pedig hasonló poénok voltak az elején is, de ekkorra már rutinfeladattá vált a missziók megoldása. Olyan érzésem volt, hogy végig ugyanazt a néhány dolgot nyomják az arcunkba, csak kicsit más formában.
Ez a négy küldetés ráadásul még nem is köti le az embert sokáig, hiszen egy délután végig lehet tolni az egészet. Noha utána elérhető lesz a "szabad játék" mód, ahol már nem vagyunk annyira megkötve, egyszerűen a játékban megismert trükköket alkalmazhatjuk szabadon, hogy megoldjuk az ebben a módban adott feladatokat, amikről sajnos már az sem mondható el, hogy viccesek lennének. Ezt a módot már csak unaloműzőnek ajánlhatom, többre nem jó.
Sajnos a kivitelezésnél sem alkottak maradandót a készítők. 3D-s környezet fogad ugyan, de a forgatás is csak a négy rögzített pont szerint történhet, közelíteni meg nincs értelme, mert anélkül is nagyon látszódnak a poligonok - kissé túlozva - egy kezünkön megszámlálható halmaza. Mivel az átvezető animációk is a játék motorjával készültek, közelről is megszemlélhetjük a nem túl szép grafikát. Talán jobb lett volna, ha kicsit játékosan túloznak a modelleken és akkor azoknak poénosabb hatása lett volna és senkit sem zavart volna a poligonok hiánya. Láttunk már erre nem egy példát. Grafikailag ami jól sikerült az talán az intro videó, aminél szerencsére nem próbálkoztak ingame elemekkel.
Hangok terén nem sok említésre méltó van, hiszen leginkább az irodai zajok dominálnak, amiket nem lehet elrontani. Játék során a párbeszédek szöveges formában történnek, egyedül az átvezető animációknál van hang is mellékelve, ami középszintű.
Előnyként lehet említeni legalább a gépigényt, hiszen a Coffee Break gyengébb masinákon is szépen elfut. Továbbá az irányítás is rendkívül egyszerű, egérrel minden gyorsan elérhető és megoldható. Valamint, ha már az előnyöknél tartunk, akkor a játékélményt is ide sorolnám, mégha hamar megunható is, de a készítők tettek is róla, hogy ne legyen alkalmunk túl sokáig játszani, köszönhetően a kevés missziónak.
Negatívumból több is van, melyeket már eddig hosszasan ecseteltem. Összegezve a látottakat, a tesztalany a tipikus kis költségvetésű játékok népes táborát szaporítja. Úgy érzem, hogy egy délutánt jól el lehet tölteni vele, de arra meg nem éri meg kiadni pénzt, hogy csak egy délutánt szolgáljon a Coffee Break nulla szavatossági idővel és újrajátszhatósági mutatóval. Néhány jó ötlettel többet ki lehetett volna hozni ebből.
A főmenüből bizony nem sok választási lehetőségünk nyílik: új játék indítása, betöltés, bónusz, beállítások, valamin kilépés azoknak, akik nem túl kitartóak és már a menüben jól kijátszották magukat. A beállításokon belül is igen szegényesen bántak a választási lehetőségeinkkel, leginkább a jelenlegi minőségen tudunk rontani, ami szinte teljesen szükségtelen. Csak úgy, mint a bónusz menüpont, ahol a játék során már látott videókat tudjuk újra megnézni. Semmi érdekes sincs bennük, ami indokolná az újbóli megtekintésüket, hiszen csak ingame párbeszédek, ahol többnyire a feladataink hangoznak el.
A "történet" egy irodaház egyik emeletén terjeszkedő cégen belül játszódik, ahol is két jó barát kolléga agyament és agyafúrt tevékenységét követjük végig, a nem túl sok 2-2 misszió erejéig. Minden misszióban adott egy fő probléma, melyet egy munkahét alatt meg kell oldanunk. John két küldetése könnyebb, míg David-é nehezebb. Legalábbis nekem annak tűnt, de ennek lehet, hogy az volt az oka, hogy Daviddel kezdtem és mire John feladataihoz értem, akkorra már ismertem minden trükköt és elég átlátszóak voltak a részfeladatok.
Kiválasztva a szimpatikus személyt az irodában találjuk magunkat, melyet nem hagyhatunk el, noha van lift és lépcső is, de oda nem tudunk bemenni. A folyosókon azonban szabadon bóklászhatunk és bemehetünk minden kollégánk szobájába. Rendelkezésünkre áll egy PDA, amin megnézhetjük a heti teendőinket napokra bontva, a munkatársainkkal való viszonyunkat, illetve a fontosabb feljegyzéseket. Napi teendőinket három kategóriába sorolhatjuk: a fél, illetve egy órát igénybevevő, de időhöz nem kötött feladatok, az időhöz kötött megbeszélések, amiről nem szabad elkésni, végül a személyes feladatok, melyeken a hangsúly lesz. A mindennapi kis feladataink olyanok, mint fénymásolás, telefonbeszélgetés lebonyolítása, vagy a számítógépünkön különböző dokumentumok irogatása. Ezeket bármikor elvégezhetjük, a lényeg, hogy a nap végére mind meglegyen, különben figyelmeztetést kapunk és könnyen kirúghatnak. Ugyanez vonatkozik a megbeszélésekre is, annyi különbséggel, hogy annak a kezdetén pontosan kell megjelennünk. Szerencsére ezeket az unalmas részeket a játék áttekeri és előre ugrunk az időben.
Személyes feladataink is sokszor napokhoz van kötve, de némelyiket át lehet vinni a következő napra is. Ezek a kis részfeladatok mindig valami végső célt szolgálnak. Itt jön a játék szórakoztató része, hiszen a kapott feladatokon jókat lehet mosolyogni, főleg a megoldásukon. Előfordul, hogy egy új fiú kerül a céghez és arra készül, hogy kitúrjon minket a helyünkről. Már majdnem mindenkit maga mellé állított, így feladatunk, hogy megfordítsuk a helyzetet. Mivel minden munkatársunk külön egyéniséggel rendelkezik, ki kell ismernünk, hogy kire mivel lehet hatni, de általánosságban igaz, hogy próbáljunk mindenkivel kedveskedni, mert fontosak a jó kapcsolatok. Feladataink megoldásait könnyíti, ha a lehető legtöbb emberrel jóban vagyunk, és ők a beszélgetéseink során sok mindent kikotyognak.
Az említett feladat során például először is szoros barátságot kell kötnünk kollégáinkkal, majd sorban mindenkinek bebizonyítani, hogy az új fiú átverte őket. Ehhez ki kell hallgatnunk beszélgetéseket, diktafonra kell rögzíteni azokat a beszélgetéseit, amik mások háta mögött történnek, majd ezt megmutatni a kitárgyalt személynek. Később fotót szerezve a célszemélyünkről, egy kicsit átmontírozva azt egy kompromittáló képpé, melyen épp egy másik férfival teszi azt, amit nem kellene, eldöntjük sorsát a cégnél.
Minden feladat általában egy másikat von maga után, ugyanis például hiába tudjuk, hogy egy szükséges tárgy kinek a szekrényében van, ha az a személy nem hajlandó elhagyni a helységet, nem kutakodhatunk a szeme láttára az irodájában. Ekkor ezt az apró akadályt először el kell hárítanunk, melyet akár kávéba tett hashajtóval, vagy altatóval könnyedén megoldhatunk.
Természetesen összetettebb feladványok is nehezítik majd dolgunkat, de hogy dicsérjem is a játékot, ezek megoldása adja a játék legélvezetesebb részét. Ráadásul mindezt hangulatos és nem kevésbé poénos formában. Noha nem teljesen ugyanaz a stílus, de legjobban a Pokoli szomszédokhoz tudnám hasonlítani a játék hangulatát.
A négy küldetés nem sok, de sajnos már ennek a végén is megunható a játék, nem azért, mert addig nem volt jó, hanem hiányzik belőle még néhány olyan további ötlet, lehetőség, ami fokozná a játékos érdeklődését. Ahogy már említettem korábban, John küldetései során már túlzottan el sem tudtam mosolyogni a monitoromon lejátszódó eseményeken, pedig hasonló poénok voltak az elején is, de ekkorra már rutinfeladattá vált a missziók megoldása. Olyan érzésem volt, hogy végig ugyanazt a néhány dolgot nyomják az arcunkba, csak kicsit más formában.
Ez a négy küldetés ráadásul még nem is köti le az embert sokáig, hiszen egy délután végig lehet tolni az egészet. Noha utána elérhető lesz a "szabad játék" mód, ahol már nem vagyunk annyira megkötve, egyszerűen a játékban megismert trükköket alkalmazhatjuk szabadon, hogy megoldjuk az ebben a módban adott feladatokat, amikről sajnos már az sem mondható el, hogy viccesek lennének. Ezt a módot már csak unaloműzőnek ajánlhatom, többre nem jó.
Sajnos a kivitelezésnél sem alkottak maradandót a készítők. 3D-s környezet fogad ugyan, de a forgatás is csak a négy rögzített pont szerint történhet, közelíteni meg nincs értelme, mert anélkül is nagyon látszódnak a poligonok - kissé túlozva - egy kezünkön megszámlálható halmaza. Mivel az átvezető animációk is a játék motorjával készültek, közelről is megszemlélhetjük a nem túl szép grafikát. Talán jobb lett volna, ha kicsit játékosan túloznak a modelleken és akkor azoknak poénosabb hatása lett volna és senkit sem zavart volna a poligonok hiánya. Láttunk már erre nem egy példát. Grafikailag ami jól sikerült az talán az intro videó, aminél szerencsére nem próbálkoztak ingame elemekkel.
Hangok terén nem sok említésre méltó van, hiszen leginkább az irodai zajok dominálnak, amiket nem lehet elrontani. Játék során a párbeszédek szöveges formában történnek, egyedül az átvezető animációknál van hang is mellékelve, ami középszintű.
Előnyként lehet említeni legalább a gépigényt, hiszen a Coffee Break gyengébb masinákon is szépen elfut. Továbbá az irányítás is rendkívül egyszerű, egérrel minden gyorsan elérhető és megoldható. Valamint, ha már az előnyöknél tartunk, akkor a játékélményt is ide sorolnám, mégha hamar megunható is, de a készítők tettek is róla, hogy ne legyen alkalmunk túl sokáig játszani, köszönhetően a kevés missziónak.
Negatívumból több is van, melyeket már eddig hosszasan ecseteltem. Összegezve a látottakat, a tesztalany a tipikus kis költségvetésű játékok népes táborát szaporítja. Úgy érzem, hogy egy délutánt jól el lehet tölteni vele, de arra meg nem éri meg kiadni pénzt, hogy csak egy délutánt szolgáljon a Coffee Break nulla szavatossági idővel és újrajátszhatósági mutatóval. Néhány jó ötlettel többet ki lehetett volna hozni ebből.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.