Valkűr

Közeleg a háború vége, a német hazafiak többsége tisztában van vele, hogy innentől fogva már semmi értelme ennek az esztelen harcnak, testvéreik mészárlásának. Meg kéne, hogy adják magukat!

Hitler sosem adja fel, az őrülettől elködösödött fanatizmussal akarja folytatni a háborút, egészen az utolsó ember elvesztéséig. Egy politikusokból és magas rangú tisztekből álló csoport azt tervezi, hogy merényletet követ el a Vezér ellen és ezzel egy időben visszafoglalják Németországot a németeknek. A terv jónak bizonyult, viszont rengeteg volt a buktató. Majdnem sikerrel is jártak, de csak majdnem…


Emlékszem, annak idején nem éreztem át a súlyát ennek a hatalmas dolognak, de én pont abba a generációba tartoztam akik általános 8. osztályában élték meg a rendszerváltást. Namost ez konkrétan azt jelentette, hogy a félév elején megvásárolt tankönyvet ki kellett dobni a kukába és meg kellett venni a teljesen új, pár hete megírt tankönyvet. Érdekes módon, annak ellenére, hogy ez egy megreformált tanrendet tartalmazott, se tanultunk azokról a dolgokról amit ez a film feldolgozott. Csak a második világháború nagy kedvelői és szakértői tudtak arról, hogy létezett egy ember, egy igazi hős és a mellette álló maroknyi csapat, aki megpróbálkoztak a lehetetlennel és majdnem sikerrel jártak.


Örömmel tapasztalom azt a mai világban, hogy lassan, nagyon óvatosan, de biztos úton haladva kezdjük megismerni a német oldalt is ebben a pokoli háborúban. Sosem gondoltam volna, hogy mondjuk egy Call of Duty World at Warban, németekkel lehet majd harcolni. Vagy hogy eljön az ideje annak, hogy a mai fiatalok is megismerkedhessenek ezzel a hihetetlen történettel, melyből kiderül, hogy a német hadsereg (a Wermacht), egészen mást jelentett mint a fanatikus náci SS. Rengetegen voltak, akik az életükkel fizetve megpróbálták megölni Hitlert. Nagyjából 15 ilyen alkalmat tartanak számon, de az is lehet, hogy sokkal több ilyen eset volt.


Bryan Singer idáig legfőképpen sikeres akciófilmeket rendezett (X-Men), igazán kemény fába vágta a fejszéjét amikor megpróbálkozott ezzel a kényes témával. Úgy gondolom, hogy Tom Cruise remek választás volt erre a szerepre. Ő tipikusan az a színész, akinek rengeteg időre volt szüksége ahhoz, hogy kibújjon a szépfiú szerepből és megtanulja a színészkedés minden csínját-bínját. Ebben a szerepben már egy igazán érett férfit és egyéniséget fogunk látni, aki hihetetlen fegyelemmel és tartással viseli azokat a borzalmakat, amik vele történtek. Claus von Stauffenberg egy igazi hős volt, idáig csak a németek számára, de most már remélem az egész világnak ez lesz a véleménye róla. Vérfagyasztó volt megtapasztalni azt, hogy milyen hihetetlen bátorságot és önfeláldozást tanúsítva sikerült nekik majdnem véghezvinni ezt az egész hatalomátvételt. Nem sokon múlott az, hogy véget vessenek ennek a szörnyű háborúnak.


Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy a Valkűr nem egy akciófilm. Hébe-hóba lesznek benne látványos jelenetek és egy rövid csatának is a szemtanúi lehetünk majd. De valójában ez egy nagyon komoly dráma, aminek minden egyes percét izgalommal fogjuk végigkövetni, annak ellenére, hogy tudjuk az elkerülhetetlen minden egyes perccel közeledik. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy az írásos szövegek és háttérbeszédek a filmben eredeti német nyelven voltak megfogalmazva. Ezen kívül, a rendezőnek - nem tudom hogyan - el sikerült érnie azt a hatást, mintha egy német filmet néznénk. Bizonyára mindenkinek ismerős az ilyen filmre jellemző látványvilág és színészi alakítás, ami itt is tökéletesen vissza fog köszönni. Persze ez nem megy majd az élmény rovására, mert egy igazán minőségi, megható történelmi filmmel lesz dolga minden kedves mozilátogatónak.


A Valkűr nem fog a kedvenc filmjeink közé tartozni. Azt sem hiszem, hogy egynél többször meg akarja majd bárki is nézni. De tény, hogy nem szabad kihagyni. Mindenképpen látni kell és megtapasztalni, hogy rengetegen voltak a németek között, akik nem akarták ezt a háborút. A legmeghatóbb az egészben, hogy ezek mind magas pozícióban lévő emberek voltak, akik Németország szentségét és függetlenségét tartották a legfontosabbnak a világon. Sajnálatos és szomorú tény az, hogy a nép többségét teljesen el sikerült kábítania Hitlernek. Megtekintését erősen ajánlom mindenkinek, akit érdekel a történelem nem fog benne csalódni.