November 15-én itthon is a mozikba kerül David Lynch legújabb szürrealisztikus, experimentális filmje, az INLAND EMPIRE. A hazai bemutatóra igen sokat kell várnunk, hiszen a velencei filmfesztiválon már 2006. szeptember 6-án debütált...
Mintegy 6 év telt el a rendező géniusz utolsó filmje, a Mulholland Drive óta, melyhez több szempontból is hasonlít az új filmje. Előkerülnek újra azok a témák: a hollywood-i álomgyár kegyetlen gépezete, ahol egyre nehezebb megkülönböztetni a média által kreált és a valós dolgokat; a törékeny emberi személyiség és a kétségbeesett útkeresés. A téma hasonló, mégis egyedi az INLAND EMPIRE, ugyanis a Lynchtől megszokott kirakó-szerű történet - ahol minden szimbólumnak van egy nehezen megfejthető jelentése – ezúttal még bonyolultabb.
A majdnem 3 órás mozi Lynch szavaival élve egy bajbajutott nőről szól. A nyitójelenetben egy férfit és egy nőt látunk, amint egy hotel folyosójáról belépnek a bérelt szobájukba. Az arcuk digitálisan el van mosva, lengyelül beszélnek. A férfi megkéri a nőt, hogy vetkőzzön le, aki ezt rutinosan meg is teszi, valószínűleg egy prostituáltról van szó. Ezután egy másik hotelszobát látunk, ahol egy fiatal lány ül magányosan és könnyeivel küzd. Közben a tévében egy furcsa családi sorozat megy: egy lerobbant szobában 3 „nyúlember” ül és beszélget. A dialógusok rendkívül rövidek és látszólag összefüggéstelenek, valamiféle titokról van szó, időnként pedig bejátszott közönségnevetés hallatszik. Az ajtón kopogás hallatszik, erre a férfi nyúl nyit ajtót, de nincs mögötte senki. Mikor kilép az ajtón, becsukódik mögötte az ajtó és egy furcsa szobában találja magát. Itt néhány férfi beszélget lengyelül, folyton a Do you understand? (Érted?) mondat különféle variációit ismétlik.
A valódi történet a következő jelenettel kezdődik, ahol a Lynch filmekből már jól ismert Grace Zabriskie tűnik fel, mégpedig egy zilált külsejű, láthatóan zavarodott állapotú nő szerepében. A nő egy hatalmas villa ajtajához igyekszik, ahol egy komornyik nyit ajtót. Kiderül, azért jött, hogy üdvözölje a ház úrnőjét, hiszen most költözött a szomszédba. A ház úrnője Nikki Grace (Laura Dern – szintén megszokott Lynch-filmszereplő), aki egy hollywoodi színésznő. Rendkívül gazdag férfihez ment hozzá, aki mellett azonban boldogtalan, ráadásul jó ideje nem is kapott szerepet. A most érkezett öreg nő igen furcsa dolgokat mond neki, melyre nagyon oda kell figyelnünk, hisz az egész film érthetetlen történéseire ő adja meg rejtve a magyarázatot. Gratulál az újonnan kapott szerepéhez. Nikki hiába mondja, hogy még nem kapta meg a szerepet, csak szeretné, a nő állítja, hogy már megkapta. Ezután a filmbéli szörnyű gyilkosságról beszél és figyelmezteti Nikkit, mintha csak a jövőbe látna. Végül egy heverőre mutat és megjósolja, hogy másnap Nikki pontosan ott fog ülni. Másnap valóban épp ott ül, mikor telefonon értesítik, hogy megkapta a hőn áhított szerepet. A romantikus film, melynek női főszereplőjeként végre visszajuthat a csúcsra az On High With Blue Tomorrows címet viseli, filmbéli partnere pedig Devon Berk (Justin Theroux – szintén egy Lynch által kedvelt színész). Az első nap a rendező, Kingsley Stewart (Jeremy Irons) és a producer elmondja a két főszereplőnek, hogy a film, melyet forgatni fognak egy eredetileg lengyel film remake-je lesz. Azt a filmet azonban nem fejezték be, ugyanis a két főszereplőt brutálisan meggyilkolták, ezért úgy is emlegetik, mint az elátkozott forgatókönyvet. Nikkit és Devont nem izgatja ez, hiszen mindkettejüknek nagy lehetőségnek tűnik ez a film. A forgatás alatt azonban egyre furcsább dolgok történnek: a filmbéli jelenetek és a valós történések az elején még jól elkülönülnek, hamarosan azonban ez a határ kezd elmosódni…
A film innentől álomszerűvé, végül pedig rémálomszerűvé válik. Eleinte nem tudjuk eldönteni, hogy mi történik a forgatáson és mi a valóságban, mert a két főszereplő titokban egymásba szeret és Nikki lassan azonosul szerepével, Susannal, később azonban már teljesen elveszünk a megkevert idő és tér Lynch által állított labirintusában.
A történetről írottakat végigolvasva nyilván látszik, hogy ez nem egy tipikus multiplexes mozi, hanem egy szürrealisztikus, kísérleti, ha úgy tetszik művészfilm. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, vagy a moziban szándékozik megpuhítani egy leányzó szívét, az ne ezt válassza. Azoknak viszont nagyon is tanácsolni tudom a film megtekintését, akik ismerik David Lynch munkásságát és tudják, hogy mit kell várni egy ilyen filmtől, ugyanis az INLAND EMPIRE (Lynch külön kérése, hogy a címet csupa nagybetűvel írjuk) a rendező minden bizonnyal legjobb munkája. Külön érdekesség, hogy a mozi nem a klasszikus film technológiával készült, hanem teljes egészében digital video-val, egészen pontosan egy Sony DSR-PD150-el. Ez és a forgatás munkamenete különös, ócska hatást kelt. Lynch azonban remekül használta ki a digital video előnyeit és elképesztő hatást tudott elérni a fény-árnyék hatásokkal. Valóban olyan érzésünk van a film alatt, mintha nem is a vásznon néznénk mindezt, hanem a saját rémálmunkat élnénk meg. Engem a film sötét hangulatú vége felé nemegyszer kirázott a hideg.
A forgatásról egyébként lehetett hallani néhány érdekes információt. Az egész procedúra mintegy két és fél évig tartott és jobbára független jelenetekből áll össze egy egésszé. Olvastam egy történetet, ami arról szólt, hogy a történet íróját felhívta egy barátja hollywoodból, hogy jelenetekhez keresnek helyszíneket és megengedi-e, hogy használják az ő lakását. Ebbe beleegyezett és igencsak meglepődött, mikor pár nap múlva megjelent ajtajában David Lynch, Laura Dern, egy lengyel színésznő, mindössze minimális felszereléssel és az említett kamerával. Mivel épp átalakítás alatt volt az egyik szoba, azt teljesen Lynchre bízta, rendezze csak át tetszése szerint. Végül is egy rövid jelenetet vettek fel, ahol a lengyel lány a földön feküdt, a főszereplő Laura Dern pedig háttal a falnak támaszkodott. Lynch a felvétel után elmondta, hogy pusztán csak kísérletezik, nem tudja, hogy felhasználja-e valaha ezt az anyagot. Mindenesetre évekkel később ez a jelenet is belekerült a legújabb filmjébe. A tudatosan forgatott jelenetek mellé bekerültek ilyenek is, de a nyúlemberes tévéműsor vissza-vissza térő részletei Lynch egy mini sorozatából, a Rabbits-ből lett egy az egyben kivéve. Ebben az egyik nyúl hangja egyébként Naomi Watts. A mini sorozat pedig görbe tükröt állít az úgynevezett Situation Comedy-k elé (azaz a Rém rendes család stílusú egy szobában játszódó komédiasorozatok, ahol a poénok után bevágnak nevetést és tapsot), itt ugyanis ugyanaz történik: bevágott nevetések között semmi értelmes.
Lynch egy eddig számára is ismeretlen módszerrel forgatott. Nem volt kész forgatókönyv, mindig csak a következőnapi jeleneteket írta meg, így a színészek is rendszerint csak az aznapi szövegeket kapták kézhez. A forgatás közben maga Lynch sem tudta pontosan, hogy hol lesz vége, nem beszélve a színészekről, akik a velencei filmfesztiválon történt bemutató után elárulták, hogy legtöbbször nekik sem volt fogalmuk arról, hogy mit is játszanak, pusztán követték Lynch utasításait.
A filmben hatalmas szerepet kapott Laura Dern, szinte folyamatosan a képen van, nem is csoda, hogy társ-producere lett az INLAND EMPIRE-nek. Szerepében hatalmasat alakít, állítólag teljesen szabadkezet kapott ezen a téren. Lynch egyébként szerette volna, ha jelölik Laura Dernt 2006 legjobb női főszereplőjének az Academy Awards-on, de végül ez nem történt meg, számomra érthetetlen módon. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy cikkünk tárgya nem volt agyonreklámozva, mint a rengeteg túl hype-olt amerikai film. Az INLAND EMPIRE csak szép csendben jött, mint az összes többi Lynch film is tette annak idején és szép csöndben nyert 2 díjat és 5 jelölést. Lynch egyébként a maga módján reklámozta a filmet: kiült kampányolni Laura Dern jelölése mellett a Hollywood Boulevard egyik padjára egy tehén társaságában, pontosan az új filmjének plakátja mellé. Természetesen a plakáton olvasató „Az INLAND EMPIRE nem jöhetett volna létre sajt nélkül” szöveg mellett ezen furcsa cselekedeten sokan meglepődtek, de Lynch barátságosan fogadott minden érdeklődő járókelőt, arra kérdésre pedig, hogy mit keres itt a tehén, azt válaszolta, hogy a sajt tejből készül.
A film címéül Lynch már-már szokásához híven a forgatás helyszínét választotta (noha jókora részét Lengyelországban forgatták helyi színészekkel), Inland Empire-nek nevezik Dél-Kalifornia egy részét, amelynek manapság az egyik legnagyobb jellegzetessége a fölötte szabad szemmel is jól látható szmogfelhő.
A francia StudioCanal-tól David Lynch teljes szabadkezet kapott a forgalmazás minden területén. Így például a már készülő DVD változatot is saját elképzelése szerint alakítja: nem lesz a megszokott jelenetválasztó funkció, csak egyben lehet megnézni a filmet, ellenben kapunk 90 percnyi kimaradt jeleneteket. Személy szerint nagyon várom a DVD-t is, mert a mellé már csak egy üveg jó bor kell, megvárni az estét és felejthetetlen álomszerű élményben lesz része az embernek, amolyan Lynch félében.
A majdnem 3 órás mozi Lynch szavaival élve egy bajbajutott nőről szól. A nyitójelenetben egy férfit és egy nőt látunk, amint egy hotel folyosójáról belépnek a bérelt szobájukba. Az arcuk digitálisan el van mosva, lengyelül beszélnek. A férfi megkéri a nőt, hogy vetkőzzön le, aki ezt rutinosan meg is teszi, valószínűleg egy prostituáltról van szó. Ezután egy másik hotelszobát látunk, ahol egy fiatal lány ül magányosan és könnyeivel küzd. Közben a tévében egy furcsa családi sorozat megy: egy lerobbant szobában 3 „nyúlember” ül és beszélget. A dialógusok rendkívül rövidek és látszólag összefüggéstelenek, valamiféle titokról van szó, időnként pedig bejátszott közönségnevetés hallatszik. Az ajtón kopogás hallatszik, erre a férfi nyúl nyit ajtót, de nincs mögötte senki. Mikor kilép az ajtón, becsukódik mögötte az ajtó és egy furcsa szobában találja magát. Itt néhány férfi beszélget lengyelül, folyton a Do you understand? (Érted?) mondat különféle variációit ismétlik.
A valódi történet a következő jelenettel kezdődik, ahol a Lynch filmekből már jól ismert Grace Zabriskie tűnik fel, mégpedig egy zilált külsejű, láthatóan zavarodott állapotú nő szerepében. A nő egy hatalmas villa ajtajához igyekszik, ahol egy komornyik nyit ajtót. Kiderül, azért jött, hogy üdvözölje a ház úrnőjét, hiszen most költözött a szomszédba. A ház úrnője Nikki Grace (Laura Dern – szintén megszokott Lynch-filmszereplő), aki egy hollywoodi színésznő. Rendkívül gazdag férfihez ment hozzá, aki mellett azonban boldogtalan, ráadásul jó ideje nem is kapott szerepet. A most érkezett öreg nő igen furcsa dolgokat mond neki, melyre nagyon oda kell figyelnünk, hisz az egész film érthetetlen történéseire ő adja meg rejtve a magyarázatot. Gratulál az újonnan kapott szerepéhez. Nikki hiába mondja, hogy még nem kapta meg a szerepet, csak szeretné, a nő állítja, hogy már megkapta. Ezután a filmbéli szörnyű gyilkosságról beszél és figyelmezteti Nikkit, mintha csak a jövőbe látna. Végül egy heverőre mutat és megjósolja, hogy másnap Nikki pontosan ott fog ülni. Másnap valóban épp ott ül, mikor telefonon értesítik, hogy megkapta a hőn áhított szerepet. A romantikus film, melynek női főszereplőjeként végre visszajuthat a csúcsra az On High With Blue Tomorrows címet viseli, filmbéli partnere pedig Devon Berk (Justin Theroux – szintén egy Lynch által kedvelt színész). Az első nap a rendező, Kingsley Stewart (Jeremy Irons) és a producer elmondja a két főszereplőnek, hogy a film, melyet forgatni fognak egy eredetileg lengyel film remake-je lesz. Azt a filmet azonban nem fejezték be, ugyanis a két főszereplőt brutálisan meggyilkolták, ezért úgy is emlegetik, mint az elátkozott forgatókönyvet. Nikkit és Devont nem izgatja ez, hiszen mindkettejüknek nagy lehetőségnek tűnik ez a film. A forgatás alatt azonban egyre furcsább dolgok történnek: a filmbéli jelenetek és a valós történések az elején még jól elkülönülnek, hamarosan azonban ez a határ kezd elmosódni…
A film innentől álomszerűvé, végül pedig rémálomszerűvé válik. Eleinte nem tudjuk eldönteni, hogy mi történik a forgatáson és mi a valóságban, mert a két főszereplő titokban egymásba szeret és Nikki lassan azonosul szerepével, Susannal, később azonban már teljesen elveszünk a megkevert idő és tér Lynch által állított labirintusában.
A történetről írottakat végigolvasva nyilván látszik, hogy ez nem egy tipikus multiplexes mozi, hanem egy szürrealisztikus, kísérleti, ha úgy tetszik művészfilm. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, vagy a moziban szándékozik megpuhítani egy leányzó szívét, az ne ezt válassza. Azoknak viszont nagyon is tanácsolni tudom a film megtekintését, akik ismerik David Lynch munkásságát és tudják, hogy mit kell várni egy ilyen filmtől, ugyanis az INLAND EMPIRE (Lynch külön kérése, hogy a címet csupa nagybetűvel írjuk) a rendező minden bizonnyal legjobb munkája. Külön érdekesség, hogy a mozi nem a klasszikus film technológiával készült, hanem teljes egészében digital video-val, egészen pontosan egy Sony DSR-PD150-el. Ez és a forgatás munkamenete különös, ócska hatást kelt. Lynch azonban remekül használta ki a digital video előnyeit és elképesztő hatást tudott elérni a fény-árnyék hatásokkal. Valóban olyan érzésünk van a film alatt, mintha nem is a vásznon néznénk mindezt, hanem a saját rémálmunkat élnénk meg. Engem a film sötét hangulatú vége felé nemegyszer kirázott a hideg.
A forgatásról egyébként lehetett hallani néhány érdekes információt. Az egész procedúra mintegy két és fél évig tartott és jobbára független jelenetekből áll össze egy egésszé. Olvastam egy történetet, ami arról szólt, hogy a történet íróját felhívta egy barátja hollywoodból, hogy jelenetekhez keresnek helyszíneket és megengedi-e, hogy használják az ő lakását. Ebbe beleegyezett és igencsak meglepődött, mikor pár nap múlva megjelent ajtajában David Lynch, Laura Dern, egy lengyel színésznő, mindössze minimális felszereléssel és az említett kamerával. Mivel épp átalakítás alatt volt az egyik szoba, azt teljesen Lynchre bízta, rendezze csak át tetszése szerint. Végül is egy rövid jelenetet vettek fel, ahol a lengyel lány a földön feküdt, a főszereplő Laura Dern pedig háttal a falnak támaszkodott. Lynch a felvétel után elmondta, hogy pusztán csak kísérletezik, nem tudja, hogy felhasználja-e valaha ezt az anyagot. Mindenesetre évekkel később ez a jelenet is belekerült a legújabb filmjébe. A tudatosan forgatott jelenetek mellé bekerültek ilyenek is, de a nyúlemberes tévéműsor vissza-vissza térő részletei Lynch egy mini sorozatából, a Rabbits-ből lett egy az egyben kivéve. Ebben az egyik nyúl hangja egyébként Naomi Watts. A mini sorozat pedig görbe tükröt állít az úgynevezett Situation Comedy-k elé (azaz a Rém rendes család stílusú egy szobában játszódó komédiasorozatok, ahol a poénok után bevágnak nevetést és tapsot), itt ugyanis ugyanaz történik: bevágott nevetések között semmi értelmes.
Lynch egy eddig számára is ismeretlen módszerrel forgatott. Nem volt kész forgatókönyv, mindig csak a következőnapi jeleneteket írta meg, így a színészek is rendszerint csak az aznapi szövegeket kapták kézhez. A forgatás közben maga Lynch sem tudta pontosan, hogy hol lesz vége, nem beszélve a színészekről, akik a velencei filmfesztiválon történt bemutató után elárulták, hogy legtöbbször nekik sem volt fogalmuk arról, hogy mit is játszanak, pusztán követték Lynch utasításait.
A filmben hatalmas szerepet kapott Laura Dern, szinte folyamatosan a képen van, nem is csoda, hogy társ-producere lett az INLAND EMPIRE-nek. Szerepében hatalmasat alakít, állítólag teljesen szabadkezet kapott ezen a téren. Lynch egyébként szerette volna, ha jelölik Laura Dernt 2006 legjobb női főszereplőjének az Academy Awards-on, de végül ez nem történt meg, számomra érthetetlen módon. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy cikkünk tárgya nem volt agyonreklámozva, mint a rengeteg túl hype-olt amerikai film. Az INLAND EMPIRE csak szép csendben jött, mint az összes többi Lynch film is tette annak idején és szép csöndben nyert 2 díjat és 5 jelölést. Lynch egyébként a maga módján reklámozta a filmet: kiült kampányolni Laura Dern jelölése mellett a Hollywood Boulevard egyik padjára egy tehén társaságában, pontosan az új filmjének plakátja mellé. Természetesen a plakáton olvasató „Az INLAND EMPIRE nem jöhetett volna létre sajt nélkül” szöveg mellett ezen furcsa cselekedeten sokan meglepődtek, de Lynch barátságosan fogadott minden érdeklődő járókelőt, arra kérdésre pedig, hogy mit keres itt a tehén, azt válaszolta, hogy a sajt tejből készül.
A film címéül Lynch már-már szokásához híven a forgatás helyszínét választotta (noha jókora részét Lengyelországban forgatták helyi színészekkel), Inland Empire-nek nevezik Dél-Kalifornia egy részét, amelynek manapság az egyik legnagyobb jellegzetessége a fölötte szabad szemmel is jól látható szmogfelhő.
A francia StudioCanal-tól David Lynch teljes szabadkezet kapott a forgalmazás minden területén. Így például a már készülő DVD változatot is saját elképzelése szerint alakítja: nem lesz a megszokott jelenetválasztó funkció, csak egyben lehet megnézni a filmet, ellenben kapunk 90 percnyi kimaradt jeleneteket. Személy szerint nagyon várom a DVD-t is, mert a mellé már csak egy üveg jó bor kell, megvárni az estét és felejthetetlen álomszerű élményben lesz része az embernek, amolyan Lynch félében.
Rendezte: David Lynch
Írta: David Lynch
Zene: David Lynch
Föszereplők: Laura Dern, Justin Theroux, Jeremy Irons
Imdb értékelés: 7.8
Saját értékelés: 9.0
Írta: David Lynch
Zene: David Lynch
Föszereplők: Laura Dern, Justin Theroux, Jeremy Irons
Imdb értékelés: 7.8
Saját értékelés: 9.0
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.