Japánban tavaly decemberben, Tajvanon pedig idén májusban debütált a Mistwalker kizárólag Xbox 360 konzolra készült RPG-je, a Blue Dragon. Európába (így hozzánk, Magyarországra is) augusztus 24-én érkezik, ám a Microsoft Magyarország jóvoltából már most, július elején kipróbálhattuk a teljes verziót!
A Blue Dragon-t keleten az Xbox 360 egyik legerősebb húzóneveként tartják számon. Ennek oka többek közt, hogy a Microsoft Game Studios a teljes Final Fantasy sorozat megálmodóját, Hironobu Sakaguchi-t kérte fel a játék elkészítésére. A munkálatokban részt vett még az Artoon digitális fejlesztő vállalat, a Kék Sárkány figuraterveit Akira Toriyama, a Dragon Ball Z tervezője készítette, míg muzsikáját Nobou Uematsu, a Final Fantasy sorozat zeneszerzője komponálta. Nem kis nevek sorakoznak tehát a játék mögött, mi pedig most nagyító alá is vesszük, hogy mit sikerült ezúttal kiagyalniuk a nagy öregeknek!
Réges-régen egy hatalmas és erős civilizáció uralta a Földet. Ez az ősi nemzet képes volt kézben tartani a mágia erejét, sőt technikailag is igen fejlett volt, ám ahogy egyszer minden hatalom eltűnik, az évszázadok alatt ez is feledésbe merült. Történetünk sok évvel később, egy Talta nevű kis faluban kezdődik, mely immáron 10 éve hatalmas átok alatt sínylődik. Évente egyszer hatalmas fekete felhők gyülekeznek a falu felett, és kezdetét veszi a pusztítás...
A játék főszereplője, a mindössze 16 éves Shu elhatározza, hogy barátaival hatalmas kalandra indul, és addig nem térnek haza, míg el nem pusztítják a világukat fenyegető sötét erőket. Ők azonban nem egyszerű tinédzserek, mindegyikük varázslatos képességekkel bír. Emberfeletti erejükkel uralni tudják az árnyéklényeiket, így gyakorlatilag nincs előttük olyan akadály, mely megállíthatná nemes célú hadjáratukat.
Shu árnyéklénye a Kék Sárkány, maga a játék is róla kapta a címét. Mellette olyan szuperlények sorakoznak fel, mint Jiro minotaurusza, a szépséges Kluke főnixmadara, Marumaro kardfogú tigrise, vagy a dögös Zola denevérdémonja. Ezek a szörnyek gyakorlatilag teljesen átveszik a harcot, a főszereplőknek csak őket kell irányítaniuk. A fiatalokat azonban nem csak ezek a varázslatos lények kötik össze, mindannyian bosszút esküdtek a sötét erők ellen. Shu a faluját akarja felszabadítani, Jiro mesterének kíván bizonyítani, Kluke a szülei halála miatt akar elégtételt venni, míg Zola teljes életét a gonosz elleni harcnak szentelte.
A játékmenet stílusában szinte teljesen megegyezik a Final Fantasy-vel, a legtöbb változás csak a megvalósításában van. Itt nincsenek rögzített kameraállások, a kalandok során third person nézetben látjuk karakterünket. Ha azonban harcra kerül a sor, a játék azonnal átvált a Final Fantasy-ből megismert körökre osztott harcrendszerre. Az ellenfelek felsorakoznak egymás előtt, és indulhat is az összecsapás. Párszor mi jövünk, aztán az ellenség kontrázhat.
A harc rendkívül érdekes és igen összetett lett. Egy listából kiválaszthatjuk, hogy éppen mit akarunk csinálni, majd karakterünk azt végre is hajtja, ahogy kell. Van Attack, Defend, Spell, Item, Formation, meg még pár egyéni, karakterfüggő dolog. Az Attack-kal árnyékharcosunkat küldhetjük előre, hogy mosson be egyet ellenfelünknek, a Defend-del pedig védekező pozíciót vehetünk fel. A Spell a mágia ugyebár, itt rontást küldhetünk ellenfelünkre, avagy meggyógyíthatjuk magunkat és társainkat. Az Item gombbal az NPC-ktől vásárolt (vagy talált) tárgyainkat használhatjuk fel, ezek hatása hasonló az előzőhöz.
Akárhol is kalandozzunk, az Y gomb megnyomásával bármikor előhívhatjuk a karakterinformációs menüt. Itt megnézhetjük a szereplőink életenergiáját és magic point-ját, valamint mindenféle információt megtudhatunk skill-jeikről és rangjaikról. Ugyanezt az árnyékoknál is meg tudjuk nézni, ám ezeknél is fontosabbak az alattuk lévő menüpontok. A Skill menüben szereplőink tudását leshetjük meg, sőt akár cserélgethetjük is a már megtanult praktikákat attól függően, hogy éppen mire lesz szükségünk. Az Accessories menüben a karakterekre aggatható mindenféle gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot és karkötőt rakosgathatjuk ide-oda. Természetesen minden tárgy más funkciót tölt be, van ami a mágiát növeli, és van ami a fizikai támadást, vagy a védekezést. A Heal menüben gyógyíthatunk, a Spells-ben összképet kaphatunk a megtanult varázslatokról, az Items-ben pedig megleshetjük, hogy éppen milyen tárgyak vannak nálunk, és persze forgathatjuk a játék bibliájának számító Encyclopedia-t is. A Formation menüben kiválaszthatjuk, hogy az összecsapások során miként álljanak fel harcosaink, míg a Warp-pal teleportálni tudunk. Utoljára maradt a Settings, ez ugye a játékbeállításokat tartalmazza.
A bejárható terület olyannyira hatalmas, hogy csak három duplarétegű DVD lemezen fért el a játék. A helyszínek szépek és ötletesek, bár az egész játékra jellemző, hogy elég kihalt, sivár a tájkép. Persze ennek is megvan a maga hangulata, ráadásul bárhová is megyünk, mindig látni egy-két egyéni jellegzetességet. A start gomb megnyomásával térképet is előhívhatunk, ekkor kirajzolódik előttünk a teljes játékvilág, igaz csak körbevonalazva annak bejárható területeivel.
Felettébb érdekes a kinézet, erről mindenképpen érdemes ejteni pár szót. A grafika első blikkre elnagyoltnak tűnik, de ha közelebbről nézzük, akkor rájövünk, hogy mégis igényes, és igazán szép. Az összkép igencsak különlegesre sikeredett, bár a nextgen grafika rajongói húzhatják a szájukat. Van, akinek a mindenféle lighting effect-tel és egyéb modern elemekkel feldobott, Unreal motor hajtotta játéktér jön be, benne az utolsó szemráncig kidolgozott plasztik figurákkal, míg mások rajonganak az ilyesfajta kellemes, keleti hangulatot sugárzó, diszkréten visszafogott, manga elemekkel felpaprikázott, egyéni stílust képviselő látványért. Abszolút relatív, ne kívánjátok tőlem, hogy válasszak a két lehetőség közül. Mindkettő piszok jó tud lenni, ha tényleg élvezetes, izgalmas és igényes játékot kapunk mellé. Márpedig a Blue Dragon ennek a kívánalomnak teljesen eleget tett!
A karakterekről üvölt a tervező Dragon Ball-os múltja, megjelenésük kifejezetten vagány lett. Bárhova nézünk, mindenhonnan a japán manga rajzfilmekből megismert elemek köszönnek vissza. A szereplők, az ellenfelek, a robotok, a különböző szörnyek, mindegyik egyedi hangulatot áraszt, ezért aki kedveli a japán stílust, az a játékot is imádni fogja.
Az irányításról nem kell sokat fecsegni. Kalandozás módban a két szokásos kart kell csak használni, az A gomb a beszélgetés vagy az interakció, az X az encounter, míg a jobb ravasszal egy arénakört hívhatunk elő, ekkor a körben lévő összes ellenféllel egyszerre küzdhetünk meg. Ez utóbbi felettébb hasznos, így legalább nem kell mindig külön odasétálgatni a szörnyecskékhez, ráadásul ily módon plusz pontokat is bezsebelhetünk. Harc közben minden teljesen egyértelmű, csak ki kell választani a teendőket, és karaktereink már végre is hajtják, amire kértük őket.
A hangok felettébb jók lettek. A zene jópofa, a kalandok során kellemes chillout muzsika szól, míg a harcok alatt pergős, Final Fantasy VIII-ra hajazó háttérzene üvölt. Az általunk tesztelt, majdnem kész preview verzió tartalmazta az angol és a japán szinkronhangokat is, reméljük eme kellemes ficsőrt a végleges kiadásból se hagyják ki. Szerény meglátásunk szerint mondjuk teljesen felesleges volt leszinkronizálni a játékot, az eredeti japán hangok sokkal jobbak és hangulatosabbak – bár az amerikaiak közül nem tudni hányan díjazták volna, ha csak a feliratokat lokalizálják.
Summa summarum, a játék fantasztikusan jó lett, bár csak azok tudják igazán értékelni, akik rajonganak ezért a világért. A bejárható terület fantasztikus, a játékmenet izgalmas, és valóban sokáig le tudja kötni a játékost, a történet pedig cselekményes és fordulatos. A Blue Dragon mindig mutat valami újat, mikor már épp kezdjük megunni, akkor rukkol elő egy-egy olyan újdonsággal, vagy új helyszínnel, ami ismét lebilincsel minket a konzol elé. Jó kis játék lett, bár a Square-t otthagyó Hironobu Sakaguchi-tól elvártuk volna, hogy tegyen bele valami pluszt, ami keményen odacsap a Final Fantasy-nek. Azért így se lett rossz!
Réges-régen egy hatalmas és erős civilizáció uralta a Földet. Ez az ősi nemzet képes volt kézben tartani a mágia erejét, sőt technikailag is igen fejlett volt, ám ahogy egyszer minden hatalom eltűnik, az évszázadok alatt ez is feledésbe merült. Történetünk sok évvel később, egy Talta nevű kis faluban kezdődik, mely immáron 10 éve hatalmas átok alatt sínylődik. Évente egyszer hatalmas fekete felhők gyülekeznek a falu felett, és kezdetét veszi a pusztítás...
A játék főszereplője, a mindössze 16 éves Shu elhatározza, hogy barátaival hatalmas kalandra indul, és addig nem térnek haza, míg el nem pusztítják a világukat fenyegető sötét erőket. Ők azonban nem egyszerű tinédzserek, mindegyikük varázslatos képességekkel bír. Emberfeletti erejükkel uralni tudják az árnyéklényeiket, így gyakorlatilag nincs előttük olyan akadály, mely megállíthatná nemes célú hadjáratukat.
Shu árnyéklénye a Kék Sárkány, maga a játék is róla kapta a címét. Mellette olyan szuperlények sorakoznak fel, mint Jiro minotaurusza, a szépséges Kluke főnixmadara, Marumaro kardfogú tigrise, vagy a dögös Zola denevérdémonja. Ezek a szörnyek gyakorlatilag teljesen átveszik a harcot, a főszereplőknek csak őket kell irányítaniuk. A fiatalokat azonban nem csak ezek a varázslatos lények kötik össze, mindannyian bosszút esküdtek a sötét erők ellen. Shu a faluját akarja felszabadítani, Jiro mesterének kíván bizonyítani, Kluke a szülei halála miatt akar elégtételt venni, míg Zola teljes életét a gonosz elleni harcnak szentelte.
A játékmenet stílusában szinte teljesen megegyezik a Final Fantasy-vel, a legtöbb változás csak a megvalósításában van. Itt nincsenek rögzített kameraállások, a kalandok során third person nézetben látjuk karakterünket. Ha azonban harcra kerül a sor, a játék azonnal átvált a Final Fantasy-ből megismert körökre osztott harcrendszerre. Az ellenfelek felsorakoznak egymás előtt, és indulhat is az összecsapás. Párszor mi jövünk, aztán az ellenség kontrázhat.
A harc rendkívül érdekes és igen összetett lett. Egy listából kiválaszthatjuk, hogy éppen mit akarunk csinálni, majd karakterünk azt végre is hajtja, ahogy kell. Van Attack, Defend, Spell, Item, Formation, meg még pár egyéni, karakterfüggő dolog. Az Attack-kal árnyékharcosunkat küldhetjük előre, hogy mosson be egyet ellenfelünknek, a Defend-del pedig védekező pozíciót vehetünk fel. A Spell a mágia ugyebár, itt rontást küldhetünk ellenfelünkre, avagy meggyógyíthatjuk magunkat és társainkat. Az Item gombbal az NPC-ktől vásárolt (vagy talált) tárgyainkat használhatjuk fel, ezek hatása hasonló az előzőhöz.
Akárhol is kalandozzunk, az Y gomb megnyomásával bármikor előhívhatjuk a karakterinformációs menüt. Itt megnézhetjük a szereplőink életenergiáját és magic point-ját, valamint mindenféle információt megtudhatunk skill-jeikről és rangjaikról. Ugyanezt az árnyékoknál is meg tudjuk nézni, ám ezeknél is fontosabbak az alattuk lévő menüpontok. A Skill menüben szereplőink tudását leshetjük meg, sőt akár cserélgethetjük is a már megtanult praktikákat attól függően, hogy éppen mire lesz szükségünk. Az Accessories menüben a karakterekre aggatható mindenféle gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot és karkötőt rakosgathatjuk ide-oda. Természetesen minden tárgy más funkciót tölt be, van ami a mágiát növeli, és van ami a fizikai támadást, vagy a védekezést. A Heal menüben gyógyíthatunk, a Spells-ben összképet kaphatunk a megtanult varázslatokról, az Items-ben pedig megleshetjük, hogy éppen milyen tárgyak vannak nálunk, és persze forgathatjuk a játék bibliájának számító Encyclopedia-t is. A Formation menüben kiválaszthatjuk, hogy az összecsapások során miként álljanak fel harcosaink, míg a Warp-pal teleportálni tudunk. Utoljára maradt a Settings, ez ugye a játékbeállításokat tartalmazza.
A bejárható terület olyannyira hatalmas, hogy csak három duplarétegű DVD lemezen fért el a játék. A helyszínek szépek és ötletesek, bár az egész játékra jellemző, hogy elég kihalt, sivár a tájkép. Persze ennek is megvan a maga hangulata, ráadásul bárhová is megyünk, mindig látni egy-két egyéni jellegzetességet. A start gomb megnyomásával térképet is előhívhatunk, ekkor kirajzolódik előttünk a teljes játékvilág, igaz csak körbevonalazva annak bejárható területeivel.
Felettébb érdekes a kinézet, erről mindenképpen érdemes ejteni pár szót. A grafika első blikkre elnagyoltnak tűnik, de ha közelebbről nézzük, akkor rájövünk, hogy mégis igényes, és igazán szép. Az összkép igencsak különlegesre sikeredett, bár a nextgen grafika rajongói húzhatják a szájukat. Van, akinek a mindenféle lighting effect-tel és egyéb modern elemekkel feldobott, Unreal motor hajtotta játéktér jön be, benne az utolsó szemráncig kidolgozott plasztik figurákkal, míg mások rajonganak az ilyesfajta kellemes, keleti hangulatot sugárzó, diszkréten visszafogott, manga elemekkel felpaprikázott, egyéni stílust képviselő látványért. Abszolút relatív, ne kívánjátok tőlem, hogy válasszak a két lehetőség közül. Mindkettő piszok jó tud lenni, ha tényleg élvezetes, izgalmas és igényes játékot kapunk mellé. Márpedig a Blue Dragon ennek a kívánalomnak teljesen eleget tett!
A karakterekről üvölt a tervező Dragon Ball-os múltja, megjelenésük kifejezetten vagány lett. Bárhova nézünk, mindenhonnan a japán manga rajzfilmekből megismert elemek köszönnek vissza. A szereplők, az ellenfelek, a robotok, a különböző szörnyek, mindegyik egyedi hangulatot áraszt, ezért aki kedveli a japán stílust, az a játékot is imádni fogja.
Az irányításról nem kell sokat fecsegni. Kalandozás módban a két szokásos kart kell csak használni, az A gomb a beszélgetés vagy az interakció, az X az encounter, míg a jobb ravasszal egy arénakört hívhatunk elő, ekkor a körben lévő összes ellenféllel egyszerre küzdhetünk meg. Ez utóbbi felettébb hasznos, így legalább nem kell mindig külön odasétálgatni a szörnyecskékhez, ráadásul ily módon plusz pontokat is bezsebelhetünk. Harc közben minden teljesen egyértelmű, csak ki kell választani a teendőket, és karaktereink már végre is hajtják, amire kértük őket.
A hangok felettébb jók lettek. A zene jópofa, a kalandok során kellemes chillout muzsika szól, míg a harcok alatt pergős, Final Fantasy VIII-ra hajazó háttérzene üvölt. Az általunk tesztelt, majdnem kész preview verzió tartalmazta az angol és a japán szinkronhangokat is, reméljük eme kellemes ficsőrt a végleges kiadásból se hagyják ki. Szerény meglátásunk szerint mondjuk teljesen felesleges volt leszinkronizálni a játékot, az eredeti japán hangok sokkal jobbak és hangulatosabbak – bár az amerikaiak közül nem tudni hányan díjazták volna, ha csak a feliratokat lokalizálják.
Summa summarum, a játék fantasztikusan jó lett, bár csak azok tudják igazán értékelni, akik rajonganak ezért a világért. A bejárható terület fantasztikus, a játékmenet izgalmas, és valóban sokáig le tudja kötni a játékost, a történet pedig cselekményes és fordulatos. A Blue Dragon mindig mutat valami újat, mikor már épp kezdjük megunni, akkor rukkol elő egy-egy olyan újdonsággal, vagy új helyszínnel, ami ismét lebilincsel minket a konzol elé. Jó kis játék lett, bár a Square-t otthagyó Hironobu Sakaguchi-tól elvártuk volna, hogy tegyen bele valami pluszt, ami keményen odacsap a Final Fantasy-nek. Azért így se lett rossz!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.