Jó pár éve járok már sajtóvetítésekre, de ez volt az első alkalom, hogy gyakorlatilag teljesen megtelt az IMAX-terem. És ez volt az első alkalom, hogy egy filmlogó felbukkanását a sajtó munkatársai üdvrivalgások és tapsvihar közepette fogadták. Ezzel a pillanattal pedig kezdetét vette egy kétórás, múltidézésben gazdag, a klasszikus trilógia legszebb momentumait előhozó álomutazás, amiben nem csak az elvakult rajongó, de az egyszeri moziba járó is képes önfeledten elmerülni. A Disney és J.J. Abrams azonban valamiért nem mert kockáztatni. Az ébredő Erő kimondva-kimondatlanul arra játszik, hogy modernizált, frissített formában mesélje el (részben) az Egy új remény történetét, miközben olyan atombiztos alapokat fektet le, amelyekre nem csak a következő számozott epizódok, de az egész univerzum építkezhet.

J.J. Abrams és a Birodalom visszavág írójának, Lawrence Kasdannak az alapelvek betartására irányuló múltidézése azonban nem egyszerű, szolgalelkű utánzat, érezni rajta saját kéznyomukat is. Az ismerős jelenetek, helyzetek ellenére ugyanis pont annyi frissesség érhető tetten a történeten, ami nem csak a feszültséget, de a szórakoztató-faktort is képes magas fordulatszámon pörgetni, mégpedig elképesztően ütős látvánnyal kiegészülve. Az összkép pedig a magas tempó ellenére egyáltalán nem zavaros, sőt, a régi és új szereplők történetszálai ügyesen vannak fel- és átvezetve, ezzel megtartva filmes univerzum cselekményének folytonosságát. Kár, hogy ugyanez már nem mondható el a szereplők közötti érzelmi kapocsról, annak felvázolása ugyanis meglehetősen sekélyesre, elnagyoltra sikerült. 

De miközben magabiztosan, elképesztő tempóban süvít előre a cselekmény, közben a készítők arra is ügyeltek, hogy a feszültséget ellensúlyozva, a könnyed hangvételt humorral biztosítsák. Ez azonban egyetlen percig se telepedik rá a cselekményre, így továbbra is a kezdetben kívülálló, később akarva vagy akaratlanul a dolgok sűrűjébe csöppenő szereplők, azok egyéni tragédiáin vagy éppen a megváltásukig vezető úton, illetve a galaxis sorsán van a hangsúly.

Ugyan nem ritka, hogy egy film történetéről nagyon nehéz spoilermentesen írni, a Star Wars: Az ébredő Erő esetében ez hatványozottan is igaz. Akad jó pár olyan, korábban kiszivárgott pletyka, ami igaznak bizonyult, valójában a lényeges dolgokra tényleg csak a mozikban derül fény. És itt nem csak arról van szó, hogy a Birodalom bukása után mi lett a régi szereplőkkel, hanem arról is, hogyan kapcsolódnak ehhez a fantasztikus kalandhoz az újonnan csatlakozó karakterek, és hogy közülük kinek mi lesz a szerepe a messzi-messzi galaxisban.

Márpedig az új jövevények legalább akkora szerepet vállalnak ennek a történetnek a teljessé tételéhez, mint a régiek. Végre nincsenek Jar Jar Binks-szintű, idegesítő kutyaütők. Rey, a roncsvadász, akit a Jakkun töltött kegyetlen hétköznapok edzettek meg, egyetlen egy dologba menekülve, a reménybe kapaszkodva képes napról napra túlélni. Ő az egész film egyik legkarizmatikusabb hőse. aki valószínűleg nem lépne arra az útra, amire, ha nem lenne ott mellette Finn, a film másik legjobban kidolgozott új szereplője. Hihetetlen utat bejárva válik egyszerű, az Első Rend elveit megtagadó rohamosztagosból központi figurává, a cselekmény egyik mozgatórugójává. A sötét oldalon pedig ismét ott vannak a rejtélyek, elménket elhomályosító talányok, amelyekre jó eséllyel csak a következő számozott részekben kapunk majd válaszokat. Kylo Ren azonban még így is elképesztően érdekes figura. Beteges megfelelési kényszerének, belső lelki vívódásának köszönhetően egyszerre válik szánnivaló és tettei miatt gyűlölt karakterré. Viszont sokkal mélyebb, érzelmekben erősebb, már-már sebezhetőbbnek tűnik, mint Darth Vader, így egy nagyon érdekes főgonoszról van szó.

A Star Wars: Az ébredő Erő egy őszinte szerelmeslevél, egy őszinte rajongótól. J.J. Abrams a legapróbb részletekre is odafigyelve egyértelműen arra törekedett, hogy maximálisan kiszolgálja a rajongókat. A díszletek, a helyszínek, a csak pillanatokra felbukkanó, valóban elmaszkírozott statiszták és mellékszereplők mind-mind ugyanúgy szerves részei az univerzumnak, mint a történet főbb mozgatórugói. Nincs túltolt, megalomániában szenvedő CGI-cunami, vannak viszont magabiztos ecsetvonásokkal felskiccelt, baromi látványosan megkomponált hangulatos és stílusos akciók, szellemes, a tempóhoz alkalmazkodó, mégse fárasztó maszlagokkal teletömött párbeszédek.

Vagyis a legújabb trilógia legelső része nem más, mint egy áramvonalasított, a nosztalgiafaktorra építő, de a múltidézést maximális fordulatszámra pörgető epizód. Hogy ez gond-e? Aligha! A fan service csúcsra lett benne pörgetve, és igazából a rajongókat valószínűleg csakis ez fogja érdekelni. És pontosan ez az oka annak is, hogy bár akadt bennem hiányérzet, mégis minden percét élveztem a filmnek. Annak a filmnek, ami a Birodalom visszavág óta a sorozat legjobbja, annak a résznek, ami sikeresen homályosítja el az első három epizód okozta mély sebeket. J.J. Abrams megtette, ami a feladata volt, rajongóként pedig nincs más dolgunk, mint élvezni a látottakat.

Gamekapocs értékelés: 8.5
Metascore: 81/100
Rotten Tomatoes: 95% 

Star Wars: Az ébredő Erő
Eredeti cím: Star Wars: The Force Awakens
Rendezte: J,J. Abrams
Írta: J.J. Abrams, Lawrence Kasdan
Szereplők: Daisy Ridley, John Boyega, Harrison Ford, Mark Hamill, Carrie Fisher, Peter Mayhew, Anthony Daniels, Kenny Baker, Domhnall Gleeson, Adam Driver, Oscar Isaac, Max von Sydow, Andy Serkis
Játékidő: 136 perc
Magyarországi premier: 2015. december 18.