Micsoda égbekiáltó igazságtalanság! Netszerte százával lehet olvasni a legjobb filmekről és alkotóikról, valamint hülye, érdektelen mindennapi szokásaikról. Vajon mi van azokkal a művészekkel, akiknek nem jött be annyira az élet, és kénytelenek szerényebb eredményekkel beérniük? Persze –ahogy sejtem - minden filmrendező álma, hogy a saját alkotása nyerje el az „Évszázad legrosszabb filmje” megtisztelő címet, ezáltal bekerülve a halhatatlanok csarnokába, gyermeküket névváltoztatásra és/vagy örök kárhozatra ítélve ezzel a remek eredménnyel. Mindenesetre méltánytalan mellőzésük régi szívfájdalmam, hiszen néha egy műalkotás már annyira igénytelenre és gagyira sikerül, hogy a végén képes kultfilmmé válni, milliónyi bohém néző rajongását kiváltva.
Természetesen nagyon nehéz a sok barom film között sorrendet felállítani, elég szubjektív a dolog, biztos sok embernek tetszett például a Herkules New York-ban című opusz, vagy az Anakonda 2 fedőnevű tömegpusztító fegyver, így ki-ki ízlése szerint tekintheti ezt a kis cikkecskét a „száz legjobb film” témáját körüljáró szösszenetnek (Azért merem remélni, ők vannak kevesebben). Szerencsére a filmtörténelem elhalmozott minket idiótábbnál idiótább alkotásokkal, már a hőskorban is voltak hülyék, ahogy ma is inkább ők dominálnak, ők a leghangosabbak, és ők szaladgálnak mindig atombombák, nukleáris fegyverek, pelenkák után testhez simuló szuperhős cuccban. Na persze ne általánosítsunk, az emberi képzelet még sokkal vadabb dolgokra is képes.
Szemezgessünk tehát minden idők száz legbénább filmje közül, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Tökéletes Katona 2. – A visszatérés (Universal Soldier – The return) - 1999
A történet remekül indul, hiszen naná, hogy egy szigorúan titkos katonai kutatás kellős közepébe csöppenünk, aminek célja – nem elítélendő módon – egy még tökéletesebb katona létrehozása. Aztán a kormány leállítja a projektet, mire az önérzetében mélyen megbántott halálosan gonosz számítógép-program letöltődik egy emberbe (Csak így. Szimplán. Aki nem hiszi nézze inkább a National Geographicot), és elhatározza, hogy megkeresi Jean Claude Van Damme-ot, a belga gyilkológépet, hogy megölje őt, amiért van. Jean színészi képességeit jól ismerhetjük a többi filmjéből, pályafutása során talán egyszer volt hiteles, mikor vendégszereplőként önmagát alakította a Jóbarátokban, bár az is sántított kicsit. Szóval ezúttal egy egész hadsereggel kell felvennie a harcot kemény barátunknak, miközben valahogy mindig úgy alakul, hogy ártatlan gyermekeket, vagy védtelen asszonyokat óv testével a küzdelem közben. Az Egyesült Államokban a film Universal Soldier IV címen került forgalomba, tehát vagy elszámolták a jenkik, vagy mi, európai ősatyák lettünk megfosztva két további epizódtól, ami felháborító és tűrhetetlen! Ja, és a világon mindenhol 82 perces volt, míg az argentin verzió 89 minutumosra sikeredett, nyilván a végén található „A tökéletes katona Maradonával az oldalán leszámol a brazil futballválogatottal” jelenet miatt.
Állj, vagy lő a mamám (Stop! Or my mom will shoot) – 1992
Mindig kínos, ha egy sótlan akciósztár azt kezdi hinni magáról, hogy ő tulajdonképpen nagy nevettető, és saját pénzen elkezd vígjátékokat gyártani. Ebben az esetben az isteni Rambo bohóckodott a kamerának, meglehetősen felemás sikerrel. Csak úgy, mint Shwarzenegger terhessége, ez is hatalmas siker lett… a tíz éven aluli nézők körében. A különböző fórumok kevés pozitívumként a film rövidségét emelik ki, valamint azt, hogy nem készült folytatása.
.
A szörny menyasszonya (Bride of the monster) – 1955
Nagyszerű példa arra, hogy nem csak napjainkban vannak igénytelen filmek, hanem már nagyapáinknak is kijutott a jóból. 
Az Ed Wood (a sors furcsa fintora, hogy a világ legrosszabb rendezőjének életéről készült mozi hatalmas siker lett) által jegyzett alkotás középpontjában egy őrült tudós áll, aki összeszed 12 embert, hogy atomenergiát használó szupermenekké változtatassa őket. Főszerepben a legendás Lugosi Béla, igazán büszkék lehetünk rá. A film csúcspontja, mikor a tóból kimászó polipszörny találkozik a Frankenstein-utánzat izével, aztán harcolnak. 68 perc tömény retro, mindenkinek aki szereti.
.
Spice World -1997
Ó, igen. Szégyen ide, szégyen oda, én láttam ám ezt a produkciót, a hábéón vasárnapi szuperfilmként adták, bizony. A mára sajnos darabjaira hullott, egykor legendás lányzenekar tagjai, akik egy egész generációt vágtak haza Girl Power életfilozófiájukkal, elhatározták hogy megmutatják a világnak hogy is élnek ők, hogy mennyire nem könnyű egy megasztárnak. Kiderül, hogy egész nap folyosókon rohangálnak, nevetgélnek, vihorásznak, táncolnak, és újra elölről. Aztán felbomlottak (egyes rosszindulatú rajongók szerint ez az alkotás is közrejátszott ebben), most meg próbálkoznak külön, a legjobban talán a Victoria járt, aki mostanában Beckhamné álnév alatt fut (van is szegény aranylábúnak elege), és szerencsétlen asszony egész nap nyafog valami rémes dolog miatt, például, hogy süt a nap, meg nincs elég butik a kastély közelében. Igazából ez az a film, amit szeretnék az ellenségeim figyelmébe ajánlani, egy 72 órás szimultán vetítés céljából:).
Rollerball – 2002
Újabb magyar vonatkozású versenyző a listán, a Rollerball című őrületben nem más játssza a sejtelmes nevű Katyát, mint Vajnáné Dobó Katalin, aki, mint a mellékelt ábra mutatja, igaz hollywoodi sztár lett, befutott a vörös démon. Most például egy 2005-ben, a távoli jövőben játszódó thrillerben domborít, melynek középpontjában egy érdekes játék áll, amely ebben a rendkívül távoli jövőben nagy népszerűségnek örvend. A játékosok feladata, kedves gyerekek, hogy éles pengéken repülve egy nagy fémlabdát belökjenek egy kapuba, de ez még semmi, figyelj Petike, most jön a java, mindeközben őrült motorosok köröznek és próbálják megölni a Rollerball-ozókat. Ki lehet az a hihetetlen géniusz, akinek a fejéből kipattant ez az ötlet? A neve valójában William Harrison és 1933-ban született. Biztos az az átkozott háború tehet mindenről.
Kazaam – 1996
Egy szomorú, magányos amerikai kisfiú találkozik Shaquille O’Neill-lel, aki egy varázslatos lámpában él, miután nem keresett eleget az NBA-ben. Nagy kedvenceim a kosaras, és más különböző sporttémájú filmek, a bukás tuti, a legjobb, ha belekeverünk valamilyen állatot, ebből lesz a Szájkosaras kosaras (amely több részt is megélt, te jó ég), vagy az Ebadta focista perverz élvezetet nyújtó legendája. Ebben a moziban azonban egy sportoló verte be a fejét, és emiatt az a tévképzete támadt, hogy színész, ezért szerepelnie kell egy dögös produkcióban, mondjuk egy modernkori Aladdin történetben (nyilván rengeteg pénzbe került volna a név, így lett Kazaam:), amelyben lehet bohóckodni, meg zsörtölődő fejet vágni, míg a közönség derül, vagy arzént kever a kólájába, majd a végső menekülés reményében csillogó szemekkel lehajtja azt. Talán eljön az idő, mikor egy szép napon Dávid Kornél feltűnik a Barátok közt című remek sorozatban egy jövőből jött kábítószerfüggő építési vállalkozót alakítva, aki varázsolni is tud, sőt a Berényi Kft.-re fáj a foga…
Hűha, itt most talán zárjuk is le az első részt, még a végén túl hosszúnak találják, és nem olvassa el senki. Cut.
Folyt. köv.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.