Wall-E

Emlékszem sok-sok hónappal ezelőtt átugrottam a bátyámhoz, leültünk a PS3 elé, ő csak annyit mondott, hogy ezt látnod kell. Felizzott a trailer, és én ekkor találkoztam először azzal az élménnyel, amit a Wall-E nyújtani tud kicsiknek és nagyoknak.

Aki látta már a bemutatókat, tudja miről beszélek. Hölgyeim és uraim, gyerekek és felnőttek, a Pixar Animations bemutatja legújabb mesterművét! Régóta nem volt már erre példa, de a premier napján ültem be a moziba és hála a Westendes Palace-nak, a digitális változathoz volt szerencsém. Sokszor néztem már meg filmeket ilyen minőségben, de Pixar mesét még sosem. Hát kérem szépen az élményt egyszerűen lehetetlen elmesélni. Ennél már csak az otthoni Full HDs mozizás lehet jobb, de arra még várni kell kicsikét.


WALL-E-t (Waste Allocation Load Lifter Earth-Class, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy szemetet mozgató és begyűjtő földi osztályú robot) ezt az imádnivaló kis robotot gondolom senkinek sem kell bemutatni. Ő képviseli mindazt, amit az emberiség már teljesen elvesztett önmagából: szeretetet, odaadást, önfeláldozást, szolgálatkészséget és még sorolhatnám a jó tulajdonságait, mert rossz az egy sincsen. A sors fintorának köszönhetően ő a föld egyetlen lakosa, és annak ellenére, hogy mennyire lenyűgöző egyéniség, nagyon magányos szegénykém. Csupán 700 évet kell várnia arra, hogy egy az emberiség által leküldött szondarobottal találkozhasson, EVE (Extra-terrestrial Vegetation Evaluator, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy földönkívüli növények értékének elemzője) személyében. Nem is csoda, hogy rögtön „szerelembe” esik tőle. Persze ahogyan az lenni szokott, egyetlen „kapcsolat” sem indul valami könnyen, de kellő kitartással mindent el lehet érni. Igen jól olvastátok, ahogyan az lenni szokott, a Pixar ismételten fantasztikus személyiséggel ruházta fel szereplőit és egy pillanatig sem fogjuk furcsának, vagy kellemetlennek tartani a két kis robot közti „románcot”.


Természetesen a film előtt amolyan jól megszokott hagyományként, ismételten megtekinthetünk egy ugyancsak zseniálisra sikeredett rövid történetet a nyusziról, aki nagyon éhes, és a mágusról, aki csak a saját produkciójával foglalkozik. Ezek után már pont olyan hangulatban leszünk, amit a készítők elvártak tőlünk. Többek között ezek a kisfilmek is hozzájárulnak ahhoz a hihetetlen sikerszériához, amit ma már nyugodtan nevezhetünk akár a „Pixar jelenségnek” is. Természetesen a film olyan lélegzetelállító látványvilággal rendelkezik, hogy ehhez még hozzászokni is nehéz. Újra és újra le fog esni az állunk, miközben időnként hatalmasakat kacagunk, majd néha akár még egy-egy kövér könnycseppet is ejthetünk a történet nyomonkövetése közben, és az egyetlen dolog ami kizökkenthet minket ebből a csodálatos történetből az a vége lesz. Mert sajnos csak 98 perces, annak ellenére, hogy órákon keresztül képesek lennék nézni. Szerintem nagyon sokan fogják velem együtt úgy érezni, hogy ezt bizony most azonnal megnézném még egyszer.


Manapság, mikor beülünk egy filmre, valljuk be nem számíthatunk túl sok jóra. A készítők mindent megtesznek annak érdekében, hogy féljünk, szerelmesek legyünk, vagy hihetetlen látványorgiában legyen részünk, de igazából ennél több nem fog történni velünk. Kijövünk a moziból, úgy érezzük, hogy jót szórakoztunk aztán fél óra múlva már ugyanazt az életet éljük, mint korábban, nem volt ránk semmilyen hatással az a 1.350 forint. Másnapra már azt is elfelejtjük, hogy hol voltunk előző este. Néha persze ér minket kisebb-nagyobb meglepetés, de erre csak nagyon kevesen képesek. A Pixar Animations szorgalmas, jó munkás embereinek pontosan ez a célja, és valahogy mindig el tudják érni a kívánt hatást. Teljesen mindegy, hogy kik a főszereplők, szerintem ők még egy WC pumpának is képesek lennének akkora lelket és személyiséget adni, hogy évekig csak róla beszélnénk. A WALL-E pontosan ezt teszi velünk. Kijövünk a teremből és azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, nevetnénk és sírnánk is egyszerre, órákig tudunk beszélgetni a  történtekről, a meglepően mély és komoly mondanivalóról. Fantasztikus élményben lesz részünk, ez nem vitás.


Bátran ajánlom mindenkinek ezt a csodálatos történetet. Felnőtteknek és gyerekeknek, pároknak és barátoknak, férfiaknak és nőknek egyaránt. Hihetetlen látvánnyal, zenével, mondanivalóval, kidolgozott karakterekkel, rengeteg meglepetéssel fog találkozni az, aki megnézi, és aki megteszi szerintem egyet fog érteni velem abban, hogy ilyen sok pontot adtam rá. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a Pixar ennél jobbat is fog még készíteni, de mivel évről évre csak egyre jobbak lesznek, ezért kíváncsian várom, hogy mekkora spiritusz van még bennük. Bravó Pixar, tapsvihart és virágözönt nekik!