Hipervándor

Gondolván egyet beültem a Hipervándor című filmre, melynek főhősét Hayden „Anakin” Christensen, míg a főgonoszát a mostanában gyakorta pocsék filmekben játszó Samuel L. Jackson alakítja.

A rendezőket már külön a posztereken a legnagyobb betűmérettel reklámozták be: Doug Lima. Nem csoda, hiszen a remek Bourne trilógiát és a Mr. és Mrs. Smith-t is neki köszönhetjük többnyire. Viszont, ha megemlítettük a rendezőt és a főszereplőket, akkor illik a forgatókönyvírót is megemlíteni, aki nem más, mint David S. Goyer, akinek olyan pocsék sztorit sikerült korábban összehoznia, mint a Szellemlovas (természetesen itt a filmről van szó).


Az alapötlet, pedig nem rossz. Vannak ugyanis páran a világon, akik képesek teleportálni a világ különböző pontjaira, ha az adott helyen jártak vagy legalábbis látásból ismerik. A főszereplőnk fiatalabb korában éled föl ez a képesség, majd neki is áll világhódító körútjának. Egyik pillanatban Angliában szed föl egy macát a pubban, majd pár órával később szörföl a világ másik felén. Eközben egy vallásos csoport, akik Paladinoknak hívják, magukat folyamatosan üldözik ezeket a személyeket. Ez mind jó, de ezek nem adják el önmagában a filmet, mivel a többi része pocsék lett.


Háttérsztori szinten ennyire hátrányos filmet soha életemben nem láttam még. Vannak ugyebár a Paladinok, akikről azt tudjuk meg, hogy középkor óta vadásznak és Isten igéjét hirdetik. A Vándorokról, pedig csak azt tudjuk, hogy vannak és üldözik őket. Igazából sok popcorn filmben ez sem gáz, de itt nincs egy igazán izgalmas jelent vagy párbeszéd. Annyira leegyszerűsítettek mindent a készítők, hogy néhol makognak egymással a szereplők. Két korrekt dolog volt a filmben csupán: változatos helyszínek és remek vizuális effektek. „Anakin” és társai sem remekeltek valami remekül szerepeikben, mintha tudták volna előre, hogy ez a mű nem érdemel meg semmi komoly erőfeszítést.


A szerelmes pár vívódása elég „tini vígjátékosra” sikerült. Az elején a fiú titkolja vonzalmát, amit persze a lány sejt. Majd egy kis bátorságot vesz magán hősünk és randira hívja Rómába szeretett nőjét. Ezután a paladinok első támadása után a vándor rádöbben, hogy ezt nem folytathatja tovább és elzavarja szerelmét. Végül túszul ejtik őt és főhősünk egyetlen célja, hogy megmentse őt. Habár a remény egy kis szikrája itt-ott felvillan pozitívumok terén, ám ezt elmossa a negatívumok áradata.


A filmben szereplő „mellék vándor” sem valami meggyőző, habár sokkal élettel telibb, mint a „fő” vándor. Talán egyedül az őt alakító Jamie Bell az, aki életet lehel a filmbe, mint tapasztalt utazó. Remek trükköket vet be ellenfelei ellen, melyek a film leglátványosabb jelenetei közé tartozik. A filmet talán a jövőben, miatta érdemes lesz kiváltani egy szombat délutáni unalom ölés céljából. Más különben nem ajánlom.


Összességében a film nagyon gyenge lett. Nem szeretem az ilyen nagyon beígért és várományos filmeket lehúzni, de nem lenne igazságos azokkal szemben, akik egy jó film miatt ülnek be a moziba. 2008-as év első csalódásaként könyveltem el a filmet, melynek a vége sincsen lezárva. Reménykedem benne, hogy a készítők nem terveznek ebből is trilógiát, ha mégis akkor ennél jobban kell teljesíteniük. Számomra a film csupán egy átlagon aluli popcorn film lett, mely nem nyújt semmiféle intellektuális humort vagy elgondolkoztató dolgokat.