The Witcher: Az elátkozottak háza képregénykritika

A Dark Horse még 2014 tavaszán adta ki az első rajzolt The Witcher-sorozatot, hozzánk pedig az ünnepi szezonra jutott el a Szukits Kiadó jóvoltából. Igazán minőségi, keményfedeles kötettel van dolgunk, amely egy teljes – eredetileg öt füzetből álló – sztorit mesél el, így a közel 5 ezer forintot leszurkolva nem kell tűkön ülve várnunk a folytatásra. A sztorit marveles körökből ismerős Tobin Bell vetette papírra, míg a stílusos rajzokért Joe Querio felel. A képregény nem Andrzej Sapkowski műveit veszi alapul, hanem a CD Projekt RED videojáték-sorozatát, ám azoknak is szolgálhat újdonsággal, akik betéve ismerik a trilógiát, hiszen Geralt egyik ismeretlen kalandját meséli el Az elátkozottak háza.


Derék vajákunkat (merthogy a magyar fordítás a regényekből ismerős alakot használja) ezúttal a Fekete-erdő vidékére sodorja az élet. Itt találkozik egy megözvegyült vadásszal, aki elmeséli neki, hogy szeretett feleségét gonosz lények ölték meg, ám szellemalakban gyakorta meglátogatja őt. Az asszony minden ide tévedt utazót megöl, de férjét valamiért nem bántja. Geralt megígéri az öregnek, hogy a kísértet körmére néz, aki egy baljós kúriában vert tanyát. A kastély megalkotásához Bell nagy kanállal merített a viktoriánus korban játszódó szellemtörténetekből, igazi gótikus hely, ahol ezernyi veszély les a gyanútlan látogatókra.

Hamar kiderül azonban, hogy hiába vannak tele az Üvegek háza üres szobákkal és folyosókkal, egyáltalán nem lakatlan. Különféle rémségek vertek tanyát, hőseink pedig a legváltozatosabb szörnyűségeket kénytelenek átélni, így józan eszük is megbomlani látszik. Az alkotók tényleg nem kertelnek: igazán horrorisztikus képi világ és nem kevés erőszak járja át a lapokat, mindezt egy csipetnyi erotikával is nyakon öntik. Hiába tapasztalt kurafi a vaják, egy idő után már csak a túlélésre játszanak szereplőink, persze a kúria lakóinak igazi története sokkal drámaibb, mint azt elsőre hinnék, ráadásul egy aljas árulás azzal fenyeget, hogy a világra szabadítja az elkárhozottak légióját. Van tehát teendő dögivel.


Nemcsak arról szól a képregény, hogy Geralt végigjárja az Üvegek házát és ezüstkardjával lekaszabol mindenkit. Sablonosnak nem igazán nevezhető a cselekmény, meglepetésből és fordulatból sincs hiány. Az elejétől a végéig élveztem az egészet, és még úgyis gyorsan a végére értem a 120 oldalnak, hogy alaposan szemügyre vettem a képek részleteit. Ezt neked is ajánlom, lévén rengeteg apró titkot fedezhetsz fel rajtuk, és a merengősebb kockák alaposan meg tudják adni a hangulatot. Geralt arcát sokszor árnyék fedi, ráadásul nem a szavak embere, úgy néz ki, mintha a szokásosnál is morcosabb lenne. Sajnos kronológiailag nem tudtam a helyére illeszteni a történetet – ebben nem is segít a képregény, csak sejthetjük, hogy a vaják egy kevésbé vidám életszakaszban van és valami nyomja a szívét.

Megjegyezném azért, hogy a végletekig nyomasztó történetet néhány kevésbé jól sikerült, komédiába illő jelenettel csorbították, de szerencsére ezek sem húzzák le nagyon Az elátkozottak házát. Még az egyértelműen fanservice-nek szánt momentumok sem, amelyek nem illettek a sztori komorságába: amikor hőseink kelepcében vannak, biztos nem jutna eszükbe a legbonyolultabb módszerrel harcolni, de itt mégis így tesznek. Querio így legalább dinamikus és látványos harci jeleneteket tudott rajzolni, még akkor is, amikor nem igazán volt szükség rájuk. A képregény akkor brillírozik a leginkább, amikor kicsit lenyugszanak a kedélyek és van idő a merengésre, a drámai párbeszédekre.


A műfajban, sőt Geralt krónikájában sem tudott újat mutatni a képregény, de mindenképpen hozta a kötelezőt. Külön öröm, hogy hősünk ezúttal azt teszi, amihez kimondottan ért, nem pedig személyes okok vezérlik, így a szokásosnál is ridegebb vajákkal találkozunk. A fordításba néhány nehezen értelmezhető mondat is becsúszott ugyan, de összességében a regényekre jellemző ízes stílus itt is visszaköszön. A kötet végén ráadásul néhány képi vázlatot is átlapozhatunk jópofa bónuszként. A folytatásra sem kell sokat várnunk: február végén érkezik a második gyűjtemény Rókagyermek címmel.