Shrek a vége, fuss el véle

A csavaros eszéről, és módfelett előnytelen és egyirányú varázsüzleteiről híres Rumpelstiltskin egyszer már majdnem megszerezte „Túl az Óperencián” királyságát...

De aztán jött egy ogre, és megtörte a királylány átkát, ezzel persze teljesen tönkretéve az apró kis gonoszság életét és jövőjét is egyben. Azóta sok minden történt, Shrek (Mike Myers) minden idők legnagyobb hősévé vált, és a jól megérdemelt „boldogan élt, míg meg nem halt” stílusú életét tengette szeretett feleségével, és három pici porontyával. Arra viszont még ő sem számított, hogy ez az élet ennyire unalmas, fárasztó, megterhelő, sokszor szinte fullasztó lesz a számára. Minden nap ugyanolyan, és ő lassan úgy érzi, nem bírja már tovább. Semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy egy napig olyan lehessen minden, mintha meg se mentette volna szerelmét, mikor még féltek tőle az emberek, és akkor dagonyázhatott a sárban, amikor csak akart. Az éppen kukákban turkáló Rumpelstiltskinnek ennél több se kellett, akcióba lépett…
 

Ahogyan azt már korábban a játéktesztemben is írtam, a 2001-es Dreamworksös Shrek teljesen megváltoztatta azt a szüleink által gondosan felépített képet, amit a mesékről és rajzfilmekről addig hittünk. Egészen egyedi és eredeti humorával, a különböző mesékből összeharácsolt szereplőivel mindig tudott valami újat tartogatni a nézők számára. Nem is csoda, hogy három évvel később folytatták, és valami csoda folytán képesek voltak minimum megduplázni a sikereket. Jobb lett, viccesebb, és időnként még meg is hatotta az embert, a végéről nem is beszélve, mely szerintem a mesék történelmének forradalmian eredeti fordulópontja volt. Az ugyancsak három évvel később megjelent harmadik rész azonban -szerény véleményem szerint- meglehetősen pocsékra sikerült. Jól szórakozott rajta az ember, de úgy érzem túlzásba vitték már ezt a mindenki szeret mindenkit, és emellé mindenki családot alapít dolgot, ami egy Shrek kaliberű történetben eléggé rosszul vette ki magát. Sajnos az üzleti életre jellemző módon az emberek mindig úgy emlékeznek egy filmre, ahogyan az befejeződött, tehát ha az utolsó epizód nem volt valami jó, akkor sajnos ez alapján ítélik meg az összes korábbi részt is. A Shrek homályba merült, senki sem akart folytatást, hiszen úgy gondolták, minek?!
 

Gondolom velem együtt mindenki hasonlóan reagált a hírre, mikor kiderült, hogy jön az új rész, ugyancsak három év után, és ezt bizony már hivatalosan is az utolsó eresztésnek tervezik. Jaj ne, már megint egy rókabőr, a végén még teljesen romba döntenek mindent, amit korábban olyan szépen felépítettek. De persze becsületből elmentem megnézni, és érdekes módon pillanatok alatt azon vettem észre magam, hogy teljesen beszippantott a mozi, folyamatosan csak nevettem, és hogy nagyon, de nagyon jól szórakoztam eközben.
 

Eleve az ötlet, hogy bemutatják nekünk azt az igencsak kényes témát, hogy mi történik a hőssel, miután boldogan él, míg meg nem hal. Hogy mennyire lélekölő tud lenni egy család alapítása és felnevelése, s mindez ebbe a mesevilágba öntve már mindenképpen megér egy misét. A Shrek a vége fuss el véle egy alaposan átgondolt, és gondosan felépített sínen megy végig, ahol érdekes módon sose tudja az ember előre, hogy mi fog történni. Nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjek le semmilyen poént előre, de jobb, ha tudjátok; rengeteg előre nem látható meglepetés fog érni titeket.


Az utolsó és egyben befejező rész egyértelműen az alapokhoz nyúl vissza, az első rész receptjei szerint dolgozik. Én legalábbis biztos vagyok benne, hogy ez volt a cél, és szerintem ezt maximálisan teljesíteni is tudták. Rengeteg eredeti geget és poént kapunk, amik valahogy olyan ismerősnek tűnnek majd, mégis teljesen újszerűen hatnak, s eközben újra feléled bennünk az érzés, hogy milyen jó is ezeket a történeteket a moziban megélni. De sajnos a vége felé az is eszünkbe fog jutni, hogy bizony erre többé már nem fog sor kerülni. Mert közel tíz év után ez a történet is elérte a végkifejletet, és minden elismerésem a készítőké, mert ezt igazán stílusosan és a sorozathoz méltóan teszik meg. Ahogy a cikk elején írtam, az emberek most már erre a részre fognak emlékezni, erre a befejezésre, és ha valóban ez a vége, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon stílusosan léptek le a színpadról.
 

A Shrek a vége fuss el véle egy vérbeli Shrek a javából. Nagyon szórakoztató, nagyon vicces, és bár néha olyan érzésünk lesz tőle, hogy ezt már láttuk valahol, mégis képes részévé válni egy teljes egésznek. A kör bezárult, történelmet írtunk, vége lett. Én már csak abban bízom, hogy valóban ennyi volt, mert elkövetni azt a hibát, amit mondjuk a Fűrésszel tettek, az nagy badarság lenne. Ez így jó, ahogy van, és NEM szabad folytatni. Mindenképpen érdemes megnézni, mert garantáltan nem fogtok csalódni benne! Shrek, Fiona, Szamár, Kandúr, és mindenki nagy kedvence, Mézi… Isten veletek, szép volt!