Megérkezett a várva várt válaszfilm, a múlt nyári slágerre, a Mr.&Mrs. Smith-re, ki tudja, hogy Brad is azt fogja-e érezni nézése közben, mint annak idején szegény Jennifer…
Tavaly is nagyban a médiának és a minket szüntelenül rohamozó híreknek volt köszönhető, hogy a mozi, ami igazából csak egy középszerű, ámbár valljuk be igencsak látványosra sikeredett komédia volt, mégis meglehetősen nagy csúcsokat döntögetett. Nem is csoda, hiszen az akkori híresztelésekben az állt, hogy ebben a filmben szeretett egymásba Brad Pitt és Angelina Jolie. Voltak, akik hittek ezeknek a pletykáknak, voltak, akik nem, de akkor is ez számított tavaly az egyik legnagyobb hírforrásnak. Azóta már minden tisztázódott, az álszerelmesek együtt vannak és már meg is született első gyermekük. Úgyhogy a pletykáknak néha-néha még akár igazuk is lehet. De most nyáron elérkezett hozzánk az a film, amit a rajongók annyira vártak, amiben állítólag Jennifer és Vince ugyancsak egymásba szerettek, igaz ők egyelőre abban a fázisban vannak, amikor még tagadják szerelmüket, de mi csak mosolyogva várjuk az első babájukat. Mindezek ellenére tény, hogy a média ennek a filmnek is jót tett, hiszen az első hetekben rögtön felkerült, az egy hét alatt legjobban látogatott komédiák harmadik helyére.
Gary Grobowski (Vince Vaugh) azok közé a férfiak közé tartozik akiknek a legerősebb szerve a szája, van aki izmokkal, van aki az agyával keresi a kenyerét, neki a szövegelés a mindene. Így esik meg, hogy egyik alkalommal egy baseball meccsen, meglátja álmai asszonyát Brooke-ot (Jennifer Aniston) akit szövegével azonnal le is vesz a lábáról. Ezután a történet ugrik 2 évet, pár boldog fénykép és a stáblista megtekintése után, arra a bizonyos második évre, ami a legtöbb kapcsolatban a legkritikusabb szokott lenni. Velük sem lesz másképp, hiszen egy feszült és végtelenül fárasztó este után, mikor a két család közösen megvacsorázik és egymást beteges szokásaival lefárasztja, egy egyszerű mosogatás miatt kiborul a bili. Ahogy az már lenni szokott, a vita veszekedésbe torkol, megtörténik a baj, a szakítás. Mi meg csak győzzük nyomon követni a viccesebbnél tragikusabb események sorozatát, legyen szó legénylakáshoz fogható rendetlenségről, ami minden nő álma ugyebár, vagy újabbnál újabb udvarlók megjelenéséről, vagy atombombázó csajokkal való meztelen bulizásról, vagy az étkező asztal biliárdra való lecseréléséről már ne is beszéljünk. A kérdés már csak az, hogy bírnak-e majd szakítani főhőseink?
A film akkor közeledik csúcspontjához, mikor Brooke beveti első nagy fegyverét, a csak viccesen Kojakes, Telly Savalasnak (aki egyébként Jennifernek a keresztapja) nevezett, ágyékfazont, és csak úgy véletlenül végig flangál meztelenül a lakáson. Ezzel is jelezve, hogy az esti randi valakinek nagyon jól fog sikerülni. Arra persze nem gondolhatott, hogy a srácot teljesen magával fogja ragadni a PS2, illetve Garynek ellenállhatatlan humora. Arra meg aztán végképp nem számíthatott, hogy a randi után a srác nem vele, hanem Gary-vel szeretne majd találkozni. A kedvencem mégis ez:
Brooke: Akkor indulhatunk?
Srác (első randin): Persze… csak izé… nem gond, ha még ezt a pályát megcsinálom, csak egy perc az egész! Ígérem!
Van valami egészen bájos és magával ragadó ebben a filmben, az hogy nincsen olyan párkapcsolatban lévő férfi és nő, aki ne értene egyet a film főszereplőivel, főleg saját nemével, legalább egy-két dologban, vagy ne tudná beleélni magát a helyzetükbe. Tökéletesen bemutatja, hogy egy-egy problémához hogyan áll hozzá egy nő és hogyan egy férfi. Hogy a nők mennyire túlbonyolítanak mindent, amikor csak annyit kéne tenniük, hogy egyszerűen elmondják, hogy mi a bajuk. Míg a férfiak sajnos hajlamosak nem észrevenni, hogy mennyire jó dolguk van egyes nők mellett, és nem értékelik őket igazán. Az, hogy a film ennyire lejön a vászonról, legfőképpen a fantasztikus színészi teljesítménynek köszönhető, Vince Vaugh egyszerűen sziporkázik, de a legviccesebb szereplő mégis az izomagyú cimborája Johhny ’O (John Favreau), aki a világon mindent bunyóval akar megoldani, vagy valakinek a kinyírásával, de mégis a megfelelő pillanatban pont a legjobb tanácsokat tudja adni barátjának. Jennifer Aniston ismét tökéletesen alakítja Rachelt a Jóbarátokból és nekem már nagyon úgy néz ki, hogy ez nem is lesz másképp. De miért is akarnánk, hogy így legyen, hiszen nagyon jól csinálja. Szóval, aki egy kis kellemes szórakozásra vágyik egy olyan komédiára, ami sokkal inkább elgondolkodtat, mint nevettet, akkor ezt a filmet neki találták ki. Aki viszont a világmegváltó gondolatokat szereti viszont látni a vásznon, az élet értelmét meg ilyeneket, az ne járjon moziba, hanem maradjon otthon és fedezze fel az időgépet, talán jobban jár vele…
Rendezte: Peyton Reed
Zene: John Brion
Szereplők: Jennifer Aniston, Vince Vaughn, John Favreau
Játékidő: 105perc
IMDB: 5.8
Saját vélemény: 8.0
Gary Grobowski (Vince Vaugh) azok közé a férfiak közé tartozik akiknek a legerősebb szerve a szája, van aki izmokkal, van aki az agyával keresi a kenyerét, neki a szövegelés a mindene. Így esik meg, hogy egyik alkalommal egy baseball meccsen, meglátja álmai asszonyát Brooke-ot (Jennifer Aniston) akit szövegével azonnal le is vesz a lábáról. Ezután a történet ugrik 2 évet, pár boldog fénykép és a stáblista megtekintése után, arra a bizonyos második évre, ami a legtöbb kapcsolatban a legkritikusabb szokott lenni. Velük sem lesz másképp, hiszen egy feszült és végtelenül fárasztó este után, mikor a két család közösen megvacsorázik és egymást beteges szokásaival lefárasztja, egy egyszerű mosogatás miatt kiborul a bili. Ahogy az már lenni szokott, a vita veszekedésbe torkol, megtörténik a baj, a szakítás. Mi meg csak győzzük nyomon követni a viccesebbnél tragikusabb események sorozatát, legyen szó legénylakáshoz fogható rendetlenségről, ami minden nő álma ugyebár, vagy újabbnál újabb udvarlók megjelenéséről, vagy atombombázó csajokkal való meztelen bulizásról, vagy az étkező asztal biliárdra való lecseréléséről már ne is beszéljünk. A kérdés már csak az, hogy bírnak-e majd szakítani főhőseink?
A film akkor közeledik csúcspontjához, mikor Brooke beveti első nagy fegyverét, a csak viccesen Kojakes, Telly Savalasnak (aki egyébként Jennifernek a keresztapja) nevezett, ágyékfazont, és csak úgy véletlenül végig flangál meztelenül a lakáson. Ezzel is jelezve, hogy az esti randi valakinek nagyon jól fog sikerülni. Arra persze nem gondolhatott, hogy a srácot teljesen magával fogja ragadni a PS2, illetve Garynek ellenállhatatlan humora. Arra meg aztán végképp nem számíthatott, hogy a randi után a srác nem vele, hanem Gary-vel szeretne majd találkozni. A kedvencem mégis ez:
Brooke: Akkor indulhatunk?
Srác (első randin): Persze… csak izé… nem gond, ha még ezt a pályát megcsinálom, csak egy perc az egész! Ígérem!
Van valami egészen bájos és magával ragadó ebben a filmben, az hogy nincsen olyan párkapcsolatban lévő férfi és nő, aki ne értene egyet a film főszereplőivel, főleg saját nemével, legalább egy-két dologban, vagy ne tudná beleélni magát a helyzetükbe. Tökéletesen bemutatja, hogy egy-egy problémához hogyan áll hozzá egy nő és hogyan egy férfi. Hogy a nők mennyire túlbonyolítanak mindent, amikor csak annyit kéne tenniük, hogy egyszerűen elmondják, hogy mi a bajuk. Míg a férfiak sajnos hajlamosak nem észrevenni, hogy mennyire jó dolguk van egyes nők mellett, és nem értékelik őket igazán. Az, hogy a film ennyire lejön a vászonról, legfőképpen a fantasztikus színészi teljesítménynek köszönhető, Vince Vaugh egyszerűen sziporkázik, de a legviccesebb szereplő mégis az izomagyú cimborája Johhny ’O (John Favreau), aki a világon mindent bunyóval akar megoldani, vagy valakinek a kinyírásával, de mégis a megfelelő pillanatban pont a legjobb tanácsokat tudja adni barátjának. Jennifer Aniston ismét tökéletesen alakítja Rachelt a Jóbarátokból és nekem már nagyon úgy néz ki, hogy ez nem is lesz másképp. De miért is akarnánk, hogy így legyen, hiszen nagyon jól csinálja. Szóval, aki egy kis kellemes szórakozásra vágyik egy olyan komédiára, ami sokkal inkább elgondolkodtat, mint nevettet, akkor ezt a filmet neki találták ki. Aki viszont a világmegváltó gondolatokat szereti viszont látni a vásznon, az élet értelmét meg ilyeneket, az ne járjon moziba, hanem maradjon otthon és fedezze fel az időgépet, talán jobban jár vele…
Rendezte: Peyton Reed
Zene: John Brion
Szereplők: Jennifer Aniston, Vince Vaughn, John Favreau
Játékidő: 105perc
IMDB: 5.8
Saját vélemény: 8.0
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.