Becstelen Brigantyk

A második világháború nagyban zajlik, a németek teljesen felforgatták bolygónk békességét, borzalmasabbnál borzalmasabb cselekedeteket visznek véghez, melyre csak egy megfelelő szó létezik: népirtás...

Az amerikaiak nem nézhetik tovább tétlenül ezeket az eseményeket, ezért úgy döntenek, hogy akcióba lépnek. Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) egy különlegesen titkos akcióval lett megbízva, melynek kivitelezése meglehetősen komplikált és hosszadalmas folyamatot igényel. Ehhez válogatottan a legjobb emberekre lesz szüksége, akiknél alapkövetelmény, hogy zsidók legyenek és gyűlöljék a náci rezsimet. A feladatuk ezúttal ugyanis csak egy dolog lesz és semmi más: a nácik irtása. Tekintettel arra, hogy Aldo félig indián, egyfajta pikantériaként fejenként minimum száz skalpot követel meg tőlük és ő egy nagyon, de nagyon akaratos ember, aki mindig megkapja, amit akar. Ekkor születik meg a Becstelen Brigantyk legendája…


Gondolom senkinek sem kell bemutatni jelen korunk egyik legmeghatározóbb filmes egyéniségét; Quentin Tarantinot, aki csupán 31 éves volt mikor a Ponyvaregénnyel berobbant a filmes piacra, ezzel nem kevés jót téve ugyancsak mindenki nagy kedvencének; John Travoltának. Igaz a ’92-es Kutyaszorítóban se volt az a tipikusan elhanyagolható rendezés, de ebből igazából csak később vált kultfilm. Azóta csak úgy röpködtek az évek és bár Quentin sosem volt az a magából csak úgy filmeket köpködő típus, sok-sok olyan produkcióval találkozhattunk, amiben segédkezett egy picit, ezzel feldobva annak minőségét (Tiszta Románc, Született Gyilkosok, Alkonyattól Pirkadatig és a többi). Viszont senkinek sem kell bemutatni az egytől egyig mesteri műveket, amiket neki köszönhettünk, melyekkel alapjaiban reformálta meg a jelenlegi filmes ipart (Négy szoba, Kill Bill, Sin City). De ezúttal valami elképesztően magasra helyezte a mércét maga előtt és a feladatot maximálisan teljesítette is, ahogyan Aldo mondja a film végén:



Ez az idézet - nem csak az én - véleményem szerint Brad Pittre is tökéletesen ráillik, aki ezúttal is tökéletesen eltalálta a rá ruházott szerepet. Igaz a történetben nem ő a főszereplő, de tény, hogy egy nagyon markáns és kulcsszerep volt az övé abban, hogy ez a film sikeressé váljon. Az, ahogyan előadja a minta amerikait, aki annyira törzsgyökeres hazafi, hogy nem győzi hangsúlyozni indián származását. Pedig igazából semmi rézbőrű vonás nincsen benne (pont ez a poén), leginkább csak egy elfuserált Clark Gable paródiának tűnik az alakítása, de az több mint zseniális. Brad tökéletesen megérett erre a szerepre, pontosan neki találták ki és szavak nincsenek rá, mennyire jól csinálja, amit csinál.


Aki azt hitte, hogy ez a mozi egy felhőtlen szórakozást és nevetést ígérő rendezés lesz, egy picit le fog döbbenni, hiszen a Becstelen Brigantyk a valóságban egy mérhetetlenül komoly és igencsak durván tálalt mondanivalóval bíró dráma. Persze ahogyan azt már megszokhattuk, Tarantino szemével látva egy ilyen témát, garantáltak lesznek a rekeszizmot szaggató jelenetek, ahogyan a már-már védjegynek számító színpadi párbeszédek is. Ha viccesen akarnánk megfogalmazni a film műfaját, akkor leginkább egy színházi dráma-komédiának lehetne nevezni, ezzel tökéletesen kimerítve a klasszikus tragédia fogalmát. Egyik pillanatban nevetni fogunk, míg a következőben lesokkolnak minket az elénk tárt szörnyű jelenetek, amik néhol mesteri módon válnak gyönyörűen művészi alkotássá. Nos igen, érezhető, hogy Quentin beérni látszik a feladatra, így közeledve az ötven felé.


Áldott legyen a neve annak a bőrfotelben ülő, kezében kubai szivart ropogtató, magyar filmes nagyembernek, aki végül úgy döntött, hogy felirattal kerüljön a mozikba ez a film. Tekintettel arra, hogy igazából csak olyan 20%-ban hallhatunk angol szöveget, lévén javarészt németül és franciául folynak a dialógusok, meglehetősen agyonlőtték volna az atmoszférát, csináljanak hozzá bármennyire is jó szinkront.


Brad Pitt mellett mindenképpen szót kell ejtenem Christoph Waltzról is, aki Hans Landa német biztonsági főnököt alakítja, nem egyszerűen zseniális módon. Szerény véleményem szerint ő az igazi főszereplője ennek a történetnek, ő az, aki tökéletesen képviseli mindazt, amit a német elnyomás jelentett ezekben a nehéz időkben. Persze lesznek olyan karakterek, akikkel néha rokonszenvezni fogunk, míg a következő pillanatban már gyűlölettel vegyes érzelmeket táplálunk irántuk. Nehéz eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz ebben a filmben, pontosan ettől olyan mestermű, hiszen maga az élet is folyamatosan ilyen helyzeteket produkál nekünk, amikre rögtön rá fogunk ismerni…


Quentin Tarantino legújabb filmje minden szempontból mérföldkőnek számít a mozizás történelmében. Rendkívül kényes a téma, amit választott és még inkább kétséges, illetve megkérdőjelezhető az a mód, ahogyan elénk tárja azt. De tény, hogy nagyon jót fogunk szórakozni rajta és még napokkal később is csak ezeken a képsorokon fog járni az agyunk. Megtekintését mindenki számára kötelezővé teszem, kihagyni főbenjáró bűn! Viszont vigyázat! A gyenge idegzetűek mellé mindenképpen szükség lesz valakire, akihez hozzá lehet bújni!