Eragon

Eragon (Edward Speelers) boldogan éli egyszerű és szegény hétköznapjait nagybácsikájával és az unokabátyjával arról álmodozva, hogy majd egyszer egy nagy vadász lesz belőle…

Egy nap hajnalban el is indul zsákmányt keresni, amikor egy véletlen folytán valami furcsa kék színű kő kerül a kezei közé. Sokáig nézegeti, tisztogatja, de csak nem jön rá arra, hogy mi is lehet valójában, egészen addig a pillanatig, amikor a kő reccsen egyet és egy tündéri kis sárkány bújik ki a darabjai közül. Ettől a pillanattól fogva megváltozik az egész élete és egy szempillantásra azt veszi észre, hogy mindaz amiről csak álmodott valóra válik. A kaland megkezdődik, kész vagy egy kis repülésre?


Kezdetben vala J.R.R.Tolkien bácsi aki alkotá egy új nyelvet, mivel nyelvésznek vala. Mivel ez a nyelv olyannyira tetszet neki azt gondolá hogy ír köré egy történetet, mivel irodalmár is vala és nem lenni Angliának mítosza vala, aminek a Gyűrűk Ura (GYU) címet adá. Ez lett volna ugyebár mindennek a kezdete, a mag, az alap, amiből már csak ki kell indulni, itt-ott egy picit vagy nagyon átalakítani és már készen is van a fantasy regény. A tendencia azt mutatja, hogy minél messzebb kerülünk időben a GYU megírásának időpontjától, a fantasy regények és trilógiák annál gyengébbek lesznek. Olyan ez, mint a Vampire the Masquarade-ben a vámpír vérvonal: minél közelebbi generációba tartozol Kane-hez, annál erősebb vámpír leszel ugyebár. Na most itt is ez érezhető erőteljesen. Az első Forgotten Realms regények, mint például Drizzt ’Do Urden, a sötételf drámai története a legjobbak közé tartoznak. Akárcsak a Sárkánydárda Krónikák trilógiája, ami igaz nagyon sok mindenben hasonlított a GYU-hoz, viszont mégiscsak az új szerepjáték-rendszer az AD&D bevezető regénye volt és igencsak jóra sikeredett. Aztán itt van ez a kis kölök, aki annyira zseniális volt, hogy 15 évesen leérettségizett, a szülei viszont úgy gondolták hogy túl fiatal még a fősulihoz, ezért otthon maradt pár évet és unalmában megírta az Eragont, ami mellesleg hatalmas bestseller lett. Szóval vannak ilyen kis kölkök, csodagyerekek. A kérdés már csak az, hogy miután a könyv olyan sikeres lett, hogy mozifilmet is csináltak belőle, vajon mindenkinek az ínyére való lesz-e ez a kis tinédzser-bestseller?


Bevallom, nem olvastam a regényt, ami miatt szégyellem is magam rendesen, hiszen szinte minden fontosabb fantasy könyvet elolvastam annak idején a hőskorszakban. Nem tudhatom és soha nem is fogom már megtudni, hogy milyen érzés lehet egy 10-15 éves gyereknek Eragon kalandjait olvasgatni, mint ahogy azt sem fogom megtudni soha, hogy milyen lehet a könyv után egy Hollywoodi szuperprodukcióban életre kelve viszont látni kedvenc hőseinket. De azt bizton mondhatom mindenkinek, hogy az Eragon gyerekeknek készült. Ha a Narnia krónikái 4-5 éves gyerekeknek készült, a Gyűrűk Ura meg legfőképpen felnőtteknek, akkor az Eragon az arany középúton haladva a tinédzsereknek fog igazán tetszeni. Ami valljuk be, nekem mint hatalmas fantasy-rajongónak szomorúsággal töltötte be a szívemet. Nagyon úgy néz ki, hogy sosem lesz már olyanhoz fogható élményben részem, mint amit Peter Jackson bácsinak köszönhettem három éven keresztül. Talán majd a Sárkánydárda krónikák animációs filmjében, de félek azt is el fogják rontani mint a legtöbb könyv adaptációt.


Igazából az Eragonnal nem csak az a fő gond, hogy gyerekeknek készült, hiszen készüljön csak sok film nekik, ebben a kemény világban tanuljanak legalább a filmekből, ha máshonnan már csak a rosszat látják. Nem! Sajnos vannak itt még gondok bőven. Vegyük például a zenét, ami olyan borzalmasan rapszódikusra és drámaira sikeredett, hogy még egy görög tragédia filmzenéjének is túlzás lett volna. Az ember állandóan azt veszi észre, hogy nem a filmet figyeli, hanem a kínosan csöpögős, nyáltól fröcsögő zenét. Aztán ott vannak a jelmezek: istenem, azok a jelmezek, szerintem a Weta Workshop dolgozói véresre röhögik magukat és büszkén veregetik meg a vállukat az Eragon nézése közben, hogy "ugye ugye emberek, most már látjátok mekkora meló volt ilyen élethűre csinálni azokat a karaktereket", amihez a ruházatuk is nagyban hozzájárult. Hát igen, a kosztümök olyanok mintha már nem lett volna elég pénze a forgalmazónak, ezért a sarki Haloween-es szaküzletből kölcsönözték volna ki az összeset.


De ami mindent vitt, az az Oscar-díjas John Malkovich alakítása! Nem is tudom, szóval azon gondolkoztam, hogy azt mondják, hogy egy zseniális színész is lehet borzalmas, ha szar a rendező. Hááát akkor ez nem valami jó pont Stefen testvérünknek. Nem egyszerűen sok utalást, vagy ha rosszindulatúak akarunk lenni, nevezhetjük akár lopásnak is, fogunk találni a legnagyobb címekből, mint a GYU, vagy a Star Wars, de ezeket a flasheket úgy is fel lehet fogni, hogy csak tisztelgett az író a klasszikusok előtt! De valami jót is mondjunk a filmről! A tájak lélegzetelállítóan gyönyörűek, nem tudom, hogy hol forgatták a filmet, de még a GYU-nál is sokkal szebb helyeket találtak, gratula érte! Aztán ott vannak a látványos CG jelenetek, amik valóban olyan látványosak, hogy mindenképpen megérdemelnek egy first class osztályzatot. A történetben van jó pár eredeti ötlet, amiket nem fogok itt lelőni, de azért volt a srácban kreativitás is, nem csak tisztelgés a nagyok előtt. És végül, de nem utolsó sorban ne feledjük el sosem, hogy a történetet egy 15(!!!) éves gyerek írta. Mi miket is írtunk 15 évesen? Kínrímeket? No igen. Szóval az Eragon kellemes kikapcsolódást jelent minden korosztálynak, de maradandó élményt csak 15 év alatt fog elérni a közönségnél.