A mára már kultuszfilmmé vált Üvegtigris második része hódítókörútra indul a hazai mozikban és poénokkal nem fukarkodva próbálja felvidítani a téli depresszióba merült nézőközönséget.
A rendező, főszereplő és egyben társ-író Rudolf Péter is tisztában volt azzal, milyen nagy felelősséggel és veszéllyel jár egy ilyen volumenű film folytatására vállalkozni, ám mégsem szegte bátorságát a félelem és egy esetleges csúfos kudarc rémképe, így mindenki örömére megalkotta az Üvegtigris 2-t. Az első rész hatalmas sikere után rajongói klubok tömkelege alakult szerte az országban, hogy istenítsék eme kiváló magyar vígjátékot és újra átélhessék a humorosabbnál humorosabb jeleneteket, együtt skandálva az azóta már szállóigévé vált mondatfoszlányokat, mint az „Ízirájder Öcsém” és hasonlók. Biztosan sokan feltették már maguknak a kérdést: Miért is volt oly sikeres az Üvegtigris első része? Mert ugye nincsenek benne vagány, milliókat érő verdák, tuti nők és menő számítógépeffektek sem. A titok nyitja talán abban rejlik, hogy a főszereplők egyszerű hétköznapi magyar emberek, akikkel a mindennapi életben is nap mint nap összefuthatunk, ha éppen elmegyünk legurítani egy sört a sarki kocsmába, avagy elugrunk a közértbe egy kiló kenyérért és tejért (meg persze felvágottért is). A hat főszereplő az Üvegtigris 2-ben is megtanul nevetni a saját elszomorítónak mondható helyzetükön, amin láthatóan nem is kívánnak változtatni a jövőben sem, mert egyszerűen így érzik jól magukat, nekik ez az élet.
A második rész épp ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött, sem a tinnyei tó partján fekvő helyszín, sem a főszereplők nem változtak, de minek is változtatni azon, ami már egyszer tuti befutó volt? Ismét találkozhatunk tehát Lalival (Rudolf Péter) a mindig pesszimista büféssel és barátaival: Gabennel (Reviczky Gábor), Rókával (Gáspár Sándor), Csokival (Csuja Imre), Cingárral (Szarvas József) és persze Lali leghűségesebb házibolondjával, az örökké együgyű Sanyival (Horváth Lajos Ottó), akik újabb kalandokba bonyolódva szórakoztatják a kedves nézőközönséget. Elmondható, hogy az első részhez képest egyik főszereplő sem ment keresztül túlzott értelmi és erkölcsi fejlődésen ez alatt az elmúlt öt év alatt. Gaben ugyan felhagyott a kocsibiznisszel és már csak egy öreg Volgával furikázik, azonban Róka még mindig mindenből pénzt akar csinálni, ezért szorgosan vásárolja fel a haszontalanabbnál haszontalanabb stuffokat kezdve a vasdarabtól és aranyhaltól a körhintáig. Sanyi IQ szintje is még negatívban van, de őt épp ezért szeretjük. Cingi azóta már felhagyott a szaxofonozással, ám talált magának egy újabb, nagyobb és sokkal szebb hangszert, amivel ismét agyára mehet minden halandónak az Üvegtigris 1km-es körzetében. Az Ízirájderes Csoki sem tétlenkedett az első rész óta, ő egy kicsit hőn szeretett Babettáján fejlesztett. Természetesen ismét feltűnnek a rend őrei is, Bajusz és Rezső, akik felügyelik minden rendben megy-e az Üvegtigris körül, na meg persze feltűnik Kokó is, akit Lali oly nagyra tart.
A bonyodalom forrása a második részben egy pénzéhes vállalkozó, Feri, aki potom pénzért akarja felvásárolni Lali imádott büféskocsiját, annak minden kacatjával együtt, a célból, hogy egy lakóparkot építsen fel az Üvegtigris helyén. A nagy kérdés már csak az, vajon sikerül-e neki?
Úgy gondolom Rudolf Péter és csapata egyáltalán nem követett el nagy baklövést, amikor belevágtak az Üvegtigris 2 forgatásába, mivel az első epizódhoz hasonlóan, egy újabb kiváló alkotással gazdagítja a magyar filmek repertoárját, így bátran ajánlhatom mindenkinek, hogy izibe rohanjon el a legközelebbi moziba és röhögje szét magát a jobbnál jobb poénokon.
Hazai mozipremier: 2006. január 19.
Műfaj: magyar vígjáték
Rendezte: Rudolf Péter
Forgatókönyv: Buss Gábor Olivér, Rudolf Péter
Szereplők: Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Csuja Imre, Gáspár Sándor, Szarvas József, Horváth Lajos Ottó, Szilágyi Tibor, Básti Juli, Gesztesi Károly, Kálloy Molnár Péter, Kecskés Karina, Selmeczi Roland, Besenczi Árpád, Bodrogi Gyula
Zene: Szarka Tamás
Operatőr: Vecsernyés János
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.