A Karib-tenger Kalózai: A Világ Végén

Egész frankó kis film lenne A Karib-tenger Kalózai 3, ha a bő két és fél órás játékidő egyik fele nem nyavajgással és unalommal telne. Sőt, milyen boldogak lennénk, ha ez lenne az egyetlen bibi a produkcióval! Kár volt érte, Gore Verbinski, pedig az első rész nagyot ütött!

Jack Sparrow története is beleesett abba a hibába, amit a nagy filmstúdiók szoktak elkövetni, ha szökőévenként sikerül valami tényleg nagyot alakítaniuk. Az első Karib-tenger mindenkit lenyűgözött, kellett neki folytatás. A második még szódával elment, jó volt viszontlátni az ismerős karaktereket, de a harmadikat már piszkosul elbaltázták a készítők.


Mielőtt belemennénk az elemzésbe, gyorsan foglaljuk össze a történetet. A Holtak Kincse végén Jack Sparrow (Johnny Depp) az öreg Davy Jones (Bill Nighy) fogságába esett, míg a poliparcú kapitányt és a Bolygó Hollandit a Kelet-indiai Társaság vonta irányítása alá. A harmadik részben – mint a címe is mutatja – kedvenc kalózcsapatunk elutazik a világ végére, hogy kiszabadítsák a feminin kitöréseivel a mozinéző arcokra mosolyt csaló Jack kapitányt. Will Turner (Orlando Bloom) és Elizabeth Swann (Keira Knightley) páros újra egymásra talál, és Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) vezetése alatt tengerre száll, hogy beteljesítse küldetését. Hangulatteremtőnek ennyi elég is lesz, következzenek a cselekmények.


Nehéz lenne összefoglalni minden szálat, ami a Karib-tenger Kalózai 3 alatt fut. Már a második részről készült kritikánkban is megemlítettük, hogy feleslegesen sokat bonyolítanak a történeten, és talán csak az tudja teljesen átlátni a cselekményeket (és azok mögöttes üzenetét), aki a forgatókönyvet fogalmazta. Ez a kusza sztorivezetés a harmadik résznél is érvényesül, így aki nem nézte meg közvetlen a vetítés előtt az első két DVD-t, az csak pislog, hogy mi történik a szereplőkkel, ki kinek az oldalán áll, és ki mit miért tesz. Na de ne kanyarodjunk el a történettől, lessük meg a főbb karaktereket, és jelenlegi szerepüket a trilógiában.


Jack kapitány ugye Davy Jones fogságában van, amolyan száműzetésben a számára két legfontosabb dologtól: a tengertől és a rumtól. Magányosan éldegél egyedül, hallucinációk gyötrik, tudathasadása van, nem létező kecskékkel beszélget, ám még így is igyekszik megtartani a kapitányi rangjához illő méltóságot – még önmaga előtt is. A saját képzelete szülte beteges világban sínylődik, míg rá nem talál a nagy csapat, és ki nem szabadítják őt a fogságából.


Will és Elizabeth teljesen átadta magát a kalóz életformának. Will-nek továbbra is apja, Bocskor Bill (Stellan Skarsgard) felszabadítása jár a fejében, Elizabeth pedig Barbarossa mellett Jack megmentését tervezgeti. A helyzetüket nehezíti, hogy a Kelet-indiai Társaság hatalmas erőket mozgósít meg, hogy végleg leszámoljon a kalózokkal. Kicsiny csapatunkra vár a feladat, hogy felkutassák a világ kilenc kalózvezérét, és egyesítve az erejüket, visszaverjék a tengerek nyugalmáért felelős flotta támadását, valamint kiszabadítsák az emberi testbe zárt Calypso-t is. Sok minden történik tehát a filmben, de persze nem is akarunk minden szálat és minden eseményt lelőni azok előtt, akik esetleg még nem látták a filmet (szándékosan pont ezért nem esik szó például a képeken látható Sao Feng kapitány karakteréről sem).


Folytatásos kalandfilm lévén az ember ugye elvárja, hogy a szálak kapcsolódjanak az előző részek eseményeihez. Ezt a forgatókönyvíró is tudja, ezért az eseményeket teleszőtte olyan dolgokkal, melyek teljesen érhetetlenek azoknak, akik ne adj isten, kihagyták a trilógia első két darabját. Ezzel még nem is lenne baj, azonban kifejezetten dühítő, ahogy próbálják összegubancolni a szálakat, és ezzel együtt megzavarni a nézőt. A filmben mindig történik valami, és mellette mégis csak a semmittevést látjuk. A régi barátok egymásnak esnek, aztán újra összekacsintanak, az örök ellenségek együtt teázgatnak, és különféle cselszövéseken törik a fejüket, majd végül ők is egymás torkát kezdik marni. Ez nem izgalmas, sokkal inkább idegesítő, nincsen semmi hangulatteremtő hatása. Ahány véleményt és kritikát olvastam a filmről, mindegyikben szó esik erről az idegesítő elemről, ami először valóban elnyeri célját, de végül teljes zagyvaságot és fejetlenséget okoz.


A gyenge poénok is megérnek egy bekezdést. Jack halus képzelgései még épphogy megütik az elviselhető, alig erőltetett szintet, de már a főszereplő karaktere is kezd ellaposodni. Van egy jelenet például, amiben Sparrow-nak kiesik az agya. A szereplő felkiált, hogy „állj, elvesztettem az agyam”, majd alig bírja megállni, hogy bele ne kacsintson a kamerába. Gyenge, hasonlóan a két bolond matróz vicceihez. Kikötnek a szigeten, majd meglátnak egy partra vetett hatalmas cetet. A párbeszéd: „Halott” – „Neeem… csak alsziiiik”. Aztán röhögni kell, mert a két karakter megköveteli, hogy minden mondatuk után hasát fogva szakadjon a néző. Ezek, és az ehhez hasonló beszólások nem csak gyengék, hanem egyenesen szánalmasak és idegesítőek.


Persze azért van rengeteg jó dolog is a filmben. Aki túltette magát azon, hogy azt lesse, Elizabeth éppen Jack-be, James-be, vagy Will-be szerelmes-e, az elkezdheti élvezni a produkciót. A tengeren játszódó jelenetek nagyon jók lettek, a modern technika által csili-vilire felturbózott látványvilág még a régi. A világ vége nagyon jól ki lett találva, teljesen olyan, mint ahogy a régi mondák szólnak. A tengeren hajózva egyre hidegebb van, nincs semmi a vízen kívül, majd egyszer az is véget és, és kezdődik a nagy semmi. Dicséretre méltó továbbá a film korhoz való hűsége is. A kosztümök nagyon el lettek találva, a kalózok viselkedése is életszerű, a színészek többnyire nem játsszák túl szerepüket. A látványvilág gyönyörű, a zene pedig valósággal felkorbácsolja az ember hátán a szőrt – köszönjük Hans Zimmer! A végső csata is kiválóra sikerült, szememben ez mentette meg a produkciót, hogy ne nullára értékeljem a kritika lezárásakor. Apropó kritika. Kevés olyan film van, melyről ne tudnék első nekifutásra oldalakat mesélni, azonban a Karib 3 még itt is kifogott rajtam. Nem csak, hogy fárasztó és nehéz volt végigülni a két és fél órát, még nem is mozgatott meg bennem semmi olyat, mely egy értelmes gondolatmenetet el tudna indítani. A film eseménytelen de izgalmas, unalmas és mégis mindig történik benne valami, jó de mégis pocsék. Nagyjából olyan, mint ez a cikk is.


Remélem nem lesz negyedik rész, pedig nagyon úgy fejezték be, hogy elképzelhető a folytatás. Nem zárták le a történetet, nem győzték le igazán az ellenfelet, senki se békült ki teljesen, inkább csak gondoltak egyet, és egy langyos záró képsorral befejezték a filmet. Azért jó film a Karib-tenger Kalózai, de ez az a pillanat, amikor azt mondjuk, hogy elég volt. Maradjon meg emlékezetünkben egy jól induló, majd kicsit ellaposodott, de összességében korrekt sorozatnak, nem kell a teljes bukásig húzni a történetet.