A Ring és a The Grudge után újabb japán felmenőkkel rendelkező horrorfilmet kebelezett be Hollywood, hogy elkészítse a tengerentúli mozinézők igényeit kielégítő remake-t...
A Ring és a The Grudge után újabb japán felmenőkkel rendelkező horrorfilmet kebelezett be Hollywood, hogy elkészítse a tengerentúli mozinézők igényeit kielégítő remake-t. A filmdarab magva 2002 derekán keletkezett Hideo Nakata rendezésében, a történet kitalálója ugyanaz a Koji Suzuki nevű úriember, akitől a Ring két részét köszönhetjük, szóval elborult sztoriszálról ezúttal sem kell lemondanunk. A Fekete víz a moderált ijesztgetés mellett hétköznapi, mégis drámai lélegzetvételű emberi sorsokat költöztet a képernyőre, egy válófélben lévő anya és hat éves kislánya főszereplésével. A brazil származású rendező kurafi megfelelő hozzáértéssel adja át a japán ihletésű filmet újvilági elvárásoknak megfelelően tálalja elénk ezt a modernkori kísértethistóriát.
A filmmel eltöltött első percek leginkább a sajátos, főleg kelet-európaiaknak is ismerős atmoszférát teremtik meg a „betondzsungelbe” költöző fiatal anya megpróbáltatásaival. Dahlia viszonya a férjével már évek óta megromlott, éppen kislányuk, Ceci jövőbeli sorsát eldöntő gyermek-elhelyezési perük méginkább teret ad az ellentéteknek. Hiba élnek külön, az asszony krónikus migrénnel küzd, a mindennapi stressz tovább rontja a helyzetet. Az apa, Kyle igyekszik kihasználni Dahlia gyengeségeit, és önző módon a bíróságon a nő ellen fordítani, akinek új állás és anyagi okok miatt új albérlet után kell nézni. A megfelelő apartmant New York egyik lepukkant negyedébe találják meg, bár a környék barátságtalan a külvilágtól elzárt épületegyüttes képében, ára mindenképpen hízelgő egy magára maradt anya számára. A rideg albérletet a kezdeti árulkodó nyomok ellenére kiveszik, igyekeznek új életet kezdeni, megváltozott, barátságtalan légkörre fittyet hányva. Rögtön a beköltözés után feltűnnek az első zavaró kellemetlenségek: a lakás hálószobájában, a plafonon rejtélyes, fekete színű folt éktelenkedik, amelyből zavaros, fekete színű víz szivárog a padlóra. A lépcsőház mogorva gondnoka Veeck elhessegeti Dahlia azirányú kérelmét, hogy javítsa ki a beázást, mondván ehhez vízvezeték szerelő szükségeltetik, megtagad mindennemű közreműködést és emberi kedvességet is. A fekete folt tehát marad, és látszólag ez lehet az oka a család sorozatos nehézségeinek is. Ceci új iskolába kezd járni, a beilleszkedés nem megy könnyen, mivel a kislány „kitalál” magának egy képzeletbeli barátot, ezáltal a nevelők elmeállapotát is kétségbe vonják. Dahlia elsőre figyelmen kívül hagyja lánya nem valós barátját, mivel a Ceci túl sokat van egyedül, éppen ezért nem ritka az ilyen eset, más korabeli gyerekeknél sem. Ám a képzeletbeli barát egy idő után kezd zavaróvá válni, ugyanúgy a fekete, szivárgó volt is egyre jobban kiterjed a plafonon, mi több éjjelenként furcsa hangok és dübörgések hallatszanak le a fenti, hónapok óta lakatlan lakásból. Az aggódó anyuka csakhamar nyomozásba kezd, meglátogatja a felettük lévő szobát és kiderül a szivárgó víz oka: a tárva nyitva hagyott lakásban térdig érő sötét víz áll, a csapokból szintén sugárban folyik a zavaros lé. A berendezési tárgyak látszólag ugyanolyan állapotban vannak, mint ahogy azt korábban otthagyták, a portás elmondása szerint a család elment, nem tudni mi van velük, élnek-e egyáltalán. Dahlia annyiban hagyja dolgot a plafon kijavítása után, ám a zavaró, rejtélyes hangok és Ceci képzeletbeli barátja mégis kutatásra készteti, hamarosan egy korábbi elfeledett tragédia nyomára bukkan… A történet mindemellett nem csak elsősorban ijesztgetésre hivatott, hanem el is gondolkodtatja a nézőket, mely szerint az egymásra való oda nem figyelés akár rossz dolgokhoz is vezethet.
Szerencsére a szereplőválogatás hibátlanra sikeredett, az édesanyát alakító – mellesleg Oscar-díjas - Jennifer Connely 35 évesen megérett a szülői szerepre, éppen 20 éve ő is gyerekszerepet vállalt a nagysikerű fantáziafilmbe oltott musicalben, a hazánkban a televízióban vetített Labirintusban, az énekes, David Bowie partnereként. Az édi kislányt, Cecit alakító Ariel Gade-re is nagy jövő várhat, jelenleg még az Invasion című USA-ban futó TV-sorozatban tölti be Rose Varon szerepét, reméljük hamarosan újra feltűnik majd a mozivásznon. Említésre méltó még a barátságtalan háziúr szerepében tetszelgő Pete Postlethwaite, a nevéről talán nem mindenkinek ugrik be, hogy a 60 éves férfi igazi nagyágyú a szakmában. A magyar nézők több B kategóriás filmből ismerhetik, vagy akár a Jurassic Park második részéből, ahol azt a vadászt alakította, aki minden áron el akart fogni egy T-Rex-et. A Dark Water-ért felelős stáb már összeszokott brigádnak számit a Ring I és II után, már ha három leforgatott produkció után ezt lehet ennek nevezni, reméljük a következő munkájuk sem várat soká magukra, akár egy teljesen új amcsi forgatókönyvből született filmről lesz szó, akár újabb japán koprodukcióról.
Horror rajongóknak első végignézésre talán kissé szokatlan lesz a Dark Water, tény, hogy nem olyan intenzív borzongás kínál, mint a Kör és a többiek. Számomra a dráma műfaji elemei cseppet sem rontottak az összképen, mi több fel is pezsdítették az egy szisztémára beálló horrorfilmek garmadáját. Ám az előre kitalálható klisék, a mérsékelt ijesztgetés azonban rányomja a bélyegét a filmre, tipikusan egyszer boldogan megnézhető, másodjára kissé unalomba fulladó alkotást láthatunk, amihez hozzájön még a némiképp kidolgozatlan történet is, hiába a neves japán felmenők. Talán az európai ember értékítélete ilyen homlokegyenest eltérő a tenger jobb és bal oldalán lakókétól. A tízes skálán egy erős hetest megérdemlő Dark Water azonban mindenképpen ajánlhatom a klausztrofóbiás, szürke hangulatot kedvelő nézőknek, valamint a véres borzongás utáló, sokkal inkább az ijesztgetős pszichothrillert csipázó egyedeknek.
Műfaj: színes, amerikai-japán horror
Játékidő: 85 perc
Szereplők: Jennifer Connely (Dahlia), John C. Reilly (Mr. Murray), Tim Roth (Jeff Platzer), Dougray Scott (Kyle), Pete Postlethwaite (Veeck), Camryn Manheim (Teacher), Ariel Gade (Ceci), Perla Haney-Jardine (Natasha).
Rendező: Walter Salles
Eredeti ötlet: Koji Suzuki
Forgatókönyv: Rafael Yglesias
Operatőr: Alfonso Beato
Vágó: Daniel Rezende
Zene: Angelo Badalamenti
Producer: Bill Mechanic, Roy Lee és Doug Davidson
Hivatalos site: http://darkwater.movies.go.com/
A filmmel eltöltött első percek leginkább a sajátos, főleg kelet-európaiaknak is ismerős atmoszférát teremtik meg a „betondzsungelbe” költöző fiatal anya megpróbáltatásaival. Dahlia viszonya a férjével már évek óta megromlott, éppen kislányuk, Ceci jövőbeli sorsát eldöntő gyermek-elhelyezési perük méginkább teret ad az ellentéteknek. Hiba élnek külön, az asszony krónikus migrénnel küzd, a mindennapi stressz tovább rontja a helyzetet. Az apa, Kyle igyekszik kihasználni Dahlia gyengeségeit, és önző módon a bíróságon a nő ellen fordítani, akinek új állás és anyagi okok miatt új albérlet után kell nézni. A megfelelő apartmant New York egyik lepukkant negyedébe találják meg, bár a környék barátságtalan a külvilágtól elzárt épületegyüttes képében, ára mindenképpen hízelgő egy magára maradt anya számára. A rideg albérletet a kezdeti árulkodó nyomok ellenére kiveszik, igyekeznek új életet kezdeni, megváltozott, barátságtalan légkörre fittyet hányva. Rögtön a beköltözés után feltűnnek az első zavaró kellemetlenségek: a lakás hálószobájában, a plafonon rejtélyes, fekete színű folt éktelenkedik, amelyből zavaros, fekete színű víz szivárog a padlóra. A lépcsőház mogorva gondnoka Veeck elhessegeti Dahlia azirányú kérelmét, hogy javítsa ki a beázást, mondván ehhez vízvezeték szerelő szükségeltetik, megtagad mindennemű közreműködést és emberi kedvességet is. A fekete folt tehát marad, és látszólag ez lehet az oka a család sorozatos nehézségeinek is. Ceci új iskolába kezd járni, a beilleszkedés nem megy könnyen, mivel a kislány „kitalál” magának egy képzeletbeli barátot, ezáltal a nevelők elmeállapotát is kétségbe vonják. Dahlia elsőre figyelmen kívül hagyja lánya nem valós barátját, mivel a Ceci túl sokat van egyedül, éppen ezért nem ritka az ilyen eset, más korabeli gyerekeknél sem. Ám a képzeletbeli barát egy idő után kezd zavaróvá válni, ugyanúgy a fekete, szivárgó volt is egyre jobban kiterjed a plafonon, mi több éjjelenként furcsa hangok és dübörgések hallatszanak le a fenti, hónapok óta lakatlan lakásból. Az aggódó anyuka csakhamar nyomozásba kezd, meglátogatja a felettük lévő szobát és kiderül a szivárgó víz oka: a tárva nyitva hagyott lakásban térdig érő sötét víz áll, a csapokból szintén sugárban folyik a zavaros lé. A berendezési tárgyak látszólag ugyanolyan állapotban vannak, mint ahogy azt korábban otthagyták, a portás elmondása szerint a család elment, nem tudni mi van velük, élnek-e egyáltalán. Dahlia annyiban hagyja dolgot a plafon kijavítása után, ám a zavaró, rejtélyes hangok és Ceci képzeletbeli barátja mégis kutatásra készteti, hamarosan egy korábbi elfeledett tragédia nyomára bukkan… A történet mindemellett nem csak elsősorban ijesztgetésre hivatott, hanem el is gondolkodtatja a nézőket, mely szerint az egymásra való oda nem figyelés akár rossz dolgokhoz is vezethet.
Szerencsére a szereplőválogatás hibátlanra sikeredett, az édesanyát alakító – mellesleg Oscar-díjas - Jennifer Connely 35 évesen megérett a szülői szerepre, éppen 20 éve ő is gyerekszerepet vállalt a nagysikerű fantáziafilmbe oltott musicalben, a hazánkban a televízióban vetített Labirintusban, az énekes, David Bowie partnereként. Az édi kislányt, Cecit alakító Ariel Gade-re is nagy jövő várhat, jelenleg még az Invasion című USA-ban futó TV-sorozatban tölti be Rose Varon szerepét, reméljük hamarosan újra feltűnik majd a mozivásznon. Említésre méltó még a barátságtalan háziúr szerepében tetszelgő Pete Postlethwaite, a nevéről talán nem mindenkinek ugrik be, hogy a 60 éves férfi igazi nagyágyú a szakmában. A magyar nézők több B kategóriás filmből ismerhetik, vagy akár a Jurassic Park második részéből, ahol azt a vadászt alakította, aki minden áron el akart fogni egy T-Rex-et. A Dark Water-ért felelős stáb már összeszokott brigádnak számit a Ring I és II után, már ha három leforgatott produkció után ezt lehet ennek nevezni, reméljük a következő munkájuk sem várat soká magukra, akár egy teljesen új amcsi forgatókönyvből született filmről lesz szó, akár újabb japán koprodukcióról.
Horror rajongóknak első végignézésre talán kissé szokatlan lesz a Dark Water, tény, hogy nem olyan intenzív borzongás kínál, mint a Kör és a többiek. Számomra a dráma műfaji elemei cseppet sem rontottak az összképen, mi több fel is pezsdítették az egy szisztémára beálló horrorfilmek garmadáját. Ám az előre kitalálható klisék, a mérsékelt ijesztgetés azonban rányomja a bélyegét a filmre, tipikusan egyszer boldogan megnézhető, másodjára kissé unalomba fulladó alkotást láthatunk, amihez hozzájön még a némiképp kidolgozatlan történet is, hiába a neves japán felmenők. Talán az európai ember értékítélete ilyen homlokegyenest eltérő a tenger jobb és bal oldalán lakókétól. A tízes skálán egy erős hetest megérdemlő Dark Water azonban mindenképpen ajánlhatom a klausztrofóbiás, szürke hangulatot kedvelő nézőknek, valamint a véres borzongás utáló, sokkal inkább az ijesztgetős pszichothrillert csipázó egyedeknek.
Műfaj: színes, amerikai-japán horror
Játékidő: 85 perc
Szereplők: Jennifer Connely (Dahlia), John C. Reilly (Mr. Murray), Tim Roth (Jeff Platzer), Dougray Scott (Kyle), Pete Postlethwaite (Veeck), Camryn Manheim (Teacher), Ariel Gade (Ceci), Perla Haney-Jardine (Natasha).
Rendező: Walter Salles
Eredeti ötlet: Koji Suzuki
Forgatókönyv: Rafael Yglesias
Operatőr: Alfonso Beato
Vágó: Daniel Rezende
Zene: Angelo Badalamenti
Producer: Bill Mechanic, Roy Lee és Doug Davidson
Hivatalos site: http://darkwater.movies.go.com/
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.