G-Force: Rágcsávók

Az FBI már túlságosan régóta támogatja anyagilag azt a titkos, kisállatok kiképzésére létrehozott programot, melynek a G-Force nevet adták, de tekintettel arra, hogy idáig semmi konkrét eredményt nem tudtak felmutatni, úgy döntöttek, hogy megszüntetik a kezdeményezést...

Ben (Zach Galifianakis), a csapat kitalálója, egy zseniális állatbarát tudós, aki végső kétségbeesésében engedély nélküli akciót készül végrehajtani. A cél Leonard Saber (Bill Nighy) lehetséges fegyverkereskedőnek a leleplezése, aki háztartási készülékek gyártásával próbálja fedezni magát és a valós céljait. A három tengerimalac kommandósból, egy szuper-intelligens vakondból és egy apró légyből álló csapatnak csak ez az egy dobása marad, hogy bebizonyítsák, igenis érdemes volt rájuk ennyi pénzt és energiát fordítani…


Aki korábban olvasta a film PSP változatáról írt cikkemet, az tudja, hogy mekkorát döbbent az arcom mikor a tesztelésébe fogtam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy filmadaptáció ennyire jól sikerüljön, éppen ezért döntöttem úgy, hogy történjen bármi, én ezt a mozit bizony meg fogom nézni. Sajnos nem állt módomban teljes pompájában, 3D-ben megtekinteni, így utólag már bánom is, de örömmel jelentem be nektek, hogy ismételten nem kellett csalódnom. Jerry Bruckheimer neve mindig is biztosíték volt az igényes, látványos és felhőtlen szórakozást ígérő mozizásra, ami ezúttal sem lesz másképpen.


A történet eleinte talán egy kicsit bugyutának tűnhet, hiszen milyen dolog az, hogy genetikailag kifejlesztett, beszélő tengerimalacok készülnek megmenteni a világot, a legkorszerűbb kütyükkel felfegyverezve és minden vágyuk csupán az, hogy hivatalosan is FBI ügynökök lehessenek. Aztán ahogyan haladunk előre a történetben, teljesen hihető módon tálalva magyarázzák meg nekünk mindezt, olyannyira, hogy még talán képesek is leszünk elhinni, hogy miért ne? Miért ne lehetne ez akár a valóság. Főleg, hogy olyan természetes helyzetekbe kerülnek apró főhőseink, amik időnként még azon is el fognak gondolkodtatni minket, hogy bizony nagyon, de nagyon szomorú sorsa van ezeknek az állatkáknak, még akkor is, ha valóra válik minden álmuk és eljön értük egy család aki végre befogadja őket.


Mondanom sem kell, hogy egy tipikus, vasárnapi egész estés filmhez méltóan bőven lesznek majd szemet kápráztató izgalmas jelenetek, ahogyan vért pezsdítő leginkább R&B muzsikák és természetesen sok-sok poén. A kisállat-kereskedésben lévő jeleneteken egyenesen a széket csapkodtam a nevetéstől. Az ottani három szuper alacsony IQ-val rendelkező kisegér beszólásai frenetikusak, akárcsak a félig hörcsög félig pedig görény – persze a görény vonalat minden erejével tagadja – állatka, akinek a viselkedése teljesen méltó származásához.


A nem emberi főszereplőket félelmetesen élethűen rajzolták meg a készítők, rögtön az első jelenet után tökéletesen elfelejtjük, hogy valójában nincsenek is ott a vásznon. A karakterek nagyon egyedien és aranyosan ki vannak dolgozva. Nem csak külsejükben különböznek, de konkrét személyiséggel rendelkeznek, ezzel sok-sok mosolyt csalva majd az arcunkra. Még a beszélni bár nem tudó, mégis hihetetlen dolgokat produkáló Zümi – aki egyébként egy légy – is saját egyéniséggel rendelkezik, vérbeli profiként viselkedve, de azért származását ő sem tudja megtagadni, tehát az elsődleges cél mindig az ételeken való legyeskedés és azokból való csipegetés.


A G-Force, avagy Rágcsávók (képtelen vagyok megbarátkozni ezzel a borzalmas magyar címmel), minden egyes percében leszögez minket a székünkhöz, hihetetlen látványos jeleneteket felmutatva, rengeteg poénnal megtűzdelve és időnként talán még könnyeket is a szemünkre csalva. Igaz leginkább a fiatalabb korosztálynak készült, de szerintem nem sok olyan szülő vagy idősebb néző lesz, aki megbánná annak a bizonyos mozijegynek az árát. Melegen ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit végre felhőtlenül szeretne szórakozni!