District 9

Húsz évvel ezelőtt, 1990-ben jelentek meg először. Mindenki megdöbbenésére nem valamelyik világváros felett, hanem egy szegénységgel és éhezéssel küszködő afrikai kisváros, Johannesburg égboltján.

Hónapokig nem történt semmi, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy megpróbálnak behatolni a hatalmas lebegő űrhajóba. A látvány, ami ott fogadta őket minden képzeletet felülmúlt. Idegen lények voltak mindenhol, alultáplálva, mocskosan, a halál küszöbén. Az emberiség úgy döntött, hogy lehozza őket onnan, és egy külön részt kerítettek el nekik a városban, amit csak a 9-es körzetnek neveztek el. Húsz év telt el azóta, 2010-et írunk és az emberek türelme fogytában. A mindenfelé garázdálkodó -azóta csak „ráknak” elnevezett- idegen lények viselkedése tűrhetetlen a számunkra, drasztikus lépésekre van szükség. A kifejezetten ezekkel a problémákkal foglalkozó társaság (MNU – Mulit-National United) úgy dönt, hogy áttelepíti a közel 2,5 milliós idegen populációt egy sokkal könnyebben szemmel tartható helyre, ahol talán az a nyomor és mocsok is meg fog szűnni, amiben hívatlan vendégeinknek eddig élnie kellett. Az áttelepítéssel járó kellemetlen feladatokat Wikus Van De Merve (Sharlto Copley) kapja, ez a végtelenül jóhiszemű, naiv férfi, aki még csak nem is sejti milyen szörnyűségek várnak még rá…
 

Peter Jacksont gondolom senkinek sem kell bemutatnom. Ez a zseniális rendező, akit sokan csak jelen generációnk George Lucasának tartanak, mindig is szívén viselte az ifjú, ismeretlen, ámbátor feltűnően tehetséges rendezőpalánták felkarolását. Úgy gondolom, hogy a Johannesburgban születet 30 éves Neillnél jobb emberre nem is kerülhetett volna a választás, aki idáig csupán neves sorozatokban (Stargate SG1, Dark Angel, Smallville) mutathatta meg mit tud. Ezúttal Peter Jackson szárnyai alatt, némi tőkével támogatva, egy olyan, minden szempontból mozit reformáló produktummal örvendeztetett meg minket, ami véleményem szerint hamarosan az egekbe fogja emelni hírnevét.
 

A 9-es körzet első 10-15 percében igazából semmi mást nem fogunk tenni, mint guvadt szemekkel, tátott szájjal nézünk ki a fejünkből. Érdekes lenne egyszer egy rejtett kamerás felvételt megnézni arról, hogyan néz ki a közönség ezen első percek közben. Az ember azt sem tudja hol van, miért vette meg a jegyet erre a filmre, miért vezették ennyire félre a bemutatókkal… már megint. Szóval meglehetősen döbbenetes és formabontó dokumentumfilm-szerű jeleneteknek lehetünk szem- és fültanúi. Leginkább egy eléggé elcsépelt komédiázásnak fogjuk hinni a filmet, de aki ismeri Peter Jackson korábbi munkásságait, az tudni fogja, hogy itt bizony még nagy dolgok fognak történni.  
 

A már-már klasszikusnak számító Blairwitch és a minden szempontból tökéletes Cloverfield iskoláján nevelkedve, Neill és Peter egy sokkolóan tökéletes dokumentumfilmmel indít, meglehetősen abszurd és röhejes képsorokkal, ami pillanatok alatt átvált némi horror elemekkel fűszerezett, leginkább Resident Evilre emlékeztető sokkoló képsorba, majd ezek után szívszorongató drámába megyünk át, ami végül minden Michael Bay-filmet agyon alázó akciózásba torkollik, olyan döbbenetesen tökéletes jelenetekkel és fordulatokkal amikre képtelenség lenne előre számítani. Mikor kijövünk a moziból olyan érzésünk lesz, mintha átment volna rajtunk egy úthenger és igazából azt sem fogjuk tudni hol vagyunk és hogy mi történt velünk. Erre csak egy szó van: zseniális!
 

A teljes ismeretlenségből előrángatott és felemelt Sharlto Copley alakítása egyszerűen döbbenetes. Olyan természetességgel és hihetően alakítja nekünk ezt a szerencsétlen sorsú karaktert, hogy arra szavak nincsenek. Ugyanez mondható el a többi színészről is, akárcsak az audiovizuális effektekről, melyek félelmetesen természetes és élethű élményben fognak minket részesíteni. Olyan érzésünk lesz, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, egy olyan történetet, ami bárkivel megtörténhet, vagy éppenséggel lehet, hogy meg is történt. Észre se fogjuk venni, hogy közel két órát ültünk a moziban és közben még jól is szórakoztunk.
 

Egyszerűen döbbenetes a számomra, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik képesek megreformálni, átalakítani a jelen idők moziját. A 9-es körzet minden szempontból egy mestermű, minden percével hatással van ránk, kategóriáját tekintve besorolhatatlan. Hiszen magában hordozza a legkomolyabb morális kérdésekkel foglalkozó drámai elemeket, akárcsak a hihetetlenül látványos akciófilmek ismérveit is és eközben teljesen olyan érzésünk lesz, mintha a valóságot látnánk. Igaz az idegenek kissé bugyuták, esetlenek, néhol nevetségesek, de egy percig se fog eszünkbe jutni, hogy ők valójában csak egy szuperszámítógéppel lettek a vászonra varázsolva. Összhatásában egy minden szempontból hibátlan filmmel lesz dolga a kedves nézőnek, megtekintését bárkinek melegen ajánlom, talán csak a kisebb korosztálynak kéne kihagynia, mert ők bizony nem fogják értékelni annyira, amennyire megérdemli. Biztos vagyok benne, hogy az Oscar osztáson még sűrűn fogjuk hallani ennek a filmnek a címét…