Macskafogó 2: A Sátán Macskája

Szerintem senkinek se kell bemutatnom a híres Macskafogó című magyar rajzfilmet, melyet Ternovszky Béla rendezett 1986-ban. Nagyon régen volt, az olvasók közül sokan nem lehettek ott a bemutatón és az utána követő években, miközben a film meghódította a világot Cat City néven.

Sajnos én sem születtem még meg az idő tájt, viszont a későbbi években bepótoltam az élményt videokazettán, majd mostanában DVD-n is. Aki nem ismerné az első részt (amely elengedhetetlen a második rész megtekintése előtt, szóval irány kikölcsönözni), azoknak most pár sorban felvázolnám mi történt az első részben.


Az X bolygón járunk, ahol a macskák és egerek háborút vívnak, melyben a bundás bagázs köszönhetően technikai fejlettségének a rágcsálók teljes kiirtását tervezi. Nick Grabowskit, az Intermouse visszavonult ügynökét hívják segítségül, hogy felkeresse a híres Fushimishi professzort. A professzor találmányával (melyet Macskafogónak neveztek el) sikeresen visszavághatnának tejlefetyelő ellenfeleiknek.


Az első rész tökéletes mintapéldája minden rajzfilmesnek, hogyan kell igazán hangulatos és remek egészestés rajzfilmet készteni 3D alkalmazása nélkül. Nem volt semmi zöld ogre vagy szuper család. Egyszerű hétköznapi emberként viselkedő egerek és macskák viszont annál több. A humor egyszerűen tökéletes volt, a filmen nem csak a gyermekek kacaghattak jót, hanem szüleik is, hiszen sok egyértelmű szóvicce mellett rejtett komikumot és kiparodizálást is magába foglalt.


A film annyira hatalmas siker lett akkoriban Magyarországon, hogy az év közönség- és sajtó díjai mind náluk landoltak. Meglepő lesz sokak számára, viszont a film vetítése után lett a pub szó használatos idehaza is. Persze társasjáték és képregények sokasága is ellepte a marketing piacot, hogy mindenki hasznot húzzon a sikerből – de többnyire nem sok sikerrel.


A folytatásra 21 évet kellett várnunk. A bejelentést követő hónapokban sokan nagyon várták már a film megjelenését. A másik réteg eközben reszketve gondolt arra, hogy vajon képes lesz-e megismételni a sikert a film. Én személy szerint mindkét oldal tagjaként néztem meg a filmet, így maga a cikkem is kicsit kétoldali lett ezúttal. Hiszen nem kerülheti el (hiába cikkíró), hogy saját nacionalista érzelmei ne nyilvánuljanak meg egy magyarok által készített film közben.


A sztoriról röviden annyit, hogy egy afrikai dzsungelben izolálódott macskatörzs segítséget hív az alvilágból egy Moloch nevű szellem-démon macska megidézésével, aki a pokol alvezére. Moloch ijesztően jól néz ki, jó a hangja, és emellett ritka jó fej is. Ekkor fogják el Stanley-t, az újságíróegeret, ő egy kicsit halovány figura, valamint feltűnik még Torzon, a dzsungel fia, aki egyébként egy borz. Torzon-t remekül eltalálták, nagyon hangulatos karakter és a szövege se semmi. Szerepelnek ezen kívül néhány jelenetben az időközben némi súlyfeleslegre is szert tett patkányok, akik semmit sem változtak viselkedésükben az első rész óta.


A megjelenése elég csinos a filmnek, és van pár hangulatos jelenet is, melyet biztosan nem felejtek el egy darabig. Ilyen jelenet Moloch megjelenése, vagy a hatalmas egér sereg felvonulása, mely végeláthatatlan sorokban vonul a háborúba. A 3D és rajzfilmes hatás keverésével viszont volt egy kis gondom. A Macskafogó 2 nevű robot annyira profin volt leanimálva, hogy majdnem lefordultam a székről, azon is elgondolkoztam, hogy őrjöngve kirontok a mozi teremből. Kísérőim meggyőztek, hogy maradjak azért még.


Persze nem a megjelentés miatt szeretjük igazán a Macskafogót, hanem kifinomult és intellektuális humora miatt. Nos, itt mintha az egészet kidobták volna, és egy összecsapott forgatókönyv kíséretében meghívták volna a Fábry show humoristáit (előre tisztelet a kivételnek), hogy pár elsőre poénos szöveget gyártsanak a szereplőknek, olyanokat, melyek a film végére már csömör undort váltanak ki az emberből. Nem azt mondom, hogy nem humoros a mostani rész… csak túlságosan humorosnak szánták a filmet. Egyszerűen néha nagyon rosszul esett ahogyan meggyalázzák az első részt ilyen téren. A teremben ülő gyerekek jót kacagtak a szereplők bolondozásán, így gondolom, lehet a poénok szellemi szintjét emelték (illetve csökkentették) az ő szintjükre ezúttal.


Nem azt mondom, hogy szörnyű film (az első részhez képest nagyon az), viszont egyszer nézhető alkotásnak sikerült, mely nem igazán fog tetszeni a rajongóknak. Hiába van sok jó jelenet és remek szinkron, ha a film felét azzal töltjük el, hogy ásítozva próbáljuk szemeinket nyitva tartani. A megtekintést ezek ellenére ajánlom. Ezzel a cselekedetünkkel, ahhoz járulunk hozzá, hogy talán a jövőben megkapjuk azt az igazi folytatást, amire igazán várunk.