Már Nem Lakunk Itt

A Már nem lakunk itt egy elgondolkodtató film, kevés extrával, de érdekes és örökérvényű mondanivalóval. Andre Dubus, amerikai író novellái alapján készült, Larry Gross pedig a 2004-es Sundance Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyvnek járó díjat kapta meg ezért a munkájáért.

Az alapszituáció akár elcsépelt is lehetne. Adott két kissé sznob házaspár, ahol a felek, egymás társaival házasságtörést követnek el. A helyzet mindenki számára nyilvánvaló, vagy legalábbis sejthető, mégis bájolognak és hízelegnek egymásnak. Jack, legjobb barátja, Hank feleségével folytat viszonyt, később pedig Hank és Terry is egymásba gabalyodnak.


Jack szerepében Mark Ruffalo látható, aki az Azt beszélik… című filmben Jennifer Aniston, míg a Hirtelen 30-ban Jennifer Garner partnereként szerepelt. Hank szerepét pedig az a Peter Krause alakítja, akit a Sírhant művekben nyújtott játékáért Emmy-, és Golden Globe – díjra is jelöltek.  Jack és Hank legjobb barátok, mindketten fogékonyak az irodalom, a művészetek iránt. Ugyanakkor ellentétes jellemek is. Jack zaklatott, nem tud változásban, hazugságban élni. Hank pedig nyugodt és beletörődő, az élete egy nagy színjáték. Jack szenvedélyeinek rabságában él: ahogy a cigitől, úgy Edithtől sem tud szabadulni. Hank életének viszont a szerelem nem alapvető része, számára a szexualitásnak sokkal nagyobb szerepe van.


A két női alakot is neves színésznők alakítják. Edith szerepében  a King Kong, A kör, vagy a Maradj! című filmekből jól ismert Naomi Wattson látható. Terryt Pedig a kétszeres Golden Globe – díjas Laura Dern testesíti meg.  Az ő személyiségük is teljesen különbözik. Terry szétszórt, kissé rendetlen, s rendkívül bizonytalan, Edith viszont maga a megtestesült elegancia, kifinomultság. Ő a luxus.


Éppen Edith ad egy lehetséges választ a film alapvető kérdésére, hogy vannak e morális szabályai a házasságtörésnek. Ő ezt mondja: „A házasságtörésnek is van erkölcse.”  De  kérdés mindvégig nyitott marad. Két ember egymásra talál, talán szeretik egymást, talán csak szabadulni akarnak börtönükből. Jack azt mondja: „Az állatkert lehangoló hely.” Hiszen ott bezártságban élnek az állatok, nem menekülhetnek, és nemcsak a külvilág, de az ösztöneik elől is elzártak, akárcsak Edith és Jack. Persze felmerülhet a kérdés: Nem ők választották ezt a helyzetet? És miért nem változtatnak rajta, hiszen joguk van hozzá? Bármikor „szabadulhatnának”.


Edith megteszi: elhagyja a férjét, de nem Jack miatt, nem a hűtlenség ténye miatt. Az igazi ok az, hogy már régen menekülni akar, de csak most nyílik rá lehetősége. Azonban Jack a feleségével marad; nem a gyerekek, vagy Terry miatt. Akkor mégis miért? Miért nem kezd új életet Edithtel?


„Azt szeretem, akivel viszonyom van.” - mondja Edith. Titkos kapcsolatuk a szabadság egy formája volt.  A szerelem a házasságban megromolhat, miközben egy, a világ és az emberek elől elrejtett románc édesebb, izgalmasabb, szenvedélyesebb lehet, mert bűn, mert kaland. Ha Edith és Terry összekötnék az életüket, akkor meglehet, hogy kapcsolatuk ugyanarra a sorsra jutna, mint házasságaik. Hiszen tudjuk, hogy Jack is szerette egykor nejét, és néha úgy gondolja, hogy talán még most is szeretné, ha nem vette volna feleségül. Ezt ő így fogalmazza meg: „Fantasztikus. Csak nem kellett volna hozzám jönnie.”


Számomra a film egyik legérdekesebb paradoxonja az az ellentét, ami szerelem és a házasság fogalma között húzódik. Hank szemrehányást tesz barátjának, mert hibának tartja, hogy barátja nem tud olyan nővel lefeküdni, akit nem szeret. Azt is tudja, hogy pont ezért Jack és Terry között már rég nincsen szexuális kapcsolat. Így kissé nyersen ezt mondja barátjának: „Dugj meg valakit, akit nem szeretsz!” És próbálja meggyőzni ezzel arról, hogy egy ilyen kapcsolat is mennyire általános. Az iróniája az egésznek az, hogy beszélgetésük után mindketten a feleségükkel szeretkeznek.


A hűség és hűtlenség egyébként gyakori témája a filmiparnak. Gondoljunk csak a Richard Gere főszereplésével készült A hűtlen című filmre. Vagy Claude Chabrol  A hűtlen asszonyok című nagysikerű művére. Hogy miért ilyen közkedvelt a téma? Dr. Túri Zoltán az Elle 2006/11. számában így nyilatkozott a témával kapcsolatban, amely egyben az előző kérdésre is válasz lehet: „ A hűség vagy a hűtlenség jóval előbb elkezdődik egy emberben, mint gondolnánk, mondhatni mélyen benne van a gondolatainkban, a zsigereinkben…”  Érzelmek, szex, harag, szerelem, bosszú és szenvedés egyszerre vannak tehát jelen egy ilyen témával foglalkozó alkotásban.


Annak ellenére, hogy a film legtöbb allegorikus képe kellemes, megható, mégis pontosan e miatt a képszerűség miatt válik néhol kissé vontatottá a történet. Egyes részek, csak a „töltelék” szerepét kapják, ami még önmagában nem is lenne akkora probléma. Az igazi nagy baj az, hogy ezek a részek valóban rendkívül unalmasak. Azt gondolom azonban, hogy egyszer érdemes megnézni a filmet, az erkölcsi mondanivalója, a morális kérdései, és a hangulatos képei miatt. Azonban mivel nem elég expresszív a film, a felejthető kategóriába sorolható.