A Halott Város

Emlékszem még azokra az időkre, amikor minden survivor horror játékok királyát, az Alone in the Darkot lesöpörte a trónról a Resident Evil első része. Aztán jött az új király, a Silent Hill...

Aztán már nem tudom pontosan, hogy a Resident 2 előtt, után vagy vele egyszerre, de megjelent a Silent Hill első része, aminek a sikere olyan nagy volt, hogy rögtön felvehette a versenyt a Resident sorozattal, és szerintem a második rész után már át is vette a vezetést, persze csak egy képzeletbeli versenyben, mert a pontos adatokat nem ismerem. Hogy hogyan sikerült ezt elérnie, miben volt olyan különleges? Azt kell hogy mondjam, hogy ezt látni kell, át kell élni. Annyira különleges hangulattal, látványvilággal, történettel és zenével rendelkezik ez a sorozat, hogy kész röhej, hogy még csak most került mozivászonra. Ha jól tudom, akkor már a harmadik résznél felröppentek a hírek, miszerint készülni fog egy mozifilm. Akkoriban rengeteg játékból készült filmadaptáció és egyik bukott meg a másik után. Olyan hihetetlenül ócska filmek készültek, (Legtöbbjüket Uwe Boll mesternek köszönhetjük. ) hogy az emberek teljesen elvesztették a hitüket abban, hogy egyáltalán érdemes-e beülni egy ilyen mozira. Persze voltak azért olyan filmek is, amik egész nagy sikerre tettek szert, lásd Tom Raider sorozat, aminek lassan a harmadik része is elkészül. De arról sokan nyitottak vitát, hogy ezek valóban jó filmeknek számítanak-e. Én úgy gondolom, hogy nézőpont kérdése az egész, ha az ember úgy áll hozzájuk, mint ahogy a játékokhoz, vagyis leülök vagy elmegyek és szórakozok egy jót, akkor sokkal jobbnak fogja őket tartani, mintha világmegváltóan mély és komoly gondolatokat keresne bennük, mint mondjuk egy Mátrixban. Ez persze csak az én szerény és elfogult véleményem, semmi több. Lássuk akkor, hogy ebben a kemény versenyben hogyan szerepelt a Silent Hill mozi változata.

A történetről nem akarok beszélni, mindenki nézze meg maga, előjáróban csak annyit, hogy aki már játszott az első és a második résszel, annak a helyszínek, a történet és a szörnyek nem igazán fognak újdonságot mutatni. Nekik az lesz nagyon érdekes, hogy milyen eszméletlenül félelmetes és nyomasztó is tud lenni a kedvenc játékuk, ha valóságosnak láthatják az egészet. Összehasonlíthatják azokkal a képekkel, amiket magukban képzeltek el, amikről magukban fantáziáltak. Látni fogják, hogy a készítők és a rendező valószínűleg nagyon nagy rajongói a játéknak, hiszen szinte tökéletesen át tudták vinni ezt az egész mitológiát a vászonra. Minden egyes perce tisztelgés a játék készítői előtt, minden egyes pillanatában Silent Hillben érzed magad, ami teljesen magával ragad. A zenéről nem is beszélve, ami valami eszeveszettül gyönyörű, míg néhol olyan vérfagyasztó, hogy az ember hátán a hideg futkos. Természetesen a készítők az eredeti zenészt kérték fel erre a feladatra, mivel, ahogy a játék sem, a film sem lehet eléggé Silent Hilles az ő komponálásai nélkül.


Ott van viszont a valószínűleg nagyobb csoport, akiknek fogalma sincsen arról, hogy mi az a Silent Hill, vagy miről is van itt szó tulajdonképpen. Ezekkel az emberekkel fordulhat az elő, hogy rengetegszer röhögő roham tőr rájuk, amit persze nem képesen magukba folytani, azzal persze nem törődve, hogy ez másokat mennyire hihetetlenül zavar. Ezek az emberek jönnek ki vigyorgó fejjel a moziból azt mondogatva, hogy „…Vazzeg, én ilyen ku**a sz*r filmet még életemben nem láttam … te figyelj már bazze, én ebből sz**t se értettem, de ba**ott vicces volt, az már egyszer biztos … az biztos!!!” Nem csodálkoznék azon, ha valami vidéki moziban, lenne egy rajongója a játéknak, aki csak úgy poénból magával viszi a zsebláncfűrészét az előadásra, (ezzel is adva a játék feelingjének) amivel a mozi végére jól szanaszétvágja az ilyen büdös-csürhe bandát, akik ilyen viselkedéssel rontják mások moziélményét… Brrrrrrrrrrrrrr!!!


Hát igen. Az az igazság, hogy bár a látvány zseniális, az effektek első osztályúak, a rendezés és a színészi alakítások is profi munkának számítanak. Ez a film a rajongóknak készült. Vagy pedig olyan embereknek, akik ha úgy jönnek ki a moziból, hogy esetlegesen nem értenek valamit, akkor el fognak egy kicsit gondolkodni a történteken, aminek köszönhetően később tutira érteni fogják. Vagy éppenséggel kedvet kapnak arra, hogy még egyszer megnézzék, vagy hogy utánanézzenek a neten, hogy mi is ez a Silent Hill tulajdonképpen. Ezzel esetlegesen kedvet kapnak a játékok kipróbálására, és újranézve a filmet később rájönnek arra, hogy milyen hihetetlenül jó kis mozira ültek be annak idején. Sőt! A neten még azt is megtudhatják, hogy a valóságban is létezik egy város, a neve Centrália, ami Amerikában található, Pensylvánia államban. Ez a városka majdnem pontosan olyan, mint Silent Hill. Az utak meg vannak repedve, gázok jönnek fel a felszínre, a levegő nehezen lélegezhető, a szénbányák még mindig égnek a város alatt, és a 20-30.000-res lakosságból már csak 12-en maradtak a városban, mert nem akarták elhagyni szeretett otthonukat. Érdekes nem? Hogy mik vannak… sosem gondoltam volna és ti? Azt viszont biztosan mondhatom mindenkinek, hogy ezt a filmet, nekünk játékosoknak csinálták, és nem holmi pórnépnek, akik még azt sem képesek felfogni, hogy mi az a párhuzamos dimenzió…