Az Ember Gyermeke

2027-et írunk, a Földön egyelőre ismeretlen okokból kifolyólag nem születnek többé gyerekek. A legtöbb anya teherbe sem esik, akiknek meg nagy nehezen sikerül, szinte azonnal elvetél.

Ahogy az egy ilyen esetben várható, világunkat anarchia pusztítja, nap mint nap. Háborúk őrjöngenek mindenhol, nem elég hogy a Föld népessége sosem fog már gyarapodni, de még azok is akik élnek egymást ölik. Egyedül Anglia tartja magát valamilyen szinten, csak itt létezik még a civilizáció mérsékelten elkorcsosult formája. Nem is csoda, hogy mindenki ide szeretne emigrálni, de Angliában nincsen már több hely, a bevándorlókkal úgy bánnak, mint annak idején a zsidókkal a koncentrációs táborokban.


Theo (Cliwe Owen) ezekben az elkeseredett időkben is próbálja élni viszonylag normálisnak mondható életét, van állása, pénze, de célja már nem sok akad. Rendszeresen jár legjobb barátjához, Jasperhez (Michael Caine), akinek örök jókedve mindig vissza tudja rázni egy kicsit a depresszióból. Egyszer csak történik valami, amire senki sem számított, a sors összehozza régi szerelmével, Juliannel (Julianne Moore), akivel valaha született egy közös gyermekük, de őt is elvitte ez a misztikus kór. Aki arra kéri őt, hogy kapcsolatait kihasználva segítsen neki és a csapatának véghez vinni egy lehetetlen küldetést. A feladat „egyszerű”, egy nőt kell átvinni a határokon túlra az állítólagosan nem is létező Human Project szervezethez, akik talán segíteni tudnak neki. Először ő maga sem érti, hogy miért olyan fontos ez a lány, de mikor meglátja hogy terhes, rögtön megérti, hogy mit kell tennie…


Alfonsó Cuarón (Harry Potter és az Azkabani Fogoly) víziója a jövőről nem éppen utopisztikus, ami maximálisan érthető, hiszen elég csak a mai világra ránézni és már sejthető is hogy nem számíthatunk fényes napokra a távoli jövőben. Mindenhol háborúk dúlnak, a természet egyre mostohábban válaszol a környezetszennyezésre, nem sok jóra számíthatunk 2027-ben és a legrosszabb az, hogy mi is meg fogjuk élni. Maga az ötlet hihetetlenül jó, ahogyan maga a megvalósítás is. A rendező azt a módszert használta, hogy a világ amiben ezek az emberek élnek, szinte teljesen olyan mint a miénk. Nem ment bele túlságosan a jól megszokott klisékbe, miszerint a jövőben már űrhajók lesznek, meg repülő autók. Pont csak annyival fejlettebb a technológia, amennyivel ez elvárható 21 év múlva. Mozgó reklámok a buszokon meg ilyesmi. A másik zseniális fogása a rendezőnek az volt, hogy rengeteg olyan jelenettel fogunk találkozni, amit kézi kamerával vett fel. Ez már önmagában is meglehetősen realisztikus hatást tud kelteni, vegyük csak alapul a Ryan közlegény első sokkoló partraszállós jelenetét. De az összhatást még azzal is fokozza, hogy ezek a jelenetek hosszú percekig, néhol akár negyed órán keresztül vágás nélkül vannak felvéve. Mint tudjuk ennek a kézi kamerának, vágás nélkül olyan hatása van a nézőkre, hogy rövid időn belül már a fuldoklás határán vannak, szinte levegőt sem vesznek és már-már azon könyörögnek magukban hogy legyen már vége. Többször is találkozni fogunk ilyen jelenetekkel, a hatás garantált lesz.


A karakterek a filmben nem túlságosan kidolgozottak, nem bonyolult személyiségek, egyszerű hétköznapi emberek. Kedvencem a zseniális Michael Caine, aki egyszerű akciófilm színészként kezdte, de idősebb korára olyan zseniális lett, amit nehéz utánozni, egyike a legnagyobb színészeknek a világon. Ebben a filmben is ő lesz a kedvencünk, ő lesz a jópofa öreg hippi, akinek hatalmas beszólásai vannak: „We break in the prison…” ami enyhe utalás a manapság egyre sikeresebb amerikai sorozatra, a Prison Break-re!


A film minden tekintetben maradandó élményt nyújt, legyen szó a zenéről a történetről vagy a színészi alakításokról. Az egyedüli probléma vele, hogy egy picit vonatottnak tűnik eleinte, és mikor már kezdenénk megszokni ezt az erőteljesen splean hangulatot, akkor hirtelen átvált egy kőkemény háborús filmbe, ahol azon vesszük észre magunkat, hogy levegőt sem veszünk a sokktól. Ezen kívül nekem a vége egy picit el lett rontva, de ez az én személyes véleményem. Mindezek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik szeretnek gondolkozni is egy filmen, nem csak agymosásra menni!