Táncoló Talpak

A Pingvinek Vándorlása gyerekeknek készült adaptációjaként induló film 20 perc után átcsap családi vígjátékká, majd musicallé, de nem maradhat el a depressziós pingvin-világvége hangulat sem. Táncoló Talpak.

A Warner fivérek új animációs filmjében megtörténik a lehetetlen. A gyépés, alulfejlett, cseppet fogyatékos Mumble (Elijah Wood) útnak indul, hogy megmentse a pingvin társadalmat és utánajárjon, miért fogy évről-évre a sarki halállomány. Kalandjai során felfedez egy olyan világot, mely egészen eddig ismeretlen volt számukra – felfedezi az emberiséget! Na de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk szépen a kerettörténetet.


A Pingvinek Vándorlását nem véletlenül említettem a bevezetőben, a Táncoló Talpak első szűk fél órája gyakorlatilag elmeséli azt, amit a dokumentumfilm is annak idején. Az antarktiszi pingvinpopuláció hosszasan menetel kedvenc költőhelye felé, hogy a világ legeldugottabb, legzordabb pontján életet adjon utódainak. A jégsivatag egy medencés táján hímek ezrei sorakoznak fel, és egy teljes telet töltenek el szinte mozdulatlanul, a nőstények által rájuk bízott tojásokkal. Memphis (Hugh Jackman) egyike az apatömegnek, ám súlyos hibát követ el, és egy óvatlan pillanatban kiejti a tojást lábai közül.


A sarkvidéki tavasz beköszöntével, a vadászat befejezése után visszatérnek a nőstények a keltető helyre, hogy megetessék a biológiai óra által pontosan ekkor kikelő fiókákat. Norma Jean (Nicole Kidman) azonnal megtalálja párját, Memphis-t, ám ekkor még nem is sejtik, hogy egyetlen csemetéjük, Mumble kicsit megfázott fehérje korában. Ahhoz, hogy a történet kerek legyen mindenki számára, illik megemlíteni, hogy a pingvinek énekkel keresnek párt maguknak, és bizony ez az egyik, melyben Mumble kicsit alulmarad társaival szemben. Egy olyan énekhang nem hagyja el a száját, mely ne okozna szánalmat a többiek körében – így sorsa megpecsételődöttnek látszik. Ha nem tud énekelni, akkor nem lesz szerelme.


Mumble valljuk be egy kicsit nyomoronc, de hát mit tehetnénk, ilyennek született. Énekelni nem tud, a többieknél lassabban fejlődik, a foltjai is kicsit eltérnek az átlagostól, de olyan képessége van, mint senki másnak: táncol. Fürge talpaival olyan ritmust képes ledobolni a jégen, hogy mindenkinek tátva marad a szája. Az öreg és tapasztalt pingvinek nem nézik jó szemmel ezt, kirívónak tartják, de tűrik és elfogadják. A nagy kaland akkor kezdődik azonban, amikor új, erősen déli akcentusú törpepingvinek társasában Memphis ráébred, hogy talán nincsenek egyedül a világban. Lehet, hogy a markológépet a földön kívüliek hagyták itt? Lehet, hogy miattuk van kevés hal a tengerben? Elképzelhető, hogy mindez egy hatalmas, világméretű összeesküvés része?


Anélkül, hogy elmesélnénk a teljes történetet, a sztorihoz még hozzátartozik az a fordulat is, hogy Noah (Hugo Weavin), a „bölcs” vezető kiutasítja Mumble-t a közösségből, annak idióta tánca és viselkedése miatt. Nem törődik vele, hogy a fiú és Gloria (Brittany Murphy) közt már beindult valami, Mumble-nak egyszerűen nincs többé helye köztük: felborítja a pingvinek viselkedését, fittyet hány a normákra, és megharagítja az isteneket. Mumble útra kel hát az öt macsó törpepingvin és Lovelace (Robin Williams) társaságában, hogy felkutassák a halfogyatkozás okát...


A készítők rendkívül aranyosra alkották meg a karaktereket, bár Mumble személye engem kifejezetten idegesített egész végig. Humorból viszont nincs hiány, gyakorlatilag az egész másfél órát végig lehet röhögni a kisebb, élet-halál harcokkal és apokalipszis hangulattal megfűszerezett részek kivételével. A pingvinek nagyon jó arcok, élükön a macsó ötössel, akik mindenből képesek viccet csinálni, és minden kalandba benne vannak.


A legfontosabb részt még nem is említettem: ez az ének. A musical részeknél fantasztikus dallamok hangzanak fel, nem is csoda, hogy Golden Globe-ot nyert az alkotás. A többek közt Prince, Pink és K.D. Lang előadásában prezentált számokat mindenki ismerheti, ugyanis többnyire a 80-as és 90-es évek nagyobb slágerei lettek átírva pingvinesre. Nagyon jó hangulatot kölcsönöz a filmnek - e nélkül lehet, hogy végigunatkoztuk volna az egész vetítést. Egy szó mint száz, aki szereti az animációs filmeket, az nézze meg, hiszen lazán felveszi a versenyt a Madagaszkár-ral, a Wallace & Grommit-tal, vagy akár az örök kedvenc Shrek-kel.