A történet valahol kelet Európában kezdődik, rövid betekintést kapunk az alig 8 éves Hannibál és szeretett kishúga Mischa életébe. Az arisztokrata családból származó testvérpárnak ekkor még mindene megvan...
Hatalmas kastélyban laknak, szerető gondoskodás veszi körül őket. Egészen addig, amíg ki nem tör a második világháború. A családnak menekülnie kell, mert tudják hogy a hozzájuk hasonló gazdag nemesekkel nem bánnak éppen kesztyűs kézzel. Az erdő közepén lévő nyári lakba költöznek, ahol rövid ideig továbbra is boldogan élhetik az életüket. Egy picit szűkösebben, szerényebben, de a szülők mindent megtesznek gyermekeik biztonsága érdekében. Sajnos az erdő sem tud teljes biztonságot nyújtani a családnak, mert egy véletlen folytán egy orosz tank téved a házukhoz. Nem akarnak semmi rosszat a Lecter családnak, csak egy kis vizet és élelmet kérnek tőlük, amikor hirtelen egy csapat stuka felfigyel a tankra és megtörténik a tragédia. A kis Hannibal éppen hogy csak abba a korba lépett, amikor kezdi felfogni a világot maga körül, amikor már olyan szörnyűségeket kell megélnie, amit még egy felnőtt ember sem lenne képes épp elmével megúszni. Nem is csoda hogy azzá válik, amit már mindenki régóta ismer… egy szörnyeteggé…
A több díjat is nyert írónak Thomas Harrisnek, akinek többek között az eredeti Hannibal történetet is köszönhetjük, az az ötlete támadt, hogy a számtalan bőrhúzást (szó szerint) megélt Hannibal életének, még egy utolsó fejezetét is meg kéne filmesíteni. Mint azt manapság már megszokhattuk (Star Wars, Batman stb.) a 21. század az előzményekről szól. Ezt Hannibal sem kerülhette el, még akkor sem, ha az eredeti történet a Vörös Sárkány újrafilmesítése annak ellenére is eléggé gyengére sikeredett, hogy maga Ridley Scott rendezte. Ezúttal a rendezést egy alig ismert embernek köszönhetjük, aki azon kívül, hogy a Sírhant Művek első epizódját elkészítette nem sok híres filmet tud felmutatni nekünk. Lássuk hát, hogy mindezek ellenére milyen mozira számíthat a kedves olvasó.
Ahogy azt a Mátrix második részében megtanulhattuk, mindennek megvan az ok és okozat kapcsolata. A világon semmi sem történik magától, mindennek megvan a célja és a következménye. Ebben a filmben annak a szörnyű dolognak lehetünk szó szerint a „szemtanúi”, hogy hogyan válik egy kedves és intelligens kisfiúból a világ egyik legfélelmetesebb, és valahol mégis olyan „szimpatikus” szörnyetege. Biztosan sokan vannak ezzel hasonlóképpen, hogy nem értik: a Bárányok Hallgatnakból megismert Hannibal karaktere miért olyan vonzó egyéniség a második részben, a Hannibalban. Ennek a kérdésnek a megértéséhez mélyen magunkba kell ásni, és szerintem ez a folyamat a Dallas idején kezdődött. Ugyanis Jockey karaktere volt talán az első olyan negatív „főhős”, akit sokkal többen szerettek, mint a történet jó karaktereit. Hogy ez miért van így, az sokkal inkább szociológiai kérdés, mint „film esztétizmus”, úgyhogy ezt a témát inkább hagyjuk másra!
Visszatérve a filmre, az az igazság, hogy nem sok rosszat lehet elmondani róla. A főszereplő fiatal tehetség olyan sokkolóan jól játssza Hannibalt, hogy ezt szerintem maga Anthony Hopkins is megirigyelhetné. Nem tudom, hogy mennyi álmatlan éjszakát töltött azzal a tv előtt, hogy minden egyes apró arcmozdulatot, hanglejtést és mimikát tökéletesen eltanuljon, de az eredmény hihetetlenül meggyőző lett. Pedig ő maga azt nyilatkozta, hogy nem szerette volna a filmes legendát lemajmolni, azt szerette volna elérni, hogy a karakter teljesen hiteles legyen. Ez valami elképesztően jól sikerült neki.
Hannibal karaktere rémisztő, sokkal rémisztőbb, mint amit idáig megismerhettünk, hiszen ezúttal is szemtanúi lehetünk annak a vérfagyasztó kimértségnek, hidegvérnek, pislogás nélküli lassú beszédstílusnak, ami miatt olyan félelmetes ez az ember. De mindezek mellé párosul a fiatal színészből áradó szelídség és ártatlanság, ami ilyen mélységesen romlott belsővel párosulva olyan félelmetes karaktert szül, amitől minden embert csak óvni tudok. Röviden fogalmazva az isten óvjon minket attól, hogy egy ilyen emberrel találkozzunk a valóságban. A többi szereplő is remekül alakítja szerepét, de a filmet egyértelműen Gaspard alakítása emeli a csúcsba. Úgy gondolom, hogy nagy jövő vár még erre a srácra, főleg akkor, ha valamilyen úton-módon eltünteti az arcáról azt a zavaróan csúnya gödröcskét, ami miatt úgy tűnik, mintha valaki összegyűrte volna a fejét. De félretéve a rossz májamat a Hannibal Ébredése egy kellemes színfolt a quadrológiára duzzadt horror-sorozatban. A Hannibal után ez lett a legjobb rész szerény véleményem szerint és mindenkinek csak ajánlani tudom!
A több díjat is nyert írónak Thomas Harrisnek, akinek többek között az eredeti Hannibal történetet is köszönhetjük, az az ötlete támadt, hogy a számtalan bőrhúzást (szó szerint) megélt Hannibal életének, még egy utolsó fejezetét is meg kéne filmesíteni. Mint azt manapság már megszokhattuk (Star Wars, Batman stb.) a 21. század az előzményekről szól. Ezt Hannibal sem kerülhette el, még akkor sem, ha az eredeti történet a Vörös Sárkány újrafilmesítése annak ellenére is eléggé gyengére sikeredett, hogy maga Ridley Scott rendezte. Ezúttal a rendezést egy alig ismert embernek köszönhetjük, aki azon kívül, hogy a Sírhant Művek első epizódját elkészítette nem sok híres filmet tud felmutatni nekünk. Lássuk hát, hogy mindezek ellenére milyen mozira számíthat a kedves olvasó.
Ahogy azt a Mátrix második részében megtanulhattuk, mindennek megvan az ok és okozat kapcsolata. A világon semmi sem történik magától, mindennek megvan a célja és a következménye. Ebben a filmben annak a szörnyű dolognak lehetünk szó szerint a „szemtanúi”, hogy hogyan válik egy kedves és intelligens kisfiúból a világ egyik legfélelmetesebb, és valahol mégis olyan „szimpatikus” szörnyetege. Biztosan sokan vannak ezzel hasonlóképpen, hogy nem értik: a Bárányok Hallgatnakból megismert Hannibal karaktere miért olyan vonzó egyéniség a második részben, a Hannibalban. Ennek a kérdésnek a megértéséhez mélyen magunkba kell ásni, és szerintem ez a folyamat a Dallas idején kezdődött. Ugyanis Jockey karaktere volt talán az első olyan negatív „főhős”, akit sokkal többen szerettek, mint a történet jó karaktereit. Hogy ez miért van így, az sokkal inkább szociológiai kérdés, mint „film esztétizmus”, úgyhogy ezt a témát inkább hagyjuk másra!
Visszatérve a filmre, az az igazság, hogy nem sok rosszat lehet elmondani róla. A főszereplő fiatal tehetség olyan sokkolóan jól játssza Hannibalt, hogy ezt szerintem maga Anthony Hopkins is megirigyelhetné. Nem tudom, hogy mennyi álmatlan éjszakát töltött azzal a tv előtt, hogy minden egyes apró arcmozdulatot, hanglejtést és mimikát tökéletesen eltanuljon, de az eredmény hihetetlenül meggyőző lett. Pedig ő maga azt nyilatkozta, hogy nem szerette volna a filmes legendát lemajmolni, azt szerette volna elérni, hogy a karakter teljesen hiteles legyen. Ez valami elképesztően jól sikerült neki.
Hannibal karaktere rémisztő, sokkal rémisztőbb, mint amit idáig megismerhettünk, hiszen ezúttal is szemtanúi lehetünk annak a vérfagyasztó kimértségnek, hidegvérnek, pislogás nélküli lassú beszédstílusnak, ami miatt olyan félelmetes ez az ember. De mindezek mellé párosul a fiatal színészből áradó szelídség és ártatlanság, ami ilyen mélységesen romlott belsővel párosulva olyan félelmetes karaktert szül, amitől minden embert csak óvni tudok. Röviden fogalmazva az isten óvjon minket attól, hogy egy ilyen emberrel találkozzunk a valóságban. A többi szereplő is remekül alakítja szerepét, de a filmet egyértelműen Gaspard alakítása emeli a csúcsba. Úgy gondolom, hogy nagy jövő vár még erre a srácra, főleg akkor, ha valamilyen úton-módon eltünteti az arcáról azt a zavaróan csúnya gödröcskét, ami miatt úgy tűnik, mintha valaki összegyűrte volna a fejét. De félretéve a rossz májamat a Hannibal Ébredése egy kellemes színfolt a quadrológiára duzzadt horror-sorozatban. A Hannibal után ez lett a legjobb rész szerény véleményem szerint és mindenkinek csak ajánlani tudom!
Rendezte: Peter Webber
Zene: Ilan Eshkeri
Szereplők: Gaspard Ulliel, Li Gong, Rhys Ifans, Dominic West
Játékidő: 117perc
IMDB: 5.7
Saját vélemény: 8.0
Zene: Ilan Eshkeri
Szereplők: Gaspard Ulliel, Li Gong, Rhys Ifans, Dominic West
Játékidő: 117perc
IMDB: 5.7
Saját vélemény: 8.0
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.