A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó

A folytatások és képregény-feldolgozások korát éljük, ezt már mindenki tudja. Hollywood kezd belefulladni a saját pénzébe és a sok speciális effektbe, így lassan nem lát más kiutat, mint hogy olyan alapanyagokhoz nyúljon, melyekhez pár évvel ezelőtt még képtelen lett volna.

Így volt ez két évvel ezelőtt a Fantasztikus Négyessel is. Az eléggé ismeretlen Tim Story készítette film megosztotta a közönséget és a kritikusokat egyaránt. Voltak, akiknek tetszett a remekül eltalált karakterek miatt, viszont a legtöbben a gyenge történetet és látványvilágot rótták fel neki. Akármely félnek volt is igaza, nem lett egy maradandó alkotás, de mégis elég lét hozott a konyhára ahhoz, hogy elkészülhessen a második rész.


A film nem sokkal az első rész után veszi fel a történet fonalát. Reed Ritchars, alias Mr. Fantasztikus (Ioan Gruffudd) és Susan Storm, ismertebb nevén Láthatatlan Lány (Jessica Alba) épp összeházasodni készül, ám a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt szeretnék – vagy pontosabban ahogy Sue szeretné. Reedet leköti a munkája, folyamatosan kifogásokat keres, és ha mindez még nem lenne elég, a hadsereg egy különleges jelenség megfejtésében kéri a segítségét. Egy égen szálló, szürke alakzatról van szó, mely akármerre járjon is, furcsa krátereket hagy a földfelszínen. Az esküvő napján aztán kiderül, hogy az a valami sokkal inkább valaki és hogy a világ már megint nagy veszélyben van…


Többet nem is szándékozom a történetről mesélni, sokkal inkább az összképpel foglalkoznék, mert sajnos, ahogy az utóbbi filmek egyikében sem igazán – Pókember 3, Karib Tenger Kalózai 3 – itt is többet akart a szarka, mint a farka bírta.  Kapunk itt kérem szépen magánéleti problémákat (Reed és Storm szerelmi gondjai, Johnny népszerűségbe folytott magánya, Ben depressziója), Ezüst Utazót, Galactust, Doom dokit, ostoba hadsereget és európai körturnét. Mindezt adja a film alig másfél órába sűrítve. Nem azt mondom, hogy ez baj lett volna, de nem ártott volna, hogy ha már ennyi mindent bele akarnak zsúfolni, akkor mindenből egy kicsit többet adjanak és kapjon a forgatókönyv még fél óra menetidőt. Így a film olyan hatást kelt, mintha egy hosszú bevezetés lenne egy hirtelen befejezéssel, tárgyalás nélkül.


Doom feltűnése ráadásul abszolút felesleges lett. Hiába ő a képregénytörténelem egyik legkarizmatikusabb főgonosza, ide egyszerűen nem illett volna. Sokáig csak feleslegesen álldogál, nem tesz semmi, ráadásul feltűnésére sem kapunk semmi magyarázatot. Olyan az egész, mintha a forgatókönyv elkészülte után eszükbe jutott volna az alkotóknak, hogy kell egy régi arc és ezért belepasszírozták.


A színészek teljesítménye még javíthatna a helyzeten, de mivel a karakterük nem kapott túl nagy kidolgozottságot, ezen a részen is közepesen teljesít a film. Hiába az amúgy jó színésznek tartott  Julian McMahon (Dr. Doom), vagy éppen az egyetlen igazi hollywoodi sztár, Jessica Alba, egyikük sem tud érvényesülni. Utóbbit ráadásul úgy elsminkelték a szerep kedvéért, hogy rá sem lehet ismerni a vásznon. Ezen tekintetben viszont el kell ismernem az alkotókat, ugyanis a szereplők, ha lehet, még jobban hasonlítanak rajzolt eredetijeikre, mint az első részben.


Ha volna valami, ami az egész filmet még akkor is elvinné a hátán, ha sok lenne benne a hiba, az a látvány. Itt viszont nem nagyon számíthatunk rá. Az első rész annak idején nem éppen számított a leglátványosabb filmnek, és az itt bemutatott trükkök alig lépnek annak színvonala fölé. A Transformers hiperrealisztikus autobotjai után meg egyenesen gagyi lesz. Az Ezüst Utazó és a trailer-ben látott üldözési jelenet mondjuk nagyon klasszul el lett találva, de mintha ezzel ellőttek volna minden puskaport. A zenéért John Ottman felelt, ám az egész mintha nem is lenne. Van egy kis „hűha” meg „aztadenagyeksön van” felcsendülés és kész, ki is merült a dolog. A főtéma pedig maradt az első részből, így igazi változatosságot nem várhatunk ezen a téren sem.


Összességében azt mondom, egyszer érdemes megnézni az Ezüst Szörföst, mert egy ilyen meleg délutánon az embernek úgysincs kedve komolyan agyalni a vászon előtt. Mégis, ha valakit zavar a középszintű kivitelezés, hardcore F4 rajongó, vagy csak szimplán tartalmat vár a pénzéért, inkább a Transformers-re üljön be újra, az legalább megéri…