300

„Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” (Ώ ξειν', ἀγγέλειν Λακεδαιμονίοις ότι τήδε κείμεθα, τοις κοίνων ρήμασι πειθόμενοι)

Krisztus előtt 480-ban járunk. Spártát és Görögországot hatalmas perzsa sereg fenyegeti. Xerxész a világ valaha látott legnagyobb invázióját készül megindítani, hogy átvágva a hellén városállamokon, Európában folytassa véres hadjáratát. Ehhez persze Leonidasz-nak (Gerard Butle), a spártai királynak is lesz egy-két keresetlen szava.


Zack Snyder (Holtak Hajnala, Morrissey: ¡Oye Esteban, Watchman) legújabb filmje a thermopülei csatát dolgozza fel a maga véres, misztikus, rideg valójában. A legenda szerint Leonidasz 300 spártai, 400 thébai és 700 thespiai katonával volt kénytelen védelmezni a hellén földre vezető thermopülei szorost. Nem volt más választása. A spártai vallás nem engedte, hogy az évnek ebben a szakaszában háborúzzanak. A katonaállam vezetői az istenek haragjától félve megtiltották a királynak, hogy hadba szálljon Xerxész ellen, így Leonidasz egyetlen megoldásként egy maroknyi katonával, titokban indult csatába.


A pár száz fős sereg napokig védelmezte a szorost. A perzsák millió emberrel folyamatosan támadtak, de a bátor spártaiak mind lemészárolták őket. Több történet is beszámol erről a néhány sötét napról. Van, amelyik a spártaiak bátorságáról szól, van amelyik Xerxész seregének gyengeségéről, és több olyan is akad, amely misztikus, pokoli teremtményekkel színesíti a történetet. Egy valamiben azonban mindegyik egyet ért. Leonidasz serege a lehetetlenre vállalkozott. Büszkén indultak a halálba, hogy megmutassák a világnak, a spártaiak semmitől sem ijednek meg. „This is Spartaaaaa” – ahogy a főszereplő is üvölti egyik emlékezetes jelenetében.


A 300 (Háromszáz), mint képregény és filmadaptáció, ezt a történetet eleveníti meg a legújabb technológia segítségével. A sztori vége bár középiskolai tananyag, most nem mesélnénk el. Nézzétek meg a filmet, és csodálkozzatok, mire képes még mindig a rég halottnak hitt Hollywood. A film csodás lett, és nem csak látványban, de hangulatban is lenyűgöző.


Amiről mindenki beszél, az a film forradalmi látványvilága. A monumentális helyszínek a Gyűrűk Urában látott elemek segítségével teljesednek ki, azonban még érdekesebb az a számtalan speciális effektus és digitális maszk, ami sosem látott egyéniséget kölcsönzött a produkciónak. White glowing, gaussian blur, lens flare, light rays, sepia és még sorolhatnám azt a rengeteg, amúgy átlagos technológiát, melynek harmonikus és ügyes ötvözésével született meg a 300 egyéni, feledhetetlen világa.


A film véres, kegyetlen, rideg és brutális. Mindent tartalmaz, ami egy modern, barbár lelkületű városlakót a mozivászon elé vonz. Egyszerűen imádjuk. A 300-ban nincsenek felesleges dialógusok, nincsenek nagy szavakat skandáló, önmaguk dicsőítésétől majd’ szétpukkadó szépfiúk. A spártai katonáknak nincs szüksége lelki tanácsadásra. Alig beszélnek. Ők harcolni jöttek a szoroshoz, és büszkén néznek szembe a halállal is, hogy hazájukat védelmezzék.


A színészek munkája kivétel nélkül példa értékű. A Leonidaszt és Xerxészt játszó Gerard Butle és Rodrigo Santoro fantasztikusan mutat egymás mellett a filmvásznon. Butle egészségesen kigyúrt bátor katonakirály, a két métert közelíti. Xerxész mellett azonban olyan, akár egy tagba szakadt törpe. Santoro félelmetes, piercingekkel, láncokkal és egyéb giccsekkel tarkított kinézetét már csak démonian mély, dübörgő hangja múlja felül. A filmet mindenképpen angolul kell megnézni, mert magyarul utánozhatatlan lenne nem csak a vezérek ördögi hangja, de az a rengeteg különleges szófordulat is, ami elhagyja szájukat.


Mindenképpen említésre méltó még a perzsa sereg mutáns-felhozatala is. Gonosz fél lévén szükségszerűen rendelkezniük kell néhány pokoli, végtagvesztett, púpos, egyszemű lénnyel is – már ha a hollywoodi producerek szemszögéből nézzük a dolgokat. Persze több görög mítosz is említést tesz ilyen lényekről, bár ők még az elefántot is földöntúlinak hitték, nem csoda hát, hogy pokoli lényekről beszéltek, ha egy feltűnő külső testi fogyatékosságoktól szenvedő idegent láttak. A filmben kapunk hideget-meleget mutáns téren, vannak égett arcú romlott nők, óriásra nőtt kegyetlen emberi fenevadak, orrszarvúk, elefántok, és egyéb teremtmények, amik időszámításunk kezdete előtt fél évezreddel a pokoli erőt hivatottak megszemélyesíteni.


Szívesen adunk magas értékelést a filmnek, ám néhány tized pontot le kell vonnunk a fentebb már említett, mesteri látványvilág „túleffektezése” miatt. Teljesen valószerűtlen világot álmodott meg a rendező és a Sin City-ért felelős Frank Miller párosa, bár sokaknak éppen ez jött be igazán. A régi filmes trükkökkel is elszaladt egy kicsit a ló, és a kamerajáték is túl sok. A véres kaszabolások alatt folyamatosan lelassul, majd felgyorsul a kép, ami viszonylag jópofa, de többször egymás után már nem tudja ugyanazt a pozitív hatást kelteni. A negatívumok közé sorolnánk még a Gladiátoros romantikus búzamező jelenetet is, amitől a gyomrunk fordult ki. Így csak 9.5 pontot kap tőlünk.