Az utóbbi pár évben egyre felkapottabbak a második világháború eseményeit feldolgozó műalkotások. Ezen filmek nagy részét Hollywoodban készítették, ebből kifolyólag elég jellemző rájuk, hogy az amerikai népet, mint dicső, bátor és segítőkész nemzetet állítják be, és persze egyikből sem maradhat ki a lobogó amerikai zászló festői képe sem. Most azonban napvilágot látott egy olyan háborús dráma is, amelyet nem a Hollywoodi boszorkánykonyhában készítettek, sőt még az amerikai lobogó sem tűnik fel benne. Ez a film A bukás, amely Hitler életének utolsó napjait próbálja hitelesen bemutatni a kíváncsi mozilátogatóknak.
Sokak számára talán furcsa lehet, hogy ne úgy gondoljanak a Führerre, mint egy gonosz és kegyetlen nép írtóra, aki több millió ártatlan ember halálát okozta, de a film mégis megpróbál felülkerekedni ezeken a nézeteken és megpróbálja érző emberi lénynek bemutatni Hitlert. Azonban nem vagyok biztos benne, hogy a film megtekintése után merőben másképp fognak vélekedni róla az emberek. Az tény, hogy Hitlernek is voltak emberi érzései. Nagyon szerette a hozzá közel álló és hűséges személyeket, a személyi titkárnőjétől és katonai vezetőitől kezdve kedvenc németjuhász kutyájáig.
Az egész történetet egy „bennfentes” szemszögén keresztül tekintjük végig, aki jelen esetben Hitler személyi titkárnője Traudl Junge. A forgatókönyvet is az ő emlékiratai valamint Joachim Fest történész a Bukás című történelmi tanulmánya alapján készítették. A film a jelenben kezdődik és a jelenben is ér véget mintegy keretbe foglalva Berlin ostromának és Hitler öngyilkosságának eseményeit. Nekem úgy tűnik, mintha már láttunk volna ehhez hasonlót a Titanic című filmben, de úgy látszik a rendezőnek nagyon megtetszett ez a fajta filmkezdési módszer, ezért bátran alkalmazta ő is. Nagyon furcsa azonban hogy A bukás egyes jeleneteit nem Németországban forgatták, hanem Szentpétervárott. Ki tudja, talán ott több romos házat találtak, amelyek hasonlítottak a szétbombázott Berlin utcáihoz, vagy egyszerűen csak túl sok volt a forgatásra kapott pénz, amit el kellett valahogy költeniük, ezért átköltöztették a stábot Oroszországba.
A bukás a látványosság fenntartása kedvéért bővelkedik az akciójelenetekben is. Láthatunk lerepülő testrészeket, látványos elhalálozásokat és robbanásokat is, amelyek mint tudjuk elengedhetetlen kellékei napjaink háborús alkotásainak. Az öngyilkosságok sem ritkák ebben a filmben tekintve, hogy Hitler és személyes hívei önnön kezükkel vetettek véget életüknek, amikor megtudták, hogy már nincs kiút és a Német birodalom végérvényesen elvesztette a második világháborút.
Nagyon sok groteszk kép rajzolódik ki a film során, az utcán páncéltörővel a kezében harcoló 10 éves gyerektől kezdve a mulató német tisztekig, akik már semmit nem tehetnek Berlin védelmének érdekében, ezért leisszák magukat a sárga földig. Véleményem szerint a Hitlert alakító 63 éves svájci származású Bruno Ganz remekül játszotta el a Parkinson-kórban szenvedő Führer szerepét, sőt néha már-már annyira hiteles volt, hogy kezdtem megijedni tőle. Tudni kell azt is, hogy A bukás producere Bernd Eichinger megkapta a bajor filmdíjat, Bruno Ganz kiváló alakításáért pedig a legjobb színésznek járó díjat vehette át, és a filmnek jutott a közönségdíj is. A többi szereplőre sem lehet semmi panasz, azonban a film valahogy mégsem teljes és egész, ezért ha osztályoznom kellene csak egy négyest adnék neki.
A filmet azoknak tudom ajánlani, akik érdeklődnek a második világháború eseményei iránt, különös tekintettel Hitler utolsó napjaira és az oroszok által ostromolt 1945-ös Berlinre. Mindenkit figyelmeztetek ugyanakkor arra is, hogy nem egy vidám filmről van szó, tehát aki egy kis felüdülésre és némi vidámságra vágyik az ne ezt a filmet válassza, mert tényleg lehangoló. Remélem, azért nem fog világméretű öngyilkossági hullámot elindítani.
Főszereplők: Bruno Ganz, Alexandra Maria Lara,
Ulrich Matthes, Thomas Kretschman, Juliane Köhler
Forgatókönyv: Bernd Eichinger, Joachim Fest
Operatőr: Rainer Klausmann
Vágó: Hans Funck
Zene: Stephan Zacharias
Rendezte: Oliver Hirschbiegel
Producer: Bernd Eichinger
Játékidő: 150 perc
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.