Halo Legends

Emlékeztek még arra, hogy annak idején mekkora nagy durranás volt, mikor a világ legnagyobb anime készítői a Mátrix egyfajta visszacsatolásaként elkészítették az Animátrixot? És emlékeztek mennyire jól sikerült?

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ezúttal a Halo sem kerülhette el a sorsát a legendává válás dicső útvonalán. Köszöntsétek szeretettel a Halo legendákat.
 

Gondolom senki sem csodálkozik azon, hogy a játékkészítés Mekkájában, az országban ahol az emberek egy éves kortól a halálukig játszanak, az országban ahol a legtöbb csecsemő 10/100-as köldökzsinórral születik, avagy nevén említve Japánban, rengeteg Halo rajongó van. Ez nem is csoda, hiszen talán egyedül ez a játék volt csak képes – az xboxos címek közül - olyan sikereket elkönyvelni magának, ami felveheti a versenyt a legnagyobb playstationös gammákkal. A Halo egy jelenség, a Halo történelmet írt, elérte azt, hogy a kis ferdeszeműek, legyűrve undorukat és büszkeségüket, titokban elmenjenek az üzletbe, és ninja maszkkal az arcukon – nehogy valaki felismerje őket – megvegyék életük első tengerentúli konzoljukat. De ez mind nem volt elég, hiszen az inkognitóban való vásárlást lassan felváltották „a büszkén verem a mellem, hogy én bizony kitoltam a Halo összes részét” beszélgetések, és lassan csak eljutottunk oda, hogy az a bizonyos visszacsatolás, ami a Mátrixszal megtörtént, ezzel a történettel is megtörténjen.
 

Ugyanis a kis szigetország legnagyobb anime rendezői úgy döntöttek, hogy bár a Halo semmilyen szinten nem rendelkezik anime hangulattal, vajon mi lenne akkor, ha ők mégis megajándékoznák a világ összes rajongóját egy ilyennel. A Halo 3 megjelenése óta lassan olyan kezd lenni ez a cím, mint annak idején a Star Wars volt. Szinte minden évben kiadnak egy újabb játékot, és szerencsére egyelőre azt mondhatjuk, hogy mindegyik egy igencsak szép és kövér pirosponttal bővítette ezt az univerzumot, s eddig sikert sikerre halmoztak. Ezúttal azonban nem egy játékkal kedveskedtek nekünk, hanem egy egész éjszakás, összesen hét részből álló anime-csokorral, aminek a híre gondolom nem csak engem döbbentett meg.
 

Külön nagy öröm volt a számomra, hogy a pár hónappal ezelőtt Xbox Live-ra került Halo Waypoint volt olyan kedves, és ha nem is hétről hétre, de havonta legalább kétszer leadott egy-egy részt a hamarosan boltokba kerülő Legendsből. Igaz sajnálatos módon csak és kizárólag szombatonként lehetett őket megtekinteni, és amíg nem volt fent az oldalon részletes heti műsorfüzet – igen már ilyen is van neki –, addig rendszeresen fel kellett „látogatni” nehogy lecsússzunk róla. Én sajnos az első részről lemaradtam, de a másodikat (The Duel) és a harmadikat (The Package) - amit két részre bontottak és két hét alatt adtak le – meg tudtam nézni. Azt kell mondanom, teljesen el voltam ájulva a látottaktól, nem csak azért, mert világ életemben hatalmas anime rajongó voltam, hanem azért is, mert mindkettőből csak úgy sugárzott a profizmus, a játék iránti érdeklődés, szeretet, és ízig-vérig japán volt a javából. A Package-től meg egyenesen letettem az arcom, alig tértem magamhoz, annyira tetszett, hogy szinte kiugrottam a saját bőrömből. Rögtön fel is hívtam minden havert, és kötelezővé tettem nekik a megtekintését, s gondolom nem fogtok csodálkozni azon, hogy még azoknak is tetszett, akik nem valami nagy Halo rajongók.
 

Az animációk grafikája eléggé vegyes, lesznek olyanok, amiket teljesen klasszikus anime stílusban rajzoltak meg, de a Duel például egészen különleges lett, olyan mintha ecsettel festették volna fel egy vászonra, míg a Package elképesztően minőségi számítógépes grafika. De természetesen mindegyik vérbeli anime, a maga érzelmekkel telített és túljátszott japános mivoltával együtt, amit annyira szeretünk. Mint tudjuk, a Halo játékoknál a zene több mint fontos, s ahogyan azt sejteni lehetett Martin ’O Donnelt ismételten nem kérték fel a komponálásra, ami ezúttal nem is olyan nagy baj, hiszen valószínűleg nem tudta volna megteremteni azt a hangulatot, amit ezek a történetek sugallnak felénk. Viszont a japán zeneszerzők alaposan odafigyeltek, hogy a legfontosabb motívumok mindig felismerhetőek legyenek, és tökéletesen megalapozzák velük a szükséges hangulatot. 
 

Nem szeretnék  most belemenni a különböző részek ismertetésébe, hiszen akit érdekel, az úgyis utána tud nézni. Amit igazából tudni kell a Legendsről, hogy mindegyik rész egymástól teljesen független, van amelyik Covenant történetet mesél el nekünk, van olyan, ami a Halo előzményeit dolgozza fel, van egy olyan epizód, amiben még a Halo ODST egyik főszereplője is felbukkan, és természetesen meg fogunk ismerkedni a fiatal, és viszonylag tapasztalatlan Master Chieffel is, s ez a találkozás rendkívül emlékezetes lesz, ezt garantálom. 
 

A Halo Legends megjelenése eredetileg február 9-ére esett volna, de sajnos elcsúsztatták február 16-ára. Elérhető lesz DVD-n és Blu-Rayen is, és természetesen mindkettőből lesznek gyűjtői változatok. Én már csak abban reménykedem, hogy a hazai hatalmas Halo támogatottságnak köszönhetően mi sem fogunk lemaradni erről a csodáról. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az animét, vagy akár csak a Halo játékokat, aki pedig mindkettőt, annak egyenesen kötelezővé teszem a vásárlást!