Kb. egy évvel ezelőtt hallottam először a Da Vinci kódról, az egész világ erről beszélt. Igaz akkoriban én még azt hittem, hogy az író egy „dokumentumfilm” szerűséget írt, amiben tényszerűen leírja egyes felfedezéseit...
Aztán eljött a tavaly karácsony, amikor is a szerelmem megvette a kishúgának a könyvet és szerencsére neki annyira tetszett, hogy miután pár nap alatt kiolvasta, mindenképpen kölcsön akarta nekünk adni…
Miután elolvastam a könyvet, rögtön az volt az első gondolatom, hogy a film egyike lesz majd kedvenc, eredetiben megvásárolt dvd-imnek, csupán ekkora hatással volt rám. Miután ma este megnéztem a filmet, bevallom egy picit össze vagyok zavarodva. Mielőtt bármit is írnék a filmmel kapcsolatban, egy fontos bejelentenivalóm lenne a témával kapcsolatban: MINDENKÉPPEN OLVASSÁTOK EL A KÖNYVET, HA LEHET AKKOR A FILM ELŐTT, MERT NEM SZABAD KIHAGYNI!!! Röviden ez lett volna a legfontosabb dolog, amit meg kellett említenem! A könyv hihetetlenül izgalmas, magával ragadó, elképesztően függővé teszi az embert, a barátnőm nem volt képes addig letenni, amíg ki nem olvasta. Pedig általában fél tízkor már vésővel sem lehet kikalapálni a szemét, annyira fáradt szokott lenni. De ezt a könyvet volt, hogy még éjfél után is olvasta, igaz már jó nagyokat pislogott közben, de nem tette le.
A film. Hát igen… mint ahogy az általában lenni szokott, ez egy egészen más tészta. Az emberek véleményét hallgatva, az általános szóbeszéd aszongya, hogy aki olvasta könyvet, annak nem tetszett, aki meg nem annak nagyon. A saját példámat tekintve azt kell hogy mondjam ez valahol sajnos igaz, de nem azért, mert a film rosszul sikerült, hanem sokkal inkább azért, mert a könyv túlságosan magasra helyezte a mércét. Pontosan abba a hibába estek a készítők, amit igazából nem is lehet kikerülni, hogy ha egy könyvet teljesen hűen akarunk a vászonra adaptálni, akkor sokkal több lenne a játékidő, mint két óra. Manapság már a nézők a három órát is egész jól viselik a moziban, de sokszor még ez is kevés. Olvasás közben az ember elképzel magának dolgokat, szituációkat, eseményeket, amik sokszor nem egészen úgy néznek ki a vásznon, mint ahogy azt mi szeretnénk. Meg kell hogy említsem viszont, hogy ebben a moziban rengeteg olyan vizuális megvalósítás volt, ami sokban segítette az embert abban, hogy könnyebben és gyorsabban megértsen egy-egy rejtvényt egy szituációt, míg a könyvben meglehetősen nagy logikára és képzelőerőre volt hozzá szükség. Ebből a szempontból nagyon jóra sikerült a film. A színészi alakításokról nem is beszélve. Csupa zseniális színész, akik hozzák a formájukat, hozzák a nekik legjobban álló szerepet. Tom Hanks-nek nagyon jól áll a kissé cinikus, szuperintelligens, oktató képességekkel megáldott, tanárbácsi szerep, aki erős, mégis törékeny egyben. Audrey Taotou-ről eszünkbe sem jut, hogy valaha ő volt Amélie, alakítása hiteles, bár koránt sem annyira intellektuel, mint a könyvben lévő karakter. Ian McKellen bácsiról eszünkbe sem jut Gandalf, bár néha azért közel jár a pedzegetés esetéhez, alakítása mégis hiteles, szeretni fogja mindenki. Jean Reno természetesen tökéletesen alakítja a flegma magabiztos rendőrt, akinek a nézésétől egyszerre tőr ránk a nevetőgörcs és a gyomorrángás is. A zene fantasztikusan fekszik a hangulathoz, szinte észre sem lehet venni, ami általában a minőségi zenék alapismérve ugyebár.
Hogy a történetről még nem is beszéltem? Lássuk akkor röviden a sztorit. Robert Langdon, szimbólumkutató, professzor éppen hogy csak befejezte Párizsban tartott előadását, amikor is egy rendőrtiszt pofátlanul megszakítja új könyvének dedikálását. Elmondják neki, hogy a Louvre-ban találtak egy holtestet, az esetről egy fénykép is készült, és tekintettel az eset furcsaságára, megkérik arra, hogy segítse a nyomozást. Később kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint segítségkérésről, Langdon élete veszélybe kerül, de szerencsére lesznek egy páran, akik a segítségére sietnek majd. Ahogy a történések előrehaladnak, olyan titkokra derül fény, ami ha felszínre kerül, képes lenne az egész emberi történelmet, és a jelent is gyökeresen megváltoztatni. Kiderül, hogy minden amiben idáig hittünk csak átverés volt, minden csak egy hatalmas összeesküvés elméletnek a része volt, ami csak egy célt szolgált; az igazság elfedését…
Ha kiváncsi vagy arra, hogy mi az igazság Leonardo da Vinci műveivel kapcsolatban, ha érdekel, hogy milyen hatalmas titkoknak a tudója is volt ő valójában, és ha szétvet a tudásvágy, akkor nézd meg ezt a filmet, vagy sokkal inkább ajánlom a könyvet, de bármelyiket is választod egy biztos… nem fogod megbánni, a minőségi, értelmiségi szórakozás garantált!!!
Rendezte: Ron Howard
Zene: Hans Zimmer
Szereplők: Tom Hanks, Audrey Taotou, Ian McKellen, Jean Reno
Játékidő: 149perc
IMDB: 6.5
Saját vélemény: 8.0
Miután elolvastam a könyvet, rögtön az volt az első gondolatom, hogy a film egyike lesz majd kedvenc, eredetiben megvásárolt dvd-imnek, csupán ekkora hatással volt rám. Miután ma este megnéztem a filmet, bevallom egy picit össze vagyok zavarodva. Mielőtt bármit is írnék a filmmel kapcsolatban, egy fontos bejelentenivalóm lenne a témával kapcsolatban: MINDENKÉPPEN OLVASSÁTOK EL A KÖNYVET, HA LEHET AKKOR A FILM ELŐTT, MERT NEM SZABAD KIHAGYNI!!! Röviden ez lett volna a legfontosabb dolog, amit meg kellett említenem! A könyv hihetetlenül izgalmas, magával ragadó, elképesztően függővé teszi az embert, a barátnőm nem volt képes addig letenni, amíg ki nem olvasta. Pedig általában fél tízkor már vésővel sem lehet kikalapálni a szemét, annyira fáradt szokott lenni. De ezt a könyvet volt, hogy még éjfél után is olvasta, igaz már jó nagyokat pislogott közben, de nem tette le.
A film. Hát igen… mint ahogy az általában lenni szokott, ez egy egészen más tészta. Az emberek véleményét hallgatva, az általános szóbeszéd aszongya, hogy aki olvasta könyvet, annak nem tetszett, aki meg nem annak nagyon. A saját példámat tekintve azt kell hogy mondjam ez valahol sajnos igaz, de nem azért, mert a film rosszul sikerült, hanem sokkal inkább azért, mert a könyv túlságosan magasra helyezte a mércét. Pontosan abba a hibába estek a készítők, amit igazából nem is lehet kikerülni, hogy ha egy könyvet teljesen hűen akarunk a vászonra adaptálni, akkor sokkal több lenne a játékidő, mint két óra. Manapság már a nézők a három órát is egész jól viselik a moziban, de sokszor még ez is kevés. Olvasás közben az ember elképzel magának dolgokat, szituációkat, eseményeket, amik sokszor nem egészen úgy néznek ki a vásznon, mint ahogy azt mi szeretnénk. Meg kell hogy említsem viszont, hogy ebben a moziban rengeteg olyan vizuális megvalósítás volt, ami sokban segítette az embert abban, hogy könnyebben és gyorsabban megértsen egy-egy rejtvényt egy szituációt, míg a könyvben meglehetősen nagy logikára és képzelőerőre volt hozzá szükség. Ebből a szempontból nagyon jóra sikerült a film. A színészi alakításokról nem is beszélve. Csupa zseniális színész, akik hozzák a formájukat, hozzák a nekik legjobban álló szerepet. Tom Hanks-nek nagyon jól áll a kissé cinikus, szuperintelligens, oktató képességekkel megáldott, tanárbácsi szerep, aki erős, mégis törékeny egyben. Audrey Taotou-ről eszünkbe sem jut, hogy valaha ő volt Amélie, alakítása hiteles, bár koránt sem annyira intellektuel, mint a könyvben lévő karakter. Ian McKellen bácsiról eszünkbe sem jut Gandalf, bár néha azért közel jár a pedzegetés esetéhez, alakítása mégis hiteles, szeretni fogja mindenki. Jean Reno természetesen tökéletesen alakítja a flegma magabiztos rendőrt, akinek a nézésétől egyszerre tőr ránk a nevetőgörcs és a gyomorrángás is. A zene fantasztikusan fekszik a hangulathoz, szinte észre sem lehet venni, ami általában a minőségi zenék alapismérve ugyebár.
Hogy a történetről még nem is beszéltem? Lássuk akkor röviden a sztorit. Robert Langdon, szimbólumkutató, professzor éppen hogy csak befejezte Párizsban tartott előadását, amikor is egy rendőrtiszt pofátlanul megszakítja új könyvének dedikálását. Elmondják neki, hogy a Louvre-ban találtak egy holtestet, az esetről egy fénykép is készült, és tekintettel az eset furcsaságára, megkérik arra, hogy segítse a nyomozást. Később kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint segítségkérésről, Langdon élete veszélybe kerül, de szerencsére lesznek egy páran, akik a segítségére sietnek majd. Ahogy a történések előrehaladnak, olyan titkokra derül fény, ami ha felszínre kerül, képes lenne az egész emberi történelmet, és a jelent is gyökeresen megváltoztatni. Kiderül, hogy minden amiben idáig hittünk csak átverés volt, minden csak egy hatalmas összeesküvés elméletnek a része volt, ami csak egy célt szolgált; az igazság elfedését…
Ha kiváncsi vagy arra, hogy mi az igazság Leonardo da Vinci műveivel kapcsolatban, ha érdekel, hogy milyen hatalmas titkoknak a tudója is volt ő valójában, és ha szétvet a tudásvágy, akkor nézd meg ezt a filmet, vagy sokkal inkább ajánlom a könyvet, de bármelyiket is választod egy biztos… nem fogod megbánni, a minőségi, értelmiségi szórakozás garantált!!!
Rendezte: Ron Howard
Zene: Hans Zimmer
Szereplők: Tom Hanks, Audrey Taotou, Ian McKellen, Jean Reno
Játékidő: 149perc
IMDB: 6.5
Saját vélemény: 8.0
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.