World Trade Center

2001. szeptember 11-e szerintem minden egyes embernek a földön jelentett valamit, még ha ez a valami szinte észre sem vehető fikarcnyi dolog is. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, de azt hiszem nem túlzok ha kimerem azt mondani, hogy a világ azóta megváltozott.

Hosszú éveken keresztül média csend volt ezzel a témával kapcsolatban, olyannyira hogy már leforgatott filmeket, jeleneteket, reklámokat egyaránt betiltottak, kivágattak vagy újraforgattattak, amiben csak egy pillanat erejéig is de látható volt a World Trade Center. Úgy gondolom, hogy teljesen érthető és elfogadható volt ez a reakció az amerikaiaktól, pont annyira amennyire elfogadhatatlan, az amit Irakban csinálnak már hosszú évek óta.


Sok véleményt hallottam már erről a filmről, és a legtöbb sajnos negatív. Őszintén szólva, manapság csak rossz véleményeket lehet hallani minden filmről, úgyhogy nem is törődtem ezzel sem. A legtöbb kritikusnak az volt a véleménye, hogy a moziban túlságosan sok a pátosz, a karakterek túlzásba viszik a családjukkal kapcsolatos érzelmeket. De a legtöbb negatív hozzászólást a film egyik mellékszereplője, a tipikus mélyen vallásos amerikai patrióta kapta. Ebből is látszik, hogy az emberek többsége nem ismeri az átlagos amerikai állampolgárt. Aki végtelenül vallásos, hihetetlenül naiv, hatalmas hazaszeretettel rendelkezik és az egyetlen dolog, amire igazán büszke az a hazája és amit az képvisel; vagyis a szabadság!


Ezek után nem hinném, hogy bárki számára is erőltetettnek vagy túlzásokba eső embernek kellene tűnnie ennek a karakternek. Már csak ezért sem, mert a film valós eseményeken, embereken és élményeken alapul. Én személy szerint már a bemutató alatt éreztem valami furcsa dolgot, amit 9/11-én éreztem utoljára, régi érzés volt ez, nehéz megmagyarázni. De azért feltenném a kérdést minden normális jó érzésű embernek. Egy ilyen témában tényleg lehet túlságosan sok a pátosz? A mély érzelem? Vajon milyen ember az, aki ilyeneket gondol?


A film főszereplői a kikötői rendőrségben élik szürke hétköznapjaikat, amikor is megtörténik az, amire senki sem számított. Nem hiszem hogy túlságosan részleteznem kéne, hogy ez mi is volt valójában, mindenki pontosan tudja. Ezen a napon Amerika megismerte a gonosz igazi arcát, ahogy a bemutatóban is írták. Én úgy gondolom, hogy ez valóban így volt, ők legalábbis így élték meg. Amint értesültek a szörnyű hírről, rögtön kocsiba szálltak és elindultak a helyszínre, ahol olyan látvány fogadta őket, amit szavakkal lehetetlen leírni. Egész New York annyira meg volt zavarodva, hogy még pontos információik sem voltak órákon keresztül arról, hogy mi is történt valójában. Sokáig még ezt sem tudták, hogy mind a kettő toronyba becsapódott egy repülő, sokáig azt hitték, hogy csak az elsőnek a tornya ég olyan erősen, amivel ez a hatalmas füst magyarázható. Talán másképpen alakultak volna a dolgok, ha pontosabban tudják, hogy mi történt, talán nem halt volna meg több mint 400 ember, mikor a WTC összedőlt. 400 ember, tűzoltók, rendőrök mentek be egy olyan katasztrófa helyszínére ahonnan mindenki csak menekült. Így tettek ennek a filmnek a hősei is, akiknek egy maroknyi csapata elindult, hogy életüket kockáztatva másokét megmentsék. De sajnos alig tettek pár lépést, amikor az épület összeomlott és maga alá temette őket, több ezer sorstársukkal együtt…


Talán az egyetlen csalódásféle amit a mozi nézése közben éreztem az volt, hogy alig kezdődött el, amikor már össze is dőlt az épület. Ránéztem az órámra és láttam, hogy még közel két óra hátra van a filmből, és maga a katasztrófa már meg is történt. Gondolom nem véletlenül választotta ezt a megoldást Olver Stone, gondolom meg voltak az okai erre. De tény, hogy a filmnek nem azt a címet kellett volna adni, hogy World Trade Center, mert nem arról szól, ami valójában ott történt, hanem pár embernek a tragédiájáról, egy olyan rémálomról, amit senkinek sem kívánok. Valóban nem azt a filmet kaptam amire számítottam, mert úgy gondoltam, hogy pontosan be fogja mutatni azokat a borzalmakat, amik az iker tornyokban történtek. De úgy látszik, hogy a világ még mindig nem elég érett ahhoz, hogy ezt megmutassák nekünk, vagy csak az is lehet, hogy nem sok ember van aki pontosan el tudná mesélni a történteket, spekulációkra meg lehet hogy nem engednek egy ilyen témájú filmnek az alapozását. Ki tudja? A lényeg, hogy miután elfogadja a néző azt, hogy miről is szól valójában, egy olyan mélységesen mély és megindító történetet fog helyette kapni, ami mindenért kárpótolni fogja őt.


A látvány sokszor sokkoló és fullasztó, a színészi alakítások fantasztikusak, még így is hogy Nicholas Cage arcából a film 80%-ban, csak 20 centit lehet látni. A zene meg egyszerűen csak szívfacsaró. Mire a végére érünk, már olyan közel fogjuk érezni magunkat ezekhez az emberekhez, mintha a saját rokonaink vagy barátaink lennének. Ekkor lép be a lényeg, hogy ezért van benne ilyen sok pátosz, ezért van benne ilyen sok érzelem, hogy legalább csak részben átérezhessük azt mi nézők, hogy min mentek keresztül ezek az emberek. A végére még egy adat, amit valószínűleg sokan ismernek, de azért leírom, összesen 20 ember élte túl az ikertornyok összeomlását…